A halála előtti utolsó napon Franz Schubert egy furcsa szobában érezte magát, ahol mintha idegenek vették volna körül, pedig akkor már Ferdinánd bátyjánál ápolták Bécsben. Szabadulni akart, de képtelen volt. Az alig harmincéves, több éve szifilisszel küzdő test a tífuszt végül nem tudta legyőzni. Talán ezért is használ több Winterreise feldolgozás egy olyan szobát díszletként,…
– Ez a darab? – Ez. – Hhhh…. Nem mondod. – Dede. – Nem látod, hogy… – Ugyan… (kedvesen elfordul) – No, megállj! Meglátod! Bemutatjuk! (Képzelt párbeszéd a Színház és a Szerző között)
Amikor e sorokat írom, még csak bő fél éve élünk a koronavírus-járvány valóságában, de színpadjainkon máris hangsúlyosan szerepelnek az antiutópiák. Ennyire gyors reagálású lenne a magyar színház? Igen is, meg nem is: mindhárom, alább tárgyalt premiert az előző évad második harmadára, illetve végére tervezték – filológiai csemege volna tudni, hol mi változott, mi lett kevésbé…
Szenteczki Zita bábrendező ebben az évadban két regényt is színpadra alkalmazott. Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című művéből csinált monodrámát az Örkény Stúdióban Bíró Krisztával. Juhász András intermédia-művész és a DoN’t Eat Group közreműködésével pedig színháztörténeti kísérletet hajtott végre: színpadra állították Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényét. Színészekkel, táncosokkal, zenésszel, filmesekkel, hegesztőprojektorral. Legalább…
