Napról napra

Év elején az online térben két gyerekeknek szóló bábszínházi bemutatót is láthattunk: egy népmese-feldolgozást és egy most született, modern történetet, egy férfi és egy női főhőst, a hagyományokhoz való kapcsolódást és a jelen aktuális kérdéseit érintő problémaközpontú történetet, egy óvodásoknak és egy kisiskolásoknak szóló előadást: a debreceni Vojtina Bábszínház és a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági […]

A jelen világállapotra mindenki a maga ízlése, készsége és lehetőségei szerint reagál: a József Attila Színház illetékesei például elkészítettek egy roppant zavarba ejtő, de minden bizonnyal mélyen önazonos Youtube-sorozatot.

Új forma alakul, nevezzük tán kameraszínháznak. Régi és újabb előadások streamelése mellett beindult a színházak „házimozi” szolgáltatása. Ez annyit jelent, hogy egy adott színház égisze alatt, a társulat erőit helyzetbe hozó, filmes eszközökkel rögzített, forgalmazásra kész játékok születnek, irodalmi anyag alapján, improvizációkból vagy vegyes technikával, de eleve kamerára elgondolva.

A 26. Hangosító a járvány gazdasági következményeivel foglalkozik. Az adás vendégei: Erős Balázs a MU Színház művészeti vezetője, Komáromi György, aki tavaly decemberig a Radnóti Színház gazdasági igazgatója volt, és Rihay-Kovács Zita, a Független Előadó-művészeti Szövetség, a FESZ ügyvezetője. A moderátor Gócza Anita.

A megkérdezett szabadúszó táncosok mindannyian jelentős bevételektől estek el a pandémia miatt – minél jobban futott valakinek a szekere, annál inkább. A különbségek abból adódnak, kinek voltak korábban is alternatív bevételi forrásai, milyen tartalékokat tudtak felhalmozni, jelenleg milyen próbafolyamatokban vannak benne, hogyan állnak a digitális térhez, illetve milyen egyéb túlélési stratégiát tudtak kidolgozni.

La Fontaine állatsorsokba burkolt üzenetét a henye tücsökről és a szorgos hangyáról sziklaszilárd útravalóként kapjuk moralitás nevű tarisznyánkba[1]. Kisgyermekkoromban még tiszta volt a képlet, hogy mire utal a tücsök és mire a hangya szimbolikája, egyszerűen azért, mert szerelmes voltam az óvónénibe és féltem a tücsköktől, később azonban kezdett gyanússá válni a dolog.

2021. február 5-én a Színház folyóirat Facebook-oldalán került sor Tompa Andrea Érted, értem színházi beszélgetéssorozatának hetedik adására, melyben a kortárs színház társadalmi felelősségvállaláshoz való viszonyáról volt szó. A beszélgetés videófelvételét most a honlapunkon is megosztjuk olvasóinkkal.

Arról beszél, hogy egyszerre rettenetesek a férfiak, és vagyunk rettenetesek mi, nők. Hogy milyen egyediek ezek a történetek, és milyen tipikusak. Mennyire szívszorító az egész, és olykor mennyire nevetséges.

Bakk Ágnes Karolina a MOME Innovációs Központjának kutatója, az interaktív digitális eszközök történetmesélési gyakorlataival foglalkozó Zip-Scene Konferencia alapítója. Egyik fő kutatási területe az immerzív színház és a virtuális valóság(ok) kapcsolata. Gócza Anita interjúja.

Az online tér sajátos, az élőtől eltérő kommunikációs formája kihívásként nehezedik a Kávásokra is. De pont ez a másfajta jelenlét teszi lehetővé, hogy az online részvételi előadások, a Káva online-ra adaptált előadásai a legszínházszerűbb és potenciális műfajteremtő kísérletek legyenek.

A kényszerhelyzet szülte megoldások gyors fejlődésen esnek át. Az online premierek, fesztiválok a körülményekhez képest gyakran egészen jó minőségben kerülnek a néző elé. Manapság, úgy tűnik, ez jelenti a legnagyobb kihívást: az online adás, illetve a videófelvétel minősége. A Badora Társulat Footmarks című estje, valamint a CentriFUGA Kortárs Zenei Műhely és Szűcs Dóra Ida táncos […]

Tízezer jegy fogyott el a 25. születésnapját ünneplő előadásra, A dzsungel könyvére a Pesti Színházban. Körülbelül ezerháromszázszor játszották – eddig. Színházi mércével mérve impozáns számok ezek: tíz teltház a Vígben (az előadás a Pestiben megy), ami pedig az utóbbi számot illeti: az ötvenedik előadást már ünnepelni szokták…