Napról napra

A sterilen szürkésfehér falú, funkcionálisan alig-berendezett rendelő kis dobogóra épült, így szinte laboratóriumi a helyzet, és könnyen támadhat olyan érzésünk, hogy egy demonstrációs tandráma zajlik előttünk, melynek szereplői az üvegfal másik oldalán nem tudnak rólunk.

A fénnyel való játék viszont Novák Eszter rendezésében is mintha tapintatosan a fényhozó (…) érkezésére utalna, amely csupán akkor huny ki, amikor Susy az egyenlőtlen harcban legyőzi a gonoszt.

Játékában benne van az út és a megérkezés: egyszerre éli és meséli a történteket.

Ha van hiteles McMurphy, akkor jó eséllyel megszülethet egy működőképes Száll a kakukk fészkére-előadás.

Lehetne az előadás markáns színésznődráma is, ehhez azonban nem szolgál kellő mélységgel és árnyaltsággal a mű mint alapanyag.

Gergye Krisztián rendező ezúttal nem csillogtat munkájában társadalomkritikus élt, hanem mindenki számára be- és elfogadható előadást rendezett.

Keresem az előadás színházi értelmét.

Noha ő az áldozat, arcán végig látható egyfajta kacérság.

Két ismeretlen egy elgépelt email-cím miatt hosszú levelezésbe kezd…

Ez nem magyarítás vagy adaptálás, több annál: teljes magunkra húzás.

Ez az ember nincs megírva, így aztán lehetetlen is eljátszani.