Az európai kortárs tánc 1965-ös, New Orleans-i születésű jeles alkotója, Meg Stuart a magyar közönség előtt sem ismeretlen, ám a szomszédos Bécsbe gyakorlatilag hazajár. Az elmúlt huszonkét év során kereken húsz alkalommal volt látható előadása az ImPulsTanz rangos programjaiban.
A három nap fényében összességében megállapítható, hogy bizonyos kulturális sajátosságokat és jellegzetességeket nem tudnak (akarnak?) levetkőzni a mai alkotók, és ezáltal a kortárs táncról mint világszinten egységes művészeti stílusirányzatról továbbra sem beszélhetünk.
Az idei Sziget tartalmilag, vizuálisan és minőségében is széles spektrumú tánc- és színházi programokat kínált a Sziget látogatóinak.
Béjart érezhetően nagy tisztelettel közelített Mozart remekművéhez, olyannyira, hogy A varázsfuvola a béjart-i életmű sok darabjához képest kifejezetten visszafogottnak, már-már konzervatívnak mondható.
Mennyire számít az egyén egy folyton változó rendszerben, folyton változó körülmények között? És vajon – ami talán a legfontosabb – milyenek vagyunk mindezen külső körülmények nélkül?
Nagyszerű, hogy egyre több pályázat igyekszik helyzetbe hozni a fiatal, pályakezdő színházi alkotókat, az pedig különösen elismerésre méltó, hogy van egy olyan kezdeményezés, mint az Imre Zoltán Program (IZP), mely a sokszor háttérbe szorított kortárs tánc területére fókuszál.
Székely Kriszta rendező balett-táncosnak indult, vonzotta a filmkészítés, majd egy nagyobb kanyar után színházi rendezőnek jelentkezett. Török-Illyés Orsolya családilag a színházhoz kötődött. Filmszerepeivel vált ismertté. Hajdu Szabolcs egyik filmjében rendezőt alakított. Kriszta eddigi egyetlen színházi szerepében operatőrt. Színpadról, filmről, női szerepekről SZÉKELY KRISZTA rendezővel és TÖRÖK-ILLYÉS ORSOLYA színésszel MARTON ÉVA beszélgetett.
A közelmúltban több hazai független előadás is mérlegre tett női témákat, női szerepeket, olyan előadások, amelyeket női alkotó jegyez. RÉTI ANNA az anyaság és a szülővé válás bonyolultságáról csinált lakástáncszínházat Majdhaleszidőm címmel. SZABÓ VERONIKA a sztenderd női szerepeket forgatta ki, majd tette nevetség tárgyává a Queendomban. SZABÓ RÉKA a Tünet Együttessel a szülésről (Burok – […]
Az absztrakció és az innováció kevésbé, a díszes, a teátrális, a látványos, a bizonyos szempontból formabontó kifejezések inkább jellemzik azt a koncepciót, amelyet az együttes vezetői képviselnek a világ felé. Itt van mindjárt formabontásnak a díszlet, amely által Bernarda Alba házából egyenesen Bernarda Alba üvegháza lesz. Federico García Lorca drámájának ilyen módon való értelmezése idézőjelbe, […]
Mindig különös és embert próbáló élmény a határainkon való átlépés. Mikó Dávid Transz és Juhász Kata Keresztvíz című koreográfiája a Bethlen Téri Színházban megmutatja, mennyire más, amikor mi magunk tesszük, mint amikor mások.
Góbi Rita táncos-koreográfus néhány évvel ezelőtt rátalált valamire, ami már a Sziluett Cinemában (2014) ugyanúgy érezhető volt, mint Ne hisztizz! (2014) című előadásában. A cseh Andrea Miltrenovával közös duója (Ellenpont) tavaly bekerült a Lábán-díj nomináltjai közé, a 2017-es Reptében című szólója pedig most a Lábán-díjat is meghozta számára. Ugyanezzel a darabjával szerepelt az Aerowaves Spring […]
Lehet-e, szabad-e ennek ellenére a Spring Forward fesztivál programjában trendeket, tendenciákat keresni? Nagy a kísértés, hiszen ritkán mutatkozik meg egyszerre ekkora merítés az európai kortárs tánc progresszív alkotásaiból. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az „Aerowaves Twenty” közé nem mindig legújabb, legfrissebb előadásaikkal kerülnek be az alkotók, így sok esetben a fesztiválon is többéves darabokat látunk. […]
