Úgy tűnik, hogy az idei óvatos POSzT a valódi közeledés és árok-betemetés helyett a pillanatnyi közös érdekeken alapuló, taktikázó szőnyeg alá söprést realizálta.
…a fesztiválhangulat hiánya fogalmazódik meg a szövegekben.
„Célom rácsodálkozni az itt látottakra…”
…a művészet foglalja el a politika terét.
Egy ilyen koncentrált pályázat mindenképpen katalizátorként működhet.
…négy pályamű, amely meg is valósul majd a következő évadban.
Kiss Gabriella: A szövegolvasás anatómiája
50. Berlini Színházi Találkozó (III.) Médeia; A patkányok; A vágóhidak Szent Johannája
A Berliner Theatertreffenen az adott évad „legfigyelemreméltóbb” előadásai láthatók. Ebben az évben a klasszikus drámák újraolvasására törekvő rendezések esetében volt a legnehezebb értelmezni e jelző jelentéstartalmát.
Inkább egy szociálpszichológiai kísérletre hasonlít, de persze nem az.
Kiss Gabriella: A manipuláció anatómiája
50. Berlini Színházi Találkozó (II.) - Murmel Murmel; Disabled Theater
Öt évvel ezelőtt Christoph Schlingensief fluxus-oratóriuma, A bennem élő idegentől való félelem provokálta ki a „színészek” és a „rendezők színháza” közötti vélt és valós különbségekről szóló vitát. Idén két olyan előadás volt, amely el tudott gondolkodtatni arról, hogy mi történik, ha valakiről megtudjuk: színész.
Nyilván van egy vízibuszjárat Naxoszból Richard Straussig.
