Archive of posts published in the tag: Katona József Színház

Török Ákos: Ki viszi át a színházat?

Rezsisokk az előadó-művészeti szférában

Cikkünk egy körkérdés tanulságait összegzi, mely a rezsiárak emelkedésének az előadó-művészeti szférára tett következményeit vizsgálta. Mire számítanak és mit tudnak tenni ebben a helyzetben? Meddig finanszírozhatóak a növekvő költségek? Az árnyaltabb kép érdekében igyekeztünk tulajdonosi, fenntartói és finanszírozási szempontból minél szélesebb körből meríteni.

Bazsányi Sándor – Földényi F. László – Herczog Noémi: Az eldönthetetlenség izgalma

Melancholy Rooms, Katona József Színház – Hatkezes kritika

Tarnóczi Jakab rendezése is képszínház, ami ilyen töménységben igen ritka a – felszínesen szólva – hagyományosan szövegközpontú magyar színházban, pláne fontos kőszínházak nagyszínpadán.

Török Ákos: A kocka nincs elvetve

A színház helyzete a pandémia után

Általános tapasztalat, hogy bár a korlátozások több hullámban és lépcsőben mára megszűntek, messze nincs annyi nézője a színházaknak, mint a járvány előtt volt. Noha a nézők számára a jegyekért folyó verseny fellazulása és az egy főre jutó légköbméterek számának növekedése jó iránynak tűnhet, a színházaknak korántsem az. Jelentős budapesti kőszínházak mellett elsősorban függetleneket befogadó/azokkal kooperáló…

Gabnai Katalin: A véletlenek vasútvonalán

Kárpáti Péter: Moszkva-Peking Transzszimfónia – Katona József Színház

A szerendipitás, vagyis a véletlenszerű felfedezések jelensége azoknak áll szolgálatára, akik képesek a váratlan mozzanatokban felismerni a fontosat és jellegzeteset. Kárpáti Péternek, a Moszkva-Peking Transzszimfónia címmel bemutatott dokumentumabszurd szerzőjének – aki e fogalmat az adott műben előszeretettel emlegeti – régóta rendelkezésére áll a gyűjtögetéshez szükséges éles szem, jó fül és a nyitott szív, s az…

Gabnai Katalin: Az emlékezet fonnyadása ellen

Spiró György: Főtitkárok – Katona József Színház, Kamra

Történelemórák makogásai és rejtjeles családi beszélgetések révén rögzült csak a fiatalokban pár név, akik most élő figurákként lépnek elénk. Le is bénulunk kissé. Ez a mi dermesztő örökségünk, a zsibbasztó hit ijesztő hagyománya.

Nánay István: Lehet-e visszatérni?

Melancholy Rooms – zenés magány nyolc hangra – Katona József Színház

Elrontott életek. Beteljesítetlen vágyak. Múltba révedés. Reménytelenség. Egyéni és kollektív sorsok egymásmellettisége. Zenés látványszínház, briliáns és fegyelmezetten alázatos színészi alakítások.

Rádai Andrea: Mint hal a vízben

Brian Friel: Apák és fiúk – Katona József Színház

Amikor a szereplők filozofálgatnak – vagy kiejtik a szájukon azt a szót, hogy nihilista – mindig elkezdenek döngicsélni a legyek. Sok minden van – és lesz az előadás végére – ebben a zümmögésben: édes-bús nyáresti hangulat, disznóbűz, s úgy általában az élet közömbössége, szenvtelensége is.

Török Tamara: Kortárs magyar, kortárs olasz

A Katona K:ortárs-drámapályázatának és a parmai Teatro Due „Mezz’ore d’autore” című drámapályázatának tapasztalatai

Amikor ősszel Európa-szerte bizonytalan időre bezártak a színházak, többüket is elkezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy – a már elkészült színházi előadásaik streamelésén túl – hogyan tudnák új módon megszólítani a közönséget, elő tudnak-e állni olyan kezdeményezéssel, amely épp ebből a lehetetlen, online színházi létezésből kovácsol erényt, és olyan újdonságot kínál a nézőknek, amivel hagyományos színházi…

Gergics Enikő: Családi mítoszok

Isten, haza, család – Katona József Színház

Antik görög tragédia a magyar jelennel, sorsátok a tanult mintákkal, mágikus realizmus a pszichothrillerrel ötvöződik Tarnóczi Jakab rendezésében a Kamrában.

Gergics Enikő: Gyilkosság a betonkeverő mellett

Line Knutzon: Mesteremberek – Katona József Színház

Az, hogy az építkezés, felújítás, de még akár egy szimpla kazánjavítás is pokoljárással felér, mert vagy eleve nincs is iparos, vagy ha van, drága, és még akkor is átver minket vagy elrontja, akkora klisé, hogy nem igazán adja magát nagyszínpadi produkciónak, pláne a Katonában.