A Dramaturgs’ Network két szabadúszó londoni dramaturg kezdeményezésére jött létre 2001-ben, és az elmúlt két évtized alatt komoly, nemzetközi rangú színházszakmai szervezetté nőtte ki magát az Egyesült Királyságban. Az angol hálózat ötlete egy magyar és egy svéd dramaturg fejéből pattant ki: Trencsényi Katalin és Hanna Slättne egy konyhaasztal mellett döntöttek úgy a kétezres évek elején,…
“És Bodor Panna drámájának legfontosabb erénye éppen ez: képes úgy közölni azt az élethelyzetet, amelyben az önmagát vesztett főhősnő vergődik, hogy megértjük, nem az ából bébe eljutás a lényeg, még csak nem is a megváltás, a megszabadulás. Hanem ennek a helyzetnek a megértése.”
Ha egy külföldi látogató, akinek fogalma sincs róla, hogy ki volt Latinovits Zoltán, besétálna az OSZMI kiállítására, alighanem pusztán a képek láttán is megérezné nagyságát. Hatásos fotókat látunk, amelyek egy része érzékeny, mélyre hatoló portré, ha pedig nem beállításról van szó, türelemmel kivárt, sokatmondó pillanatok, melyeken átsüt a színészkirály karizmája.
Láng Annamária még a COVID előtt a bécsi Burgtheaterhez szerződött, és a közel egy éves kényszerszünet után 2021. őszén egyből négy előadásban lehet őt látni: az Automatenbüffet, a Der Untergang des Hauses Usher (Az Usher-ház vége), a Komplizen (Cinkosok) és a Mesél a bécsi erdő című produkciókban (az előadások újra műsoron december 13-tól).
„Pilinszky más. Mindenki más, de vannak másabbak. Pilinszky ilyen másabb a magyar költészetben és a költészetben, vagyis csakugyan más, igazi más, mélyen eltérő, ritka, valószínűtlen. Egy fehér antilop, egy transzurán elem…” – írta róla Nemes Nagy Ágnes. Ezt a másságot fokozott mértékben érzik, akik a színműíró Pilinszkyt próbálják elméletben, vagy – még kimondani is izgalmas!…
Izgalmas látni, hogy a KET táncművészei (…) mennyire hitelesen reagálnak a két teljesen más formanyelvvel rendelkező koreográfus látásmódjára.
A Jászai Mari-díjas színésznő, a bécsi Burgtheater tagja, Láng Annamária és a győri Vaskakas Bábszínház színésznője, Markó-Valentyik Anna egymástól alig valamivel több, mint egy órányi utazási távolságra beszélgettek. A Távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.
„Radikális komédiát” láthatunk a székesfehérvári színház Kozák András Stúdiójában, és ez a szokatlan jelzős szerkezet meglepően pontos műfaji leírásként is működik. Merthogy Werner Schwab darabja roppant mulatságos, annak ellenére (vagy azzal együtt), hogy főszereplője elteszi láb alól az összes többi szereplőt. Az eredeti cím – Népirtás avagy nem funkcionál a májam – némiképp közvetlenebbül utal…
Magyarország egyetlen profi szinten működő, értelmi sérült színészeket foglalkoztató színháza, az idén 23 éves Baltazár Színház új bemutatója a jelen társadalmi problémákat és az egyén feladatait, lehetőségei vizsgálja mesébe, mítoszba csomagolva. Szerencsére nem hagyja, hogy elmerengjünk, elfilozofálgassunk: humorral, éleslátással rántja vissza a nézőt a földre, hogy aztán mesével szóljon hozzá újra.
Szenteczki Zita alig néhány éve, 2017-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábrendező szakán. Azóta számos kőszínházi előadást és független projektet tudhat maga mögött, sőt már túl van egy alkotói kollektíva megalakításán és az abból való kilépésen is. Legutóbb egy egészen új szerepkörben próbálta ki magát: Saját drive című előadásában performerként van jelen a színpadon.…
