Aki viszont hisz Blaskóban, annak nem tetszhet a Csizmadia-Olympia.
A színmű fő erénye az érzelmek, az érzések, a sejtelmek finomszerkezetű megfogalmazása…
Hol a saját hang a csinos eklektikában, kérdezhetné a gyarló hallgató, de rögtön csöndre inti magát.
Kulterer személyes történetét a mi mindennapi posványunkra cserélik le.
Történelmi témájú, de nem történelmi dráma a János király. Shakespeare-nél sem az, még kevésbé Dürrenmatt átdolgozásában.
A rasszizmus az, ami mindent legyőz.
Háy János háromszögei nem csalfa és céda szerelmeket fognak össze, hanem fojtogató natúr érzelmeket.
Juhász Anikó sohasem szerepet vagy koreográfiát tanít be alkotótársként tisztelt előadóinak…
Nem ragad realitásba az előadás, hanem furcsa módon költészetbe emelkedik…
Bezerédi Zoltán rendezése – mondjuk így – teret enged a színészek ambícióinak, készségeinek, játékkedvének.
