Okos, átgondolt, szinte precíz előadás, miközben dús fantáziával tág teret enged a paranoia és a politika perverz abszurditása által közösen generált, tudattalanban megjelenő beteges asszociációknak, melyekről persze folyton sejthető, hogy nincsenek is távol a realitástól.
Ady Mária: Nem emel föl
Mohácsi István - Mohácsi János: A csillagos ég, avagy a nemzetközi sikerre való tekintet / Radnóti Színház - KRITIKA
…a színpadot fúrójával váratlanul áttörő munkás már be is verné az aranyszöget, amikor kiderül, hogy a terveken nem létező színház véletlenül még áll, és működik. Mindez aktuális, behelyettesíthető, érthető – túlságosan is.
Az a súlyos és nyomasztó köd, mely szinte ráül a néző szívére-lelkére, és az előadás alapélményévé válik, több összetevőből adódik össze.
Mert mi vagyunk a nép, és belőlünk áll a konvent, mi hallgatunk, és közülünk kiáltanak egyszer éljent, másszor haljont.
Jelentéses, szépen megvalósított, mégis kicsit sután megálmodott a tér: expresszionista is, konstruktivista is, abszurd is, de nagyon élettelen. Hasonló a helyzet a gyakori kiszólogatással is, mint például: „Mit ér a kormány nép nélkül?”
A fiatal fiúk, élükön a Bauer Sándort játszó Tóth János Gergellyel, akkor hitelesek, amikor félszegen csajozni próbálnak, Tóth-Bauer ultrabalos nézetei viszont az előadásban igencsak motiválatlanul jelennek meg.
Sz. Deme László: Sültbolondok esküdöznek az alkotmányra
Ion Luca Caragiale: Zűrzavaros éjszaka / Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad - KRITIKA
A szereplők egyetlen arcvonalon sorakoznak a darab szerint. Annak a nekibuzduló dem-okrata (sic!) csapatnak a tagjai, akik a nép nevében és a nép javára kívánnak cselekedni, ügyelvén, hogy tettük ne ellenkezzen az alkotmánnyal, s a család szentsége szorosan a haza üdve után következzék.
Kutszegi Csaba: Kis bűnökből nagy bűn
Ödön von Horváth: A végítélet napja / Katona József Színház - KRITIKA
A kezdetben sokat ígérő korszerű színházi realizmusból nem nő ki értelemre és érzelemre egyformán ható, összetett, elemezhető, izgalmas műeredmény.
Antal Klaudia: Víg végjáték
Mundruczó Kornél - Wéber Kata: Demencia / Trafó - Kortárs Művészetek Háza - KRITIKA
Mundruczó Kornél legújabb rendezése megint egy sor fontos társadalmi kérdéssel és döntési helyzettel szembesíti a nézőt, azonban a megszokottól eltérően, meglepően kombinálja és használja fel ismerős eszközeit, aminek köszönhetően a kegyetlenség színháza a nevetés színházává válik.
Szántó Judit: Miért van az úrnőnek csak egy ruhája?
Csehov: Meggyeskert / Örkény István Színház - KRITIKA
Nézhetjük persze bizonyos aspektusból farce-nak (ahogy magunkat nevetségesnek), de egyelőre nem az.
