Szolnokról a Bárkán és a Vígszínházon keresztül Szombathelyre vezetett az útja. Csonka Szilvia a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító tagja. Kitartóan készült a pályára, majd főszerepek sorát játszotta el, de számára nem a színház az egész világ.
A Megrág, kiköp előadáscím tökéletesen leírja, hogy ebben az egy óra húsz percben mit fog látni a néző, bár ez csupán a végén válik világossá. Egy film-színház egyveleget tesznek az orrunk elé, amit kis noszogatás után bekapunk, megrágjuk, ízlelgetjük, majd az idő leteltével kiköpjük. De az ízét még napokkal később is érezni fogjuk a szánkban.
Bár hosszú út vezetett el odáig, hogy a kánon részévé váljon, ma már kevés olyan magyar van, aki ne tudná miről van szó, ha említésre kerül Kertész Imre Sorstalansága. Mégsem készült belőle túl sok feldolgozás, leszámítva a Nobel-díjat követő filmet Koltai Lajos rendezésében, az emblematikus Ennio Morricone-dallamokkal. A színház viszont mintha nem fedezte volna fel […]
Számos skandináv alkotás leskeli-kutatja az emberi együttélés vacogtató problémáit, hol ijedten, hol kínos röhögéssel rögzítve filmre s feszítve színpadra a munkahelyi és a családi élet mindennapjait és kivételes pillanatait. Az Orlai Produkciós Iroda ebben az évadban két sikeres északi film színpadi változatát is játssza a Belvárosi Színházban.
Az abszurd humor jól ütemezett és kifogyhatatlan, az elrugaszkodott helyszínek vizuálisan is eltávolodnak a valóságtól, miközben a külön kis heppjeikre fixált szereplők által a tudattalan vágy és a tudatos szándék epikus küzdelme elevenedik meg az exopotámiai sivatagban. Ebben a Boris Vian-átdolgozásban épp csak az tűnik oda nem illőnek, hogy Fehér Balázs Benő rendezése tulajdonképpen nagyon […]
A Katona József Színház legújabb nagyszínpadi bemutatója nemcsak egyszerűen lebontja, az alkotók gyakorlatilag nekifutásból törik át azt a bizonyos negyedik falat. Látszólag játszi könnyedséggel, végtelen természetességgel, és ami talán a legfontosabb: kivételes hitelességgel.
Hiszünk-e még a Megváltóban, az új élet áldásában, abban, hogy egy elkövetkezendő generáció egyszer másképpen csinálja majd, levetkőzi önzését, kisszerűségét, szorongását, depresszióját – és Istentől örökölt végtelen arroganciáját? Mindenesetre Lucifer visszalép párat, mielőtt – hangsúlyosan utolsóként – levonulna a színről. Visszalopja egy pillanatra magát, és az almát. Ez a véleménye. Székely Kriszta EMBTRAG címmel rendezte […]
Mi érdekli manapság a fiatalokat? Azaz miről gondolják úgy, hogy érdemes egy alkotófolyamat tárgyává tenni? A Van egy ország és a Lev Tahor – Tiszta Szív című előadások alkotóinak szilárd véleményük van arról, amit színre visznek, ezt pedig hol elrejtik, hol felmutatják, csak úgy, a játék kedvéért.
Ismered azt a játékot, amikor addig ismételgetsz valamit, amíg az értelmetlenné válik? Na, pont ez történik a Katona József Színház A politikusok című előadásában a politikusok szóval.
A (relatív) közelmúltban nemegyszer szerepelt opera a Katona műsorán: a Poppea megkoronázása (2020) vagy a Puccini-átirat, A bajnok (2016). Nem valószínű tehát, hogy bárki meglepődött, amikor az évad beharangozójában megpillantotta Az istenek alkonya címet Wagnertől. A nagyszabású tervet azonban keresztülhúzta az élet, és végül csak egy szokványosabb választás, egy Csehov került bemutatásra Tarnóczi Jakab rendezésében.
Mint tudjuk, a színpadi puska előbb-utóbb elsül – nincs ez másképp a Vízityúkban sem. Ő, Edgar Walpor hosszas habozás után lő, nem is egyszer, hogy aztán a játék folyamán még több puskalövést halljunk. Igaz, az áldozat hajlamos nem meghalni, vagy legalábbis feltámadni, miközben a semmiből egy gyerek kerül elő, s még egy forradalom is kitör.
A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg: Spiró György: Főtitkárok; Térey János, Bíró Bence, Dömötör András: Káli holtak A legjobb előadás: Káli holtak (Katona József Színház, rendező: Dömötör András), Melancholy Rooms (Katona József Színház, rendező: Tarnóczi Jakab) A legjobb rendezés: Káli holtak (Katona József Színház, rendező: Dömötör András) A legjobb szórakoztató előadás: Producerek (Miskolci Nemzeti Színház, […]
