Miközben totálisan elborult, egyben elképesztően következetes és hiteles minden egyes mozdulatsor, amiket a táncosok halálosan komoly arccal végeznek, ettől válik bűnösen szórakoztatóvá és fellebbezhetetlenül őszintévé az irónia. Abba már bele se mernénk gondolni, mit mond el ez a mai férfiakról.
Horeczky Krisztina: Szólóban
3 in 1 kritika: Szeri Viktor: get ahold of it (Antré 6), Mészáros Máté: InSoundOut és Molnár Csaba: LILITH (K-Arcok)
Az alábbiakban górcső alá vett három szólóprodukció esztétikai értelemben gyökeresen más, ám a szándék közös: a személyesség, sőt, a vallomásosság.
Upor László: Mégis kinek? – Egy nyitott fesztiválról nyíltan
2. OPEN Nemzetközi Közösségi Színházi Fesztivál – MU Színház, SÍN Kulturális Központ
Hogy világos legyen: a probléma egyáltalán nem az, hogy amit látunk, nem eléggé „színházias”. Épp ellenkezőleg: nem elég „életes”.
Rényi András: Versenymű testhangszerekre, érintésre, hangadásra és elnémulásra
Molnár Csaba: Az Ökör / Trafó
Az ökör dramaturgiailag nincs kész, és a kritikus fintorgás itt be is fejezhetné. Van azonban valami más a darabban, ami előhozza a kritikusból az elemzőt.
…van férfi-wc és női wc, és kiskorunk óta arra vagyunk nevelve, hogy az egyikbe bemehetünk, a másikba nem. Viszont mért ne mehetne be egy nő a férfi-wc-be is, ha nagy a sor? Nem provokálni akar, hanem pisilnie kell.
…az Y generáció szemlélete és művészete természetesen valaminek a végét is jelenti.