Kifejezetten érdekesnek tartom, és erre a dráma átírása során jöttem rá, hogy a mai magyar slam poetry formanyelve és a shakespeare-i szöveghagyomány között milyen sok hasonlóság látszik.
Ez a szerelem langyos. Akárcsak a színpadra folyó, a színpadot beterítő mű-eső.
Az egyik tudomást sem véve korunkról időn, téren kívül lebeg, a másik politikai színházként arra reagál, ami körülöttünk történik. Az egyik saját zárt univerzumába záródik (…), a másik provokatív párbeszédbe lép (vitába száll?) a nézővel.
Színházi nevelés szempontjából azok a jó színházi előadások, amelyek kérdéseket tesznek fel, olyan kérdéseket, amelyekre nincs igazán egy konkrét és jó válasz.
A lehetséges értelmezési lehetőségek és látens tartalmak nem találnak utat magában az előadás szövetében, esetleg a nézőben, annak asszociációi nyomán. Minthogy musicalt nézek, a történet könnyedén követhető, így elegendő időm marad arra, hogy mindezek eszembe jussanak. Így egyszerre örülök a lehetőségnek, hogy teret kaptam a gondolkodásra, és érzek valamiféle hiányt is.
A látott előadások alapján úgy érzem, az igazgatóváltást munkahelyi, igazgatási, hivatali, szakszervezeti ügynek tekinthetjük, esztétikai, művészi kérdések nemigen játszottak benne szerepet.
Menni vagy maradni, belépni vagy lelépni, avagy van színház a kerítésen túl is. A Vajdasági Tanyaszínház idei bemutatóját, a Hangos disznók harapnak című groteszk aktuálpolitikai állatdrámát az interneten nézte kritikusunk.
…míg (…) Oskaras Koršunovas totális politikai színházat csinál a Szeget szeggel-ből, ifj. Vidnyánszky Attila megpróbálja kerülni ezt a témát a III. Richárdban.
A színház azonban soha nem volt csak múzeum, legfeljebb az is.
A szerelmes sztorihalmaz a langy nyári estén időrendben halad.
Azon túl, hogy a mentális és fizikai környezet (…) együtt építi fel azt a Bodó-rendezésekből nagyon is ismerős szorongáslabirintust, amely általában maga alá gyűri főhősét, a dinamikus tér a történetmondóval való azonosulásban is fontos szerepet játszik.
