Napról napra

A téma önmagában – vessen fel mégoly fontos és időszerű kérdéseket is – aligha indukál izzó színpadi feszültséget.

A folyamat már a sorozat korábbi darabjainál elkezdődött, de most a Vajda Milánon különösen jól látszik ez a fajta érettség: színházilag a rutinosság, a bravúr, a megérkezettség, emberileg a megfontoltság, az átgondolt életút, amiben minden nyitottság és befejezetlenség ellenére is vannak kerekségek, lezártságok.

A POSZT sajtótájékoztatóján a meghívottak arról tájékoztattak: a tulajdonosok egyet tudnak érteni az alapkérdésekben, ennek köszönhetően a rendezvény jelentős és sikeres megújuláson ment át. Ugyanakkor az SZTT egyik tagja, Stuber Andrea nyílt levelében a grémium működésének kudarcáról írt.

A tökéletes boldogság világával eljutottunk a Mao-féle kommunista diktatúra józan ésszel már-már felfoghatatlan embertelenségeinek világába, s az azt követő, semmivel sem élhetőbb Kínába, egészen napjainkig.

…hogy választ kapjak arra a kérdésre, mi is érdekelt engem ebben a Ménes Attila-darabban. Elsősorban az, hogy megírta.

Áldozat a férfi, akit Fekete Ernő alakít, és akit a néző Szögi Lajoshoz köt, áldozat az író, Borbély Szilárd, akit szintén Fekete testesít meg, és a vádlott is, akit Tasnádi Bence visz színre.

…a szinte igénytelen, noha jobbára szellemes stílgyakok mögött a Máté-féle felfogásban világművészeti minták húzódnak.

Talán olyan kérdéseket is érdemes mérlegelni még, hogy nincs-e óhatatlanul is hátrányban a realista megjelenítés tekintetében a színház pl. a film médiumával szemben…

…a társulat által közösen írt darab ötletekkel, sorsmorzsákkal, gegekkel és fikciós síkok sokaságával zsúfolt dramaturgiájában elveszik a személyesség illúziója.

Az íróilag igen hatásos jelenetek a tömeggyilkosságokba torkolló utak stációit mutatják be…

…brutálisan naturalista, lényegre törő a kilátástalanság ábrázolásában.

1982. október 15-én, A manó bemutatójával útjára indulhat a Katona József Színház…