Verdi művének középpontjában a szerelem és a hatalom áll, ám Schiller művének középpontjában, ha rendezőnek ez a szándéka, állhat a szerelem vagy a hatalom – is. Ez attól is függ persze, hogy a kifejezetten hosszúnak számító Schiller drámát a dramaturg és a rendező együtt hogyan alakítja, mit is szeretnének láttatni, mit szeretnének kiemelni.
Vajon hány évet kell megélnünk ahhoz, hogy gondolatainkba erősen befészkelje magát az idő múlásának a gondolata? Hogy elkezdjünk azon tűnődni, hogy a számunkra megadatott időt milyen tevékenységgel, hol szeretnénk eltölteni, milyen térben, milyen világban? Olyanban, ahol az élettől szagosra izzadja magát az ember, vagy a test mozgását nem igénylő (a hús-vér testet sem igénylő) steril…
A személyes élmények és visszaemlékezések mellett megjelenik a kilencvenes évek társadalmi és iskolai berendezkedése is; az, hogy ezek működése és struktúrája hogyan íródik bele a fiatalok viselkedésébe.
(…) az alcímek utalásai alapján – Szabadka, Szeged, Európa –, továbbá a trilógia koprodukciós volta miatt elsősorban arra számítottam, hogy bizonyos kérdések – nemzeti identitás, magyarságtudat, Európához való viszonyunk stb. – más és más nézőpontból való megjelenítése fog az előadások középpontjában állni, hogy a három helynév térbeli elmozdulást, nézőpontváltást, esetleg egy táguló keretet fog jelenteni…
Hidat képez a független szcéna és a kőszínházak között. Három évi kolozsvári színészkedés után a Bárka Színház egyik alapítójaként került Budapestre. A színház egyik legkultikusabb előadását, a Mulatságot Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel vitte sikerre. 2006 óta szabadúszó színészként és rendezőként dolgozik. 2011-ben megalapította a Vádli Alkalmi Színházi Társulást. A Caligula helytartójával igazolt át a…
Egy színész és egy rendező, akik soha nem dolgoztak együtt. A Távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.
A 27. Hangosító vendégei „megszállott nézők”. Bár egyikőjük szakmája sem kötődik a színházhoz, mégis ott töltik szinte az összes szabadidejüket. Gócza Anita ezúttal Gantner Józseffel, Widder Lászlóval és a Két lámpás blog szerzőivel, Molnár Zoltánnal és Ritter Mártával beszélgetett.
„Az a nemzet, aki bebizonyítja, hogy a majmoktól származik, nyer egy ingyen kört a történelem vidámparkjában.” – olvasható az előadás színlapján.[1] Kokan Mladenović Jami körzet – a világ legősibb nemzetéről szóló dokumentarista színházi előadása a jelenünket is jelentős mértékben átszövő problematikákat tárja elénk, a nacionalizmus, patriotizmus és a nemzetállamok abszurditását, a megosztottság értelmetlenségét humorosan, ugyanakkor…
Az előadás egy baráti beszélgetés álcáját ölti magára, amiről az első fellépő végszavánál nyomban lehull a lepel: szó sincs arról, hogy a színészek egymással társalognának, sőt, ha úgy adódik, a másik monológja alatt kimennek a szobájukból vagy felszállnak egy repülőjáratra (ahogy teszi azt Láng Annamari), az egyedüli előírás számukra az, hogy tartsák a megszólalási sorrendet…
Az előadás egyszerre fiktív és dokumentarista, felkínálva egy tárgyilagosabb divattörténeti és egy szubjektív életrajzi olvasatot Rotschild Klára ellentmondásokkal terhelt személyiségéhez és élettörténetéhez. Borgula darabja történelmi helyzeteket is felidéz, a Horthy-korszak és a holokauszt, aztán a sztálinista, később kádárista szocializmus világát.
