Napról napra

Anton Lachky koreográfusi stílusjegyei: akrobatikus elemekkel fűszerezett, kirobbanó mozgásenergiák, markáns dinamikai váltások a táncos és a zenei anyagban egyaránt, grimaszokká duzzadó leplezések és leleplezések, etűdszerűen egymást követő jelenetek, amelyek külön-külön és együtt is tág asszociációs teret hagynak a nézőnek – megadva a kellő lendületet a befogadás roadshow-jához.

Thomas Bernhard egyik fordítója, Adamik Lajos nevezte egy helyütt az osztrák író nyelvét „túlzásművészetnek”. Nos, a Trafóban bemutatott Irtás ennek a „túlzásművészetnek” az eltúlzása – Bernhard leghűségesebb és legvadabb szellemében.

A Trafó profiljában mindig jelentős szerepet játszottak az elsősorban vizualitásra építő alkotások, vagyis azok a művek, melyek kommunikációs stratégiájában a képiség a meghatározó. Januárban két ilyen előadást láttam a ház színpadán: a francia koreográfus, Franck Vigroux és a Cie D’Autres Cordes nem először jár Magyarországon, korábban a Flesh-t ismerhette meg tőlük a közönség; a Tutaj […]

Ahhoz szoktunk, hogy manapság a performansz egyszemélyes, a monodráma szinonimája. Kimódolt koncepció fogja össze, a mutatvány pedig elmozdíthatatlanul épít a személyiségre, személyiséget épít. Ezzel szemben az itt bemutatott két csapat egyaránt kétszemélyes intézmény, önkéntes társulás: amit ketten tudnak, azt viszik színre. Kivonulók, ha nem is üldözöttek, és sajátosan fáradtak, például az egyirányú magyarázatoktól. Munkáik a […]

Szinte már közhelyszámba menő megállapítás, hogy a globális világrendben a középkorú fehér férfié – írd és mondd: a teremtés koronájáé – a vezető szerep. A társadalmi berendezkedéstől kezdve a tudományos világ hierarchiájáig, a biztonsági öv kialakításától a középületek hőszabályozásáig, a nézőknek fenntartott mellékhelyiségek arányától a színházi szerepekig minden nekik kedvez. Mégis mintha egyeseknek egy idő […]

Jérôme Bel francia koreográfus munkái körbeturnézzák a világot, de az utóbbi években többnyire nélküle. Még akkor is, ha papíron ő maga a főszereplő. Néder Panni és Darida Veronika tizenegy hónap különbséggel látta ugyanazt az előadást. De tényleg ugyanazt látták? Emellett arról beszélgettek, hogy miért lesz Beltől jobb a világ.

Első blikkre fel sem merülne, hogy nem egy kiforrott, többéves munkában összeszokott profi társulat repertoárdarabját látjuk a Trafóban. Nem jutna eszünkbe, hogy egy ilyen egységes színvonalú, érett előadást bármilyen más formáció produkálhatna, mint egy fesztiválokat megjárt, bejáratott együttes. Pedig a SUB.LAB.PRO The Ensemble Program név alatt nem ilyesmi rejlik.

Ritkaság, hogy a budapesti színházi kínálatban két Maeterlinck-adaptáció is felbukkanjon, pláne egyszerre: jelen esetben Szauer Lilla Pelléas és Mélisande-átdolgozása a Trafó alagsori Klubjában, a Stúdió K-ban pedig Blaskó Borbála rendezése A kék madárból. A belga szerző életművének ismeretében nem meglepő, hogy mindkét előadásban a titok természete kerül előtérbe, ugyanakkor a problematikát mindkét produkció más eszközökkel […]

Tavaly indult a Freeszfe „színházcsináló” képzése, mely elsősorban a független szféra felé nyit. A diákok a klasszikus szerepek felülírásával, a kollektív alkotás lehetőségeivel kísérletezhetnek, gyakran foglalkoznak generációs dilemmákkal, jellemzőjük az erős személyesség és az, hogy az improvizációk, közös írás nyomán eredeti, kortárs szövegek születnek. A Csak az ég ebbe a kategóriába tartozik, az Épp csak […]

Háda Fruzsina első monodrámáját, a Budapest-Záhonyt azzal a kérdéssel kezdi, hogy vannak-e jelen vasutasok. A Trafóklub közönségében érezhetően zavart kelt a felvetés, már-már abszurdnak hat. Valószínűleg legtöbben csodálkoznánk, ha vasutasok szakmányban vennének jegyet egy olyan „obskúrus” helyre, mint a Trafóklub. De talán éppen erre irányul Háda kérdése: megpendíteni, hogyan degradálódott egy szakma nemcsak fizetés és […]

Egymás mellett a Budapest Kortárstánc Főiskola (BKTF) új első évfolyamának bemutatkozása és a Horváth Attila–Kiss Rebeka Petra alkotópáros A kimondhatatlan jókedv játéka című előadása beszédes ívet húz. Akár egy disztópikus életpályamodell.

Fórum-e a színház? Ment-e színházi előadásokkal előrébb a világ? Avagy: mi a színház társadalmi szerepe?