Napról napra

„Muszáj mulatságnak lenni!”. Mrożek szavait újrahasznosítva olcsó igazság lenne azt állítani, hogy a Bál kimaxolja, az I Quit Ordinary Dancing pedig lenullázza a mulatságot. De legalább stílusos, hiszen mindkét előadás „ócska” dolgokhoz nyúl és szól hozzá a kortárs tánc nyelvén. Sőt még az is lehet, hogy a mulatozás/mulatság hiánya egy tőről fakad: hogy a létezés […]

A Színház folyóirat egyetlen forint állami támogatást sem kapott a 2025-ös megjelenésre. Nem gondoljuk, hogy ez rendjén van, de változtatni rajta nem tudunk. Te viszont, kedves olvasó, dönthetsz úgy, hogy bármily kicsi összeggel is, de segíted a független színházi szaksajtó fennmaradását. Az ezzel kapcsolatos információt megtalálod a cikkek végén és a honlap nyitó oldalán. Köszönjük, […]

Nem emlékszem, hogy valaha is részt vettem volna egy színigazgató nyilvános búcsúján és az új igazgató beiktatásán. Egyrészt nem is voltam színház tagja, hogy egy ilyen megtörténhessen velem, másrészt, ha voltak is búcsúk az „én” korszakomban, az elmúlt két évtizedben, azok drámaiak voltak, nem volt bennük sok öröm és köszönet. Sőt, inkább tiltakozásokra emlékszem, búcsúk […]

Ladjánszki Márta 30/50 elnevezésű, egész éven át tartó eseménysorozata a táncos-alkotó szakmai életpályájának és életkorának kettős jubileumához tűzött mementó. Ennek kiemelt állomása volt egy négyrészes szólóest és a Széki Luca újrajátszása a Trafóban.

Számos kiváló Staféta-produkciót láttam az elmúlt évek során. Az évente meghirdetésre kerülő Staféta Pályázat Budapest Főváros Önkormányzatának tehetséggondozó projektje, melynek a fővárosban bemutatásra kerülő független színházi, tánc, újcirkusz és összművészeti kezdeményezések támogatása a célja. A támogatás lényege, hogy a pályájuk, s legfőképp az önálló munkásságuk elején járó előadóművészek és az induló művészeti csoportok vezetői számára […]

Amit Keresztury hiányolt a regényben, „a vallomás őszinteségét, bűntudatát vagy dacát, sorsszerűségét vagy lázadását, egyértelműségét és véglegességét”, azt az átdolgozó és rendező Zsótér Sándor és a dramaturg, Ungár Júlia – négy ragyogó színész segítségével – meg tudta adni a nézőknek a Trafó nagytermében.

Kárpáti Péter, az író-rendező-színész valahol a játék- és a nézőtér ingoványos határán, padok és székek rengetege között áll, és szépen tagolt, költői igényű mondatokba foglalva elmeséli az előadás létrejöttének előzményeit.

A matriarchális társadalmi utópiák régóta népszerűek a popkultúrában. Közös vonásuk, hogy valamilyen oknál fogva a (politikai) hatalom a nők kezében összpontosul (néhány példa: Y: The Last Man; A szolgálólány meséje, Dűne, vagy a DC Comics Wonder Womanje). A patriarchális társadalmi berendezkedés kritikájaként is olvashatók, és egyfajta gondolatkísérletként is arra, hogy valamilyen releváns konklúziót vonjunk le […]

Nem kellett volna inkább csak csendben figyelned, mi történik – mint a Jászaynak – ha írsz róla? – kérdezte tapintatosan egy kolléga, miután kifelé jövet elárultam neki, hogy hivatalos minőségemben néztem az előadást. De. Kellett volna. Csak nem bírtam ki. Többek között ezt a megfigyelést köszönhetem az előadásnak. De ne szaladjunk ennyire előre, most még […]

Egy kritikus cikket ír egy független szaklapba egy független színházi előadásról. Hogyan kezdje, hogy ne hagyd félbe az olvasást? Vagy úgyis azon fog múlni, hogy mikorra időzíti a megosztást a közösségi médiában (netán meghirdeti-e)? És a mai Magyarországon ugyanúgy (és ugyanannyit?) kell írni generációjának egyik meghatározó rendezője, Kelemen Kristóf legfrissebb bemutatójáról az aluldotált Trafóban, mint […]

A kuratórium idei listáján hat nominált előadás szerepel, plusz egy különdíjjal jutalmazott kísérleti sorozat. Ismert és kevésbé ismert alkotók, akik közül többen – egyénileg vagy kollektíva tagjaként – most először kerültek fel a Lábán-díj várományosai közé. Nehéz helyzetben van a terület finanszírozási és mentális szempontból, ennek egyenes következményként pedig nehéz helyzetben van maga a díj […]

Míg Móricz regénye a politikai pályához, közélethez társított nemes képzetek leleplezésén munkálkodik, a TÁP Színház verziója – mintha nem tehetne mást – adottnak veszi ezek hiányát, tocsog a titkos függöny mögötti világ nyílt titkaiban. Ha valaki átment a szűrőn, s ezekben semmi megrökönyítőt nem talál, még mindig tanakodhat, mitől lesz ez a közel háromórás burjánzó […]