Napról napra

Két közösségi színházi előadás: az egyik a pályaelhagyó, pontosabban a státusztörvény után (vagy ellenére) is pályán maradó pedagógusok helyzetét világítja meg, a másik a kivándorlásról, a külföldön való boldogulásról szól. Az alkotók között van átfedés, segítették egymás munkáját. A résztvevők pedig a műfajnak megfelelően kívülről érkeznek a színházba, hogy ott sorsukról, traumáikról, érzelmeikről beszéljenek a […]

„Még egy román–magyar előadás…” – sóhajt fel egyik Kolozsváron élő (romániai magyar) barátnőm, amikor elmondom neki, jegyet vettem a Reactor Wonders of Transylvania című előadására. Reakciója érthető: az együttélés kihívásai az utóbbi hat éveben nem maradtak teljesen kibeszéletlenül. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy dúskálunk a hasonló előadásokban (a Kolozsvári Nemzeti Színház vagy a Kolozsvári […]

Fennállása tizedik évfordulója alkalmából rendezte meg a STEREO AKT május 1. és 17. között a STEREO10 fesztivált. A program figyelemre méltó műfaji sokszínűségről árulkodott, a hagyományosabb előadások sorát performanszok, városi séták, workshopok, hanginstallációk gazdagították.

Fórum-e a színház? Ment-e színházi előadásokkal előrébb a világ? Avagy: mi a színház társadalmi szerepe?

Kelet vagy Nyugat? Nyugat-utáni, Kelet-utáni vagy poszt-Keletnyugat? – kombinációs játék szavakkal és terekkel, a berlini Volksbühne kirakósa, amibe tíz európai ország (Csehország, Észtország, Koszovó, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Románia és Ukrajna) szállt be, hogy a poszt-nyugati címszó alatt, online térben művészek mutathassák be mindazt, amit az európai keletről és nyugatról gondolnak: az iterációs folyamatban […]

„Én tudom, hogy annak a gyereknek egy életre megváltozott a szemlélete ettől” – mondja Feuer Yvette a Hangosító 10. adásában, amelyben a színházról mint társadalmi beavatkozásról beszélgetnek a vendégek. A Láthatáron Csoport alapítóján kívül Boross Martint, a Stereo Akt alkotócsoport művészeti vezetőjét és Proics Lilla színikritikust hallhatják a podcastban. A beszélgetést Gócza Anita vezeti. Hallgassátok […]

Hegymegi Máté, Pass Andrea, Szenteczki Zita és Kovács D. Dániel előadása a mesék világát olvasztotta egybe a természettel, míg Boross Martin és a STEREO AKT produkciója az Európai Unió magától értetődő értékeiről való gondolkodás lehetőségét kínálta fel a résztvevőknek.

Az amerikai Promenádok politikusabbak lettek, a budapesti személyesebb volt. Ennek oka a közélet, a közösség fontos kérdéseinek jelenléte a nem mainstream színházban; az amerikai átlagember is sokkal politikusabbnak tűnik.

A kórus nehéz szólamát a szolnokiak jól bírják, csak sajnos az a hallgató érzése, hogy ha a rendezési (remek) ötletek nem segítenék a mű befogadását, akkor ez a kvázi oratórium óhatatlanul unalomba süllyedne.

Mivel rendelkezik némi hatalommal ebben a világban, a kritikus felmutathatja a jót, és szankcionálhatja az elfogadhatatlant.

Nemcsak a sötétben kuksoló és csöndben nagyokat érző tömegnek kell ilyenkor lenni, hanem demonstrálni is kell a színpadon lévőkkel az összetartozás érzését.

Melyek azok a körülmények, amelyek között szabad akaratunkból választjuk a tudatlanságot, a vakságot? Ezt a kérdést járja körül a Stereo Akt új előadása némi didaxissal átitatva.