Napról napra

A (relatív) közelmúltban nemegyszer szerepelt opera a Katona műsorán: a Poppea megkoronázása (2020) vagy a Puccini-átirat, A bajnok (2016). Nem valószínű tehát, hogy bárki meglepődött, amikor az évad beharangozójában megpillantotta Az istenek alkonya címet Wagnertől. A nagyszabású tervet azonban keresztülhúzta az élet, és végül csak egy szokványosabb választás, egy Csehov került bemutatásra Tarnóczi Jakab rendezésében.

A MITEM és a Színházi Olimpia programjának keretében vendégszerepelt a Nemzeti Táncszínházban egy régi kedves, neves ismerős: a Gabriela Carrizo és Franck Chartier által 1999-ben alapított belga Peeping Tom társulat egy hajdani, kivételes sikerű vendégjáték-sorozat után tért most vissza Budapestre.

Fórum-e a színház? Ment-e színházi előadásokkal előrébb a világ? Avagy: mi a színház társadalmi szerepe?

Az itt bemutatott három szerző egyaránt annak a reneszánsznak a példaértékű képviselője, amely az ukrán kultúrában a háború kezdete óta kibontakozott. Andrij Bondarenko filozófus és újságíró, de igazi hivatása a drámaírás. Oleszja Morhunec-Iszajenko díjnyertes filmrendező, producer, emellett író. Jelena Asztaszjeva korábban könyvesbolti eladóként és olvasószerkesztőként dolgozott, az utóbbi időben azonban szerzőként is letette a névjegyét […]

Pakolni jöttek a telezsúfolt házba, de a lomtalanítást végül el sem kezdik, és a közöttük lévő emberi viszonyokban sem sikerül igazán rendet tenni. A gyűjtögetés és a halogatás körei, akárcsak az elhallgatások és felcsattanások, ismerősek a néző számára, a Legközelebbi ember szereplői mégis sokáig eléggé távoli emberek maradnak.

Ma este adják át a Trafóban a legjobb hazai kortárstánc-előadásért járó független szakmai díjat, a jelölt produkciók laudációi már most olvashatók.

Genderkonferencia, egy metodista lelkész bigott feleségének könyvbemutatójával egybekötött szexuális felvilágosítás, idézés a Nemzetszaporulat Bizottság elé, szülés felcserélt nemi szerepekkel, válási parti. Az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció előadása mozaikszerűen, erősen túlzóan, már-már parodisztikusan ábrázolja ezeket a motívumokat. Így keresi a választ arra kérdésre, vajon érvényesek-e a száz évvel ezelőtti leánynevelő brosúra tanácsai a […]

A Kalamazoo üzenete igazán szívmelengető, csak éppen a darabot mulasztották el megírni hozzá az amerikai társszerzők. Hernádi Judit és Kern András azért így is teljes sikerrel eljátssza az ilyenkor eljátszhatót.

„Ez már az előadás része, figyeljenek!” – int nekünk a ruhatáros nő, miközben a szerencseszámához (53) tartozó fogasra akasztja kabátjainkat. Karsai György hangjára céloz, amely szinte elveszik a budapesti Pinceszínház előterét betöltő párbeszédek közt; a nézők egyelőre egymásnak örülnek, ki-ki a másikról szeretne tudni. A prológból elcsípem, mely részét kedvelhette Seneca a Médeiának, szó esik […]

Megszámoltuk: 1494 szerzője volt a Színház folyóiratnak 55 év alatt. Brutálisan nagy szám, magunk sem hittük volna, hogy a folyóirat körül évtizedek alatt felgyülemlett szellemi kör ilyen hatalmas. Ennek fényében máris elenyészőnek tűnik az a több mint két tucat szerzői lapemlékezet, amellyel a Színház nyomtatott kiadását honlapunkon is elbúcsúztatjuk, párhuzamosan az utolsó, szintén a folyóirat […]

Ismerős itt minden. A szituáció, az emberek, a légkör, a sumák… Mintha a nyolcvanas évek Franciaországában játszódó darabot a fiatalon meghalt szerző a mai Magyarországról írta volna.

Peremterületen alkotó, figyelemre méltóan társadalomtudatos, önreflexív művészek beszélgettek egymással, valahol a totális létbizonytalanság és a társadalomtudatos színházutópiák határán egyensúlyozva. Fábián Gábor, az egykori Szputnyik Társulat, majd a Mentőcsónak tagja most Pécsen dolgozik Bacskó Tündével a Tandem formációban. Rimóczi István, bár formálisan elhagyta a színházi közeget, a Bélaműhelyben épít a korábbi tapasztalataira is. Mindkét formáció – […]