Napról napra

Míg tavalyi fesztiválján a Jurányi elsősorban az anyaság kérdését helyezte a középpontba, 2023-ban a CSET Feszt a család, egyén, társadalom tágabb címszavai köré épült. Háromrészes kritikai csokrunk első részében a tematikus rokonság okán egy fesztivál-előadást rendhagyó módon az Átrium egy friss premierjével párosítottunk.

Amerikai–magyar együttműködésben megvalósuló projektünk II. évadában továbbra azt vizsgáljuk, hogyan közelíthető meg a PC (political correctness, politikai korrektség) kérdése az előadó-művészetek területén. Mit jelent a diverzitás, és hogyan jelenik meg? Kik ma az előadók, az írók, a rendezők? Hogyan egyeztethető össze a művészeti szabadság a sokféleség etikai követelményével? Fontos és aktuális témák ezek, amelyeket amerikai […]

In the second season of our project of American – Hungarian collaborations, we would like to continue to deal with the problem of how to approach the question of PC (political correctness) when it comes to the performing arts. What is ‘diversity’ and how diversity appears? Who are the performers, directors, writers? How can we […]

Suzuki Tadashi, a Színházi Olimpia egyik alapítója, az egyik legismertebb kortárs japán színházrendező, színész tréner, színházelméleti író. Az Olimpiára/a MITEM-re két előadása érkezett, mindkettő egy-egy antik görög dráma színrevitele: az egyik Euripidésztől A trójai nők, a másik Szophoklész Élektra című drámájának Hugo von Hoffmanstahl-féle átdolgozása. Amíg az Élektrát nálunk is időről időre előveszik a színházak, […]

„Ne feledd, testvér, mi gyenge nők vagyuhuhuhuuuuunk” – üvölti Pájer Alma Iszménéje zokogva már az idétlenség határán túlról, miközben hernyóként kúszik a földön Pallagi Melitta Antigonéja felé. Antigoné pedig úgy adja át magát az eltökéltségnek, hogy márpedig temet – és meghal, mintha más válasz nem is létezne ezen a világon; és inkább bosszantja a húga […]

kriIsmered azt a játékot, amikor addig ismételgetsz valamit, amíg az értelmetlenné válik? Na, pont ez történik a Katona József Színház A politikusok című előadásában a politikusok szóval.

A német nyelvterületen folyamatosan foglalkoztatott Dömötör András rendező március 30-i nyilvános posztjában hívta fel a figyelmet a színházszakmai közönséget feszítő ellentmondásra: „[…] a színházi olimpia szakmai értelemben egy aránytalan zsibvásár. Látványpékség, limuzinbérlés pár kétesen euforikus órára.” Ugyanakkor valóban „[ö]röm, hogy például Marthaler vagy Castellucci előadásai, ha megkésve is, de elérkeznek Magyarországra”. Christoph Marthaler rendezése megérkezett, […]

Mészáros Máté nem mindennapi pályát futott be táncosként: a Szegedi Kortárs Balett tagja volt, majd tíz éven át Európa vezető kortárstánc-együtteseiben táncolt. Mióta ismét itthon él, bár még nem zárult le az előadói karrierje sem, elsősorban független koreográfusként és pedagógusként találkozni a nevével. Legutóbb a SÍN Művészeti Központban mutatta be Máté és én című rendhagyó […]

Sokféle vágy viszi színházba a nézőt. De idővel rájön, fontos, hogy egy-egy előadás előtt kellőképpen kiüresítse magát. Ha jól ismert műből születik a produkció, sőt, látott is már belőle vagy féltucat bemutatót, első feladata elhessegetni ezeknek még az emlékét is. A legjobb, ha nem vár el semmit, csak arra vigyáz, hogy koncentrált állapotban legyen, amikor […]

A (relatív) közelmúltban nemegyszer szerepelt opera a Katona műsorán: a Poppea megkoronázása (2020) vagy a Puccini-átirat, A bajnok (2016). Nem valószínű tehát, hogy bárki meglepődött, amikor az évad beharangozójában megpillantotta Az istenek alkonya címet Wagnertől. A nagyszabású tervet azonban keresztülhúzta az élet, és végül csak egy szokványosabb választás, egy Csehov került bemutatásra Tarnóczi Jakab rendezésében.

A MITEM és a Színházi Olimpia programjának keretében vendégszerepelt a Nemzeti Táncszínházban egy régi kedves, neves ismerős: a Gabriela Carrizo és Franck Chartier által 1999-ben alapított belga Peeping Tom társulat egy hajdani, kivételes sikerű vendégjáték-sorozat után tért most vissza Budapestre.

Fórum-e a színház? Ment-e színházi előadásokkal előrébb a világ? Avagy: mi a színház társadalmi szerepe?