Jó lenne összefoglalni egy mondatban, ahogy Tompa Andrea regényét Gáspár Ildikó színházzá fordítja, de ilyen tömörítésekhez ilyen kvalitású alkotók kellenek. Itt megvannak.
A depresszív realizmus elmélete szerint nem a kedélybetegek látják negatív torzításban a világot, hanem ellenkezőleg, az ő valóságérzékelésük pontosabb az úgynevezett egészségesekénél, akik feljavítják maguknak elfogadhatóra ugyanazon realitást. Valahogy így van ezzel Kiss-Végh Emőkétől a Romantika is az Örkény Stúdióban. Mintha ennek az utómunkák nélküli, szájszagú, nyomorúságos, élet- és emberundortól sűrű valóságnak a felmutatása történne […]
Az Örkény Stúdió legújabb bemutatója ízig-vérig kortárs előadás. Nemcsak azért, mert a darabot a kortárs szerző és rendező, Kincses Réka jegyzi, hanem legfőképpen mert a produkció által felvetett problémák, középpontban a multikulturalitással és a generációs különbségekkel, aktuálisabbak nem is lehetnének. „Hochaktuell” – mondaná a német.
Az Örkény Stúdió idei első bemutatójának címét szokatlanul sokáig homály fedte; a nagyközönség csupán a premier előtt bő két héttel tudhatta meg, hogy Ingmar Bergman egyik klasszikusából készül az Örkény Színház és a Dollár Papa Gyermekei újabb koprodukciója. Ez a titkolózás, már-már misztikum – bár nem művészi, hanem technikai okokból alakult így – tulajdonképpen még […]
Fekete Ádám új darabját mutatták be az Örkény Stúdióban a szerzőtől már megszokott módon talányos címmel: Hat medúza egy tepsiben. Kik ezek a medúzák, hogyan kerültek egy tepsibe, és legfőképpen mit csinálnak ott? Az előadás szerelmi vezérfonala köré épülő álommozaikok generációs életérzést közvetítenek.
Teszik a dolgukat, beszélgetnek, esznek és főleg isznak, cigarettát sodornak, alig vannak egyedül, mégis magányosak. Zsolt kamionsofőr, mondhatjuk, hogy ő a főszereplő, de a jelenlét teljes hiányáról és látszólagos lehetetlenségéről szóló darabban ez viszonylagos fogalom – mindenesetre nem körülötte forog a világ. Hogy ezt ő tragikusan éli-e meg vagy sem, az viszont már az előadás […]
Aki Ibsen-darabot olvas vagy Ibsen-előadást néz, többnyire hisz az emberi összeütközések tartalmas elemezhetőségében. Továbbá hisz abban, hogy az embernek vannak meghatározó személyes tulajdonságai, hibái, bűnei. Hogy ezek volnának igazán fontosak és érdekesek. A személyhez kötött, mi több, a kivételes személyiséget hordozó, vagy inkább a kivételes személyiség által hordozott tulajdonságok, hibák, bűnök. Hogy például ez a […]
A halála előtti utolsó napon Franz Schubert egy furcsa szobában érezte magát, ahol mintha idegenek vették volna körül, pedig akkor már Ferdinánd bátyjánál ápolták Bécsben. Szabadulni akart, de képtelen volt. Az alig harmincéves, több éve szifilisszel küzdő test a tífuszt végül nem tudta legyőzni. Talán ezért is használ több Winterreise feldolgozás egy olyan szobát díszletként, […]
– Ez a darab? – Ez. – Hhhh…. Nem mondod. – Dede. – Nem látod, hogy… – Ugyan… (kedvesen elfordul) – No, megállj! Meglátod! Bemutatjuk! (Képzelt párbeszéd a Színház és a Szerző között)
Amikor e sorokat írom, még csak bő fél éve élünk a koronavírus-járvány valóságában, de színpadjainkon máris hangsúlyosan szerepelnek az antiutópiák. Ennyire gyors reagálású lenne a magyar színház? Igen is, meg nem is: mindhárom, alább tárgyalt premiert az előző évad második harmadára, illetve végére tervezték – filológiai csemege volna tudni, hol mi változott, mi lett kevésbé […]
Szenteczki Zita bábrendező ebben az évadban két regényt is színpadra alkalmazott. Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című művéből csinált monodrámát az Örkény Stúdióban Bíró Krisztával. Juhász András intermédia-művész és a DoN’t Eat Group közreműködésével pedig színháztörténeti kísérletet hajtott végre: színpadra állították Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényét. Színészekkel, táncosokkal, zenésszel, filmesekkel, hegesztőprojektorral. Legalább […]
