Napról napra

„Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!”. A revizor Polgármesterének e két rövid mondata alighanem a leggyakoribb citátumok közé tartozik. Nyilvánvalóan azért, mert kontextusából kiragadva egyértelmű művészi ars poeticát fogalmaz meg: a színház tükröt tart a nézőknek, amelyben azok jó (vagy rossz?) esetben magukra ismernek. A Nemzeti Színház két legutóbbi bemutatója, A revizor és a Kurázsi mama és […]

Jó ideje nyilvánvaló, hogy a múzeumnak – mint a tárgykultúra utolsó fellegvárának –, műfaji megújulásra van szüksége, hogy képes legyen válaszolni a kortárs kihívásokra. Ezt a célt szolgálja a Magyar Nemzeti Galériában sokadik éve megrendezett Textúra összeművészeti projekt, a különböző művészi kifejezésmódok közti párbeszéd és összekapcsolódás terepe.

„[A] mai fiatalság szerencsétlensége, hogy nincs már igazi kamaszkora: sem erotikus, se politikus, se morális meg más egyéb szempontból; mindent összemancsoltak, összepancsoltak, egy kondérba dobáltak! És ezenkívül túl sok vereséget ünnepeltek győzelem gyanánt, túl gyakran vették igénybe az ifjúság legbensőségesebb érzéseit […]” – így jellemzi kora tinédzsereit a Radnóti Színház Istentelen ifjúság című előadásának Julius […]

A Magyar Állami Operaház 123 évvel az ősbemutató után végre saját előadásban színpadra vitte a Rusalkát. Nagy fegyvertény a régi adósság törlesztése: még nagyobb fegyvertény lenne, ha az előadás érdemei nem merülnének ki puszta létében.

Igen, így érdemes színházat csinálni; meggyőződéssel állítom ezt még akkor is, ha az öt és fél órás tour de force közben, és különösen a vége felé többször úgy éreztem, hogy elviselhetetlen és tűrhetetlen, amit látok és érzek. És akkor arról, hogy a színészek mindezt hogyan működtetik és viselik el, még egy szót sem szóltam. Tomi […]

Az sem lehet egyszerű feladat, hogy a Tháliának – vagy akár a többi szórakoztató, kommersz, bulvár jelzővel illethető színháznak – minden évadban kell találnia négy-nyolc olyan színdarabot, amely felkínálható a könnyebb műfajt preferáló közönségének. Érthető, sőt helyénvaló, ha ezenközben a színházvezetés a prózai műfajon belül is változatosságra törekszik. Ebben az évadban a Thália Színház indulásként […]

Figyelemre méltó elköteleződést mutat, ha egy színház évadának első három premierje közül kettő kortárs magyar ősbemutató. Különösen, hogy olyan vállalkozásról van szó, amely annak idején a színvonalas szórakoztatás jegyében született, és alapvetően a mai napig ez az irányvonal határozza meg a repertoárját. De szintén jelentős múltra tekint vissza a társulat azon törekvése, hogy izgalmasnak ígérkező […]

A Független Színház Magyarország évek óta végez szervezői és összekötői munkát magyar és nemzetközi roma és nem roma alkotók között, amelynek szemléje mindig az adott évben megvalósuló, világszerte egyedülálló Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál. Érdeklődésemből fakadóan mesterszakos hallgatóként most először önkénteskedtem is a fesztiválon, amelyen a visszatérő társulatok mellett idén több új névvel is találkozhatott a […]

Az abszurd humor jól ütemezett és kifogyhatatlan, az elrugaszkodott helyszínek vizuálisan is eltávolodnak a valóságtól, miközben a külön kis heppjeikre fixált szereplők által a tudattalan vágy és a tudatos szándék epikus küzdelme elevenedik meg az exopotámiai sivatagban. Ebben a Boris Vian-átdolgozásban épp csak az tűnik oda nem illőnek, hogy Fehér Balázs Benő rendezése tulajdonképpen nagyon […]

Ahhoz szoktunk, hogy manapság a performansz egyszemélyes, a monodráma szinonimája. Kimódolt koncepció fogja össze, a mutatvány pedig elmozdíthatatlanul épít a személyiségre, személyiséget épít. Ezzel szemben az itt bemutatott két csapat egyaránt kétszemélyes intézmény, önkéntes társulás: amit ketten tudnak, azt viszik színre. Kivonulók, ha nem is üldözöttek, és sajátosan fáradtak, például az egyirányú magyarázatoktól. Munkáik a […]

Szinte már közhelyszámba menő megállapítás, hogy a globális világrendben a középkorú fehér férfié – írd és mondd: a teremtés koronájáé – a vezető szerep. A társadalmi berendezkedéstől kezdve a tudományos világ hierarchiájáig, a biztonsági öv kialakításától a középületek hőszabályozásáig, a nézőknek fenntartott mellékhelyiségek arányától a színházi szerepekig minden nekik kedvez. Mégis mintha egyeseknek egy idő […]

A Katona József Színház legújabb nagyszínpadi bemutatója nemcsak egyszerűen lebontja, az alkotók gyakorlatilag nekifutásból törik át azt a bizonyos negyedik falat. Látszólag játszi könnyedséggel, végtelen természetességgel, és ami talán a legfontosabb: kivételes hitelességgel.