Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Molnár Csaba

Szoboszlai Annamária: A nárciszok és az ördög

4 in 1 kritika: Rácz Réka, Kiss Róbert, Oberfrank Réka és Molnár Csaba táncbemutatói – MU Színház

Ez a népmese még megírásra vár, ellenben két este négy friss, elgondolkodtató előadást volt alkalmam megtekinteni a MU Színházban. Az első kettő az IZP (Imre Zoltán Program) keretében került bemutatásra, míg Oberfrank Réka és Molnár Csaba egy hosszabb alkotói folyamat első stációját tárta a nézők elé. Én mindenesetre azóta is boldogan élek (míg meg nem…

Komjáthy Zsuzsanna: Az underground kortárs tánc keresztmetszete

A 2. Under500 Fesztiválról: Molnár Csaba–Szabó Veronika: Vacsora gyertyafényben; Raubinek Lili–Kelemen Patrik–Szabó R. János: Rambó; Kelemen Patrik: cryptic bodies; Farkas Gergő Dávid: Deep Fake; Kacsó Imola–Gláser Márton: Tantusz; Marcio Kerber Canabarro–The School of Hard Knocks (NYC): Unfinished; Molnár Csaba–Vadas Zsófia Tamara–Vass Imre: game changer

Talán a kényszeresség teszi (Lukács Levente és Rácz Réka után szabadon: I do have OCD), hogy hiába is nehéz, ha nem lehetetlen közös nevező alá vonni az Under500 minifesztivál előadásait és workinprogress-bemutatóit, én azért megpróbáltam. Persze többnyire csak szörnyű általánosításokat tudtam listába szedni, például hogy informálisak, van bennük valami furcsa közvetlenség és/vagy közösségi szellem; hogy…

Lábán Rudolf-díj, tizenötödször

Nyilvánosak a laudációk

Augusztus 31-én a Trafóban adják át a legjobb hazai kortárs táncelőadásért járó független szakmai díjat – párban a 2. Halász Péter-díjjal –, a jelölt produkciók laudációi már most olvashatók.

Egészségesnek kell lenni hozzá

Beszélgetés az alkotói együttműködésről a kortárs táncban

Cuhorka Emese, Molnár Csaba, Téri Gáspár, Vadas Zsófia Tamara és Vass Imre az utóbbi években a kortárs tánc műfaja mellett egyre sűrűbben tűnik fel a színház és a performansz, illetve az újcirkusz területén, jellemzően kollaboratív projektekben. Pályájuk alakulásáról és a kollektív alkotás, az alkotói együttműködés irányába történő elmozdulásukról Szabó-Székely Ármin beszélgetett velük.

Szász Emese: Vigyázz, tyúkszar, elcsúszol!

Trash a kortárs táncban

Csillámporos, meztelen testek, innen-onnan kikandikáló nemi szervek, latex, szőrme, óvszer, fekália, tudatmódosítás, pornó – ezek a dolgok tíz éve még elképzelhetetlenek voltak a (tánc)színpadon, ma mégis mindennél menőbbek.

Varga Anikó: Még egy táncelőadás helye(tt)

Hodworks: Még egy táncelőadás / Trafó

Rejtélyes erők uralják, feszítik és perpetuálják a show-t, anélkül, hogy beazonosíthatnánk az eredőjüket: vajon a zenéből, művészeti szokásrendekből, nézői tekintetből, a táncosok önkifejezési szándékából, a professzionális művészi munkavégzésből és/vagy az ezzel szembeni lázadásból származnak?

Komjáthy Zsuzsanna: Mégis milyen az ember?

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (5. rész): Jobbágy Bernadett, a Cuhorka Emese-Molnár Csaba alkotópáros, a DART Társulat és Mádi László bemutatói

A tánc különösen alkalmasnak mutatkozik a hiány, a hiba felnagyítására és egyfajta „látó látás” megmutatására.

Innováción innen és túl

Kerekasztal beszélgetés a NEXTFESZT-ről

Némi hiányérzettel a hozzászólók megkapták, amire vágytak. A beszélgetésbe az alkotók is beleszőtték a gondolataikat. Az is kiderül, hogy Magyarországon azért egy kicsit mást jelentenek a dolgok, mint nyugaton.

Lábán Rudolf-díj, tizenharmadszor

Nyilvánosak a laudációk

Közel egy hét múlva, április 17-én adják át a legjobb hazai kortárs táncelőadásért járó független szakmai díjat, a nominált produkciókat méltató szövegek viszont már most olvashatók.

Halász Tamás: Belső expedíció

Canabarro-Molnár-Vadas-Vass: DEEPER / Trafó

Hétköznapi, profán tárgyakból, gesztusokból épít meglepő világot maga köré a négyszemélyes játék: a barkácsáruház-gyanús szaunaházikó, az orkánsátrak, hálózsákok izgalmas átlényegülésen mennek keresztül a szemünk előtt.