Napról napra

A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]

A bábos társulatok nyár eleji seregszemléjét két évente rendezik meg Kecskeméten (már ha világjárvány éppen nem szól közbe). A fesztivál remek találkozási lehetőség az együttesek számára: lezárult az évad, nincs tehát akadálya, hogy jó pár napot együtt töltsenek. Alkalomról alkalomra rácsodálkozom: a színházi szakma ezen szegmensének alkotói milyen őszinte érdeklődéssel nézik egymás előadásait, követik a […]

Olyan jó lenne elfelejteni Szophoklészt. Mármint arra az időre, amíg Robert Icke, a jelenkori angol (és holland) színház csillagának-sztárrendezőjének, színpadi szerzőjének Oidipusz című darabját nézem a Radnóti Színház lefegyverzően magasszínvonalú alakításokban gazdag előadásában.

Magyarország jelenlegi vidéki színházi hőtérképét elképzelve biztonsággal állítható, hogy a jégkék és maszatosszürke foltok mellett nemcsak az olykor zöld jelzőfényeket villantó Szolnok és a hol folyamatosan világító, hol csábítóan irizáló Miskolc csalogatja a nézőket. Van még egy hely, ami a maga otthonosságot jelentő melegsárga sugárzásával egyre nagyobb körzetből vonzza – s közben neveli ki – […]

Azt beszélik, öt percig sem bírja ki, hogy senki legyen. Muszáj megpróbálnia győzni, de gyűlöl veszíteni. Felmorzsolódik az őt szerető nők között, mint görög hős darabokra tört szobra, síkjaira esett kubista festményalak, történeteiben, megszépített-kiszínezett meséiben élő, nagyra nőtt gyermek. Félni kell tőle, és dajkálni kell, rettegni és eligazítani őt. Magánya és nárcizmusa kegyetlen, szánni, talán […]

Az előadásmód és a színpadról áradó játéköröm élménydús alkotási folyamatról árulkodik. A darabnak javára válik, hogy a társulatok, amelyek előveszik, az adott országhoz, városhoz és a mindenkori jelenhez igazítják a szöveget. Az előadásoknak pedig az tesz jót, ha vagy kitartanak Cărbunariunak a reáliát a nonszensszel vegyítő ábrázolásmódjánál, minél inkább kiaknázva a groteszk humor kínálta lehetőségeket, […]

Hidat képez a független szcéna és a kőszínházak között. Három évi kolozsvári színészkedés után a Bárka Színház egyik alapítójaként került Budapestre. A színház egyik legkultikusabb előadását, a Mulatságot Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel vitte sikerre. 2006 óta szabadúszó színészként és rendezőként dolgozik. 2011-ben megalapította a Vádli Alkalmi Színházi Társulást. A Caligula helytartójával igazolt át a […]

Izgalmas gondolat, hogy „a kettős beszéd a váddal nyer formát”: rossz az, aki rosszra gondol. Lehet, hogy a kritikus az, aki rosszra gondol, és diktatúrája válogatja, hogy értelmezését mekkora szabadságfokkal írhatja meg. A kérdés tényleg az, hogy gondolunk-e kimondva-kimondatlanul mi mindannyian, mégpedig konszenzuálisan, a minket körülvevő, mindannyiunk számára nyomasztó valóságra és zsarnokokra a Nero, a […]

A koronavírus-járvány okozta élethelyzetekre reflektáló, legfeljebb háromszereplős és maximum negyven perc hosszú egyfelvonásosok írására kértek fel kortárs szerzőket a kiírók, de a felkérésekkel egy időben – a vállalkozó érdeklődők számára – nyílt pályázatot is hirdettek. A felhívást március utolsó napjaiban tették közzé, gyorsan kellett dolgozni. Mindenki csak egy, vadonatúj művet küldhetett be április 15-ig. A […]

Jellegzetes arc és hang, egyszer is elég látni a színpadon, hogy beégjen. Talán türelmetlen is, nehezen viseli, ha a dolgok csak úgy vannak. Jó előadásokhoz, izgalmas rendezőkhöz szerződik, bár lelke mélyén lenne újra társulati tag, ha… Kaszás Gergővel beszélgettünk.

Nem is az az igazán érdekes, hogy mi a különbség egy modern és egy posztmodernbe hajló Shakespeare-feldolgozás között, hanem sokkal inkább az, ami a gyökeresen eltérő koncepciók dacára egyformán foglalkoztatta mindkét alkotócsapatot.

A bábszínház, sőt a bábművészet elméletének történetébe kell alámerülnünk, ha arra a kérdésre keresünk választ, miért is magától értetődő bábszínház és „élő” színház különállása, mi több, szembenállása a köznyelv, a kritikai diskurzus vagy akár az intézménystruktúra számára.