Új e-dráma: Branko Ruzic: A donor

Varga Iván fordító előszavával

A horvát közönség az előadás tartalmában felismerte személyes, lokális tragédiáját. Maga az író figyelmeztet, hogy az elvarratlan szálak és az elfojtott indulatok sajnos csak olajat önthetnek a tűzre, ami újabb konfliktusok kirobbanásához vezet. Az Egyesült Királyságban a közönség a mű nemzetköziségét, univerzalitását díjazta.

Artner Szilvia Sisso: Utcaképzavar

Placcc Fesztivál 2021

Három köztéri performansz a Placcc kínálatából: Thury Zita klímaváltozási és fenntarthatósági kontaktrevüje a főváros egyik legrondább terén, Horváth Brigitta szépségügyi butoh-ja egy gyomoktól felvert józsefvárosi tűzfal tövében, valamint Mészáros Máté zavart vidámsággal vonulós „tömegtornájal” a Millenáris és a Mechwart tér között.

Antal Klaudia: Magányosságra ítélve

Szokol Judit – Fabacsovics Lili: Csend-etűdök

Az elmúlt, COVID–19 sújtotta időszakban a magány, az elszigeteltség, a hiány a társadalmunk közös élettapasztalatává nőtte ki magát. Ennek következtében nem ér minket meglepetésként, hogy ez a közös kapcsolódási pont meghatározó befolyással bír jelenünk művészeti alkotásaira, köztük a színházi előadások formanyelvére (pl. TÁP Színház: Alatta-felette: B@szatlanul… avagy Hiányainak, Most és Örökkön – magány: szex, munka,…

Papp Tímea: Nem emel föl

Arthur Laurents–Stephen Sondheim–Leonard Bernstein: West Side Story - Szegedi Szabadtéri Játékok

Leonard Bernstein zenéje a Dóm téri éjszakában nem cseng-bong, inkább éles és fenyegetőn fémes, Silló István távolból vezényelt tempói mára nyitánytól előrevetítik a tragédiát. Az Alföldi Róbert rendezte West Side Story eszközeit tekintve szikár, sallangmentes, hangvételében pedig keserű, kiábrándult és reményvesztett. Ez a világ annyira brutális és nyers, hogy mindent és mindenkit, akarva-akaratlanul, a maga…

Szoboszlai Annamária: Nevek és tetkók bűvöletében

Yuka Oishi: Raszputyin – Margitszigeti Szabadtéri Színpad

A Raszputyin című előadástól ne várjuk jó és rossz, fény és sötét világformáló erejének művészi fantáziával színre vitt, sokkolóan kirobbanó erejű megjelenítését, de még csak szappanopera-szintű katarzist se vizionáljunk.

Hajnal Márton: Fütyülnek rá

2in1 kritika: Richard Baer: Hitted volna? és Bess Wohl: Válaszfalak – Orlai Produkció, Városmajori Szabadtéri Színpad

Lemásoltam a házidat, de nyugi, egy kicsit változtattam rajta. A Városmajori Szabadtéri Színpadon két előadás volt látható az Orlai Produkciótól, egy sikeres régebbi és egy friss bemutató. Két külön előadás, de mind a kettő esetében Broadway-t járt vígjáték az alapanyag. Mindkettőben Hernádi Judit és Kern András játsszák a főszerepeket. Mindkettő témája a költözés, a szerelem…

Gabnai Katalin: Az utolsó szertartás

AlkalMáté Trupp: Jordán Adél

Akkor hát, ennyi volt! – gondolhatnánk, de nincs ez így. Mert az a másfél évtized, amelynek minden nyarán együtt dolgozott a Máté Gábor és Horvai István vezetésével 2003-ban végzett színész-osztály, nyomott hagy a magyar színházi kultúrában. Az első három év zsámbéki előadásai, a Migrénes csirke, az Éjféltájban mondta meg, hogy mi baja és a Belemenekülők…

Csete Borbála: Könnyed léptekkel a biztos bizonytalanba

A 75. Avignoni fesztiválról

Míg a 2020-as kiadást lemondani kényszerültek,  idén júliusban Olivier Py fesztiváligazgató örömmel tudatta: az előadások kezdetét jelző trombiták ismét felharsanhatnak július 5-étől. A Covid-intézkedéseket beengedési rituálékkal bővítő fesztivál rekordlátogatottsággal, hamisítatlan mediterrán kavalkádként pulzált Avignonban.

Darvay Botond – Kertvéllesy András: A virágszedés lélektana

Thealter 2021: Nagyváradi Szigligeti Színház: A tigris; Stereo Akt – Füge: Ex Katedra. Tanmesék a '90-es évekből; Böröcz Judit – Pálinkás Bence György: A kis olvasztótégely; Antje Schiffers/Myvillages, Erdődi Katalin, Török-Illyés Orsolya: Dinnyeköztársaság; FAQ Színház: A rét

Performatív gesztus a nézőtéren: ismét lendülnek a legyezők. Az előadásokban továbbra is domináns elem az alkotók érzékeny önreflexiója, emellett megfigyelhető a dokumentarista vonal sokszínűsége; a fikción keresztül a ‘90-es évektől a Dinnyeköztársaságig vezetnek (félre?) minket. Láncot tépni könnyű, na de virágot?

Proics Lilla: Spektákulum-freakshow

Ödön von Horváth: Kazimír és Karolina – Tanyaszínház, Kavilló

A Tanyaszínház, ahogy évtizedek óta szokás, vitte volna az előadást a környékbeli falvakba. Ezek magyar képviseletei azonban a Vajdasági Magyar Szövetség utasítását szolgai módon követve nem fogadták idén a truppot. Az előadást ezért a kavillói bázison játszották, ami utólag egészen magától értetődőnek tetszik, valójában azonban kellett hozzá a csapat gyors helyzetfelismerő-képessége, szakmai elkötelezettsége és kockázatvállalása…