Stuber Andrea: Folytassa, Adél! Pályázatok a Radnótira – JEGYZET Első megközelítésben mindkét pályázatról elmondhatjuk, hogy megfontolt, alapos munka, választékosan és gondosan megfogalmazott tervezet.
Nánay István: Lehangoló kép jelenről-jövőről Eugene Ionesco: Makbett – KRITIKA - Átrium Narancssárga díszlet, mai ruhák, piros-fehér-zöld zászlócska, ismerős szónoklatok – leplezetlenül ma és itt, hazánkban játszódik Alföldi rendezése.
Kovács Dezső: Ká kettes perzsák Kortársaink, a görögök – KRITIKA Puritán színházat látunk, nincsenek, illetve alig vannak díszletek, jelmezek, valami tógaszerűség persze feltűnik néha, s némely szereplők nyakába ógörög (?) nyakéket illesztenek.
Tarján Tamás: Búsképű Cervantes Verebes Ernő: Don Quijote – KRITIKA - Nemzeti Színház Cervantes, a cervantesi Don Quijote, Verebes átirata és Vidnyánszky rendezése többszörösen „elmegy egymás mellett” – egyik elfüstöli a másikat, nem körvonalaznak markáns könyv-, kor-, kultúra- és karakterképzetet.
Papp Tímea: Godot-ra várva Beszélgetés a POSZT-ról A Magyar Színházi Társaság beszélgetést szervezett a POSZT jövőjéről. Az indok – Lévai Balázs szavaival élve – az „elcseszett közhangulat”, amit már mondogatni is ununk. Két óra spanyolviasz-feltalálás közbeni gittrágás után nagyjából egyetlen dolgot tudtunk meg. A pontos időt.
Kolozsi László: East Europan Story Leonard Bernstein: West Side Story - KRITIKA Novák Péter rendezésével a legsúlyosabb gond, hogy bár reagál arra, ami körülöttünk van, ezt nem bátran teszi, hanem szinte szemlesütve, szinte csak belesunnyogva az előadásba az egyik legaggasztóbb társadalmi krízist.
Stuber Andrea: Mese a tigrismintás rugdalózónak Székely Csaba: A Homokszörny – KRITIKA - Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós Nem muszáj valamennyi gesztust megfejteni, mindenben értelmet keresni. A jelenetek expresszionista módon támadnak: fények, füstök, zenék, a színészcsapat dinamikus mozgása.
Gschwindt Balázs: Szinyor Béla – dráma Komédia két részben – DRÁMAMELLÉKLET Hótreál és szürreál keveredik a Szinyor Bélában, és válik már-már apokaliptikus látomássá, de azért a darab alapvetően megmarad kicsit keserű, nem kicsit ironikus komédiának.
Urfi Péter: Akasztják a hóhért, avagy kritika a kritikusok díjátadó gálájáról Színikritikusok díja 2015 Maguknak keresték a bajt a Színházi Kritikusok Céhének tagjai. Kevésen múlott, hogy nem torkollott tragédiába az este.
Kovács Bea: Miénk itt a… PLACCC Fesztivál 2015 – JEGYZET A város, amennyiben a mindennapi életen kívül más események helyszínéül is szolgál, élővé, alakíthatóvá válik, és megszűnik érinthetetlennek, múzeumszerűnek lenni.
Kutszegi Csaba: Kozmikus babaház Gergye Krisztián Társulata és Gloria Benedikt: Kokoschka babája – KRITIKA Az Alma-bábu és az Alma Mahlert megjelenítő Gloria Benedikt egyik kettősében például eljátsszák (eltáncolják): a báb mozgatja zsinórral az élő embert.
Stuber Andrea: Lábnyomok a plafonon Mary Orr: Mindent Éváról – KRITIKA Lehetne az előadás markáns színésznődráma is, ehhez azonban nem szolgál kellő mélységgel és árnyaltsággal a mű mint alapanyag.
