Napról napra

Az utóbbi napokban-hetekben (ismét) közbeszéd tárgyává vált a szabadkai Népszínház magyar társulata. Ezek a narratívák gyakran méltatlan és ízléstelen szövegkörnyezetben említik a társulat nevét, csúsztatásokat, féligazságokat, valótlanságokat tartalmaznak.

Minden találkozik, ütközik, relációba kerül valakivel vagy valamivel, miközben semmi értelme találkozni, ütközni, a relációk meg nem fontosak, pedig minden rajtuk múlik.

A Vígben tavaly bemutatott Danton halála párdarabjának is felfogható Julius Caesart Alföldi általában kimentette azokból a kelepcékből, amelyekbe saját felfogása csúsztatta a produkciót.

A Kortárs Drámafesztiválon a Theater Regensburg előadásában, Michael Lippold rendezésében (német nyelven, magyar feliratozással) lesz látható a Mikó Csaba Apátlanok című drámájából készült előadás. Színhely és időpont: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, 2014. november 28., péntek, 20 óra. Ez alkalommal drámamellékletünkben megjelentetjük a darabot.

…a Voyager 3-ban Gergő kapja meg „az emberiség” üzenetét, és ezzel nem dimenzionálom túl az előadást, hiszen egy egyedben, egy kis megesett történetrészletben – mint cseppben a tenger – benne rejlik a földgolyó, az egész emberiség története.

A debreceniek robusztus előadása optimizmussal tölthet el bennünket a hajdúsági teátrum műsorpolitikáját, szellemi orientációját illetően.

Fige rendezése mintha nem bízna ennyire a gyerekekben, ott egyszerűsít, ahol nem kellene: egydimenziós karakterábrázolással dolgozik.

Napjaink közéleti-politikai kontextusa nemcsak a Kiss Miska befogadói értelmezését határozza meg, hanem magát a művet is, azáltal, hogy a kortárs író (értsd: ma élő és alkotó…) – tetszik, nem tetszik – ebben a kontextusban él.

Magáról az előadásáról pedig minden bizonnyal nem véletlen, hogy Tadeusz Kantor A halott osztálya jut eszünkbe: bábok, karmester, a szereplők saját képmásai…

Itt mindenki szócső: a nekibuzdulások és megtorpanások sikertelenségeinek a szócsöve.

Jago utálja a „feketét”, mégis Coca-Colát iszik; utálja a „csokit”, mégis egymás után tömi magába a szamócás négercsókokat. Jago valójában Othellót akarja, ami az előadás szerint érthető, hiszen a férfi meleg.

…a szinte igénytelen, noha jobbára szellemes stílgyakok mögött a Máté-féle felfogásban világművészeti minták húzódnak.