Halász Péter-díj, negyedszer Nyilvánosak a laudációk November 18-án a Trafóban adták át a Halász Péter-díjat – párhuzamosan a legjobb kortárs táncelőadásnak járó Lábán-díjjal. A nyertes produkciók laudációi alább olvashatók.
Szabó-Székely Ármin: Igazság a hegyről Agrupación Señor Serrano: A hegy / The Mountain – Trafó Bár a Mindig kételkedj! brechti gondolata nyilvánvalóan artikulálódik az előadásban, a dramaturgia nem nyújt többet, mint dekoratív rámutatást a tényeken túli média uralta világ problémáira, halvány lehetőségét sem villantja fel olyan gyakorlati cselekvésnek, amely a terep megváltoztatásához vezetne – s ilyen értelemben kevésbé brechti nem is lehetne. Ugyanakkor a dokumentarista színház legitimációs rendszerét is megbolygatja […]
Herczog Noémi: Divatdiktátorok Keleti blokk – Catwalk Concert Productions–Soharóza A catwalk koncerteknek – Nagy Fruzsina és Halas Dóra éneklő divatbemutatóinak – vannak ugyan előzményei, de ezek finoman szólva sem képeznek a magyar színházban fősodort. Szűcs Edit megelevenedő ruhaszobrait, amelyeket Árvai György és a Természetes Vészek Kollektíva látomásai keltettek életre – tehát a Trafó éppúgy ott van mögötte, mint a divat és a képzőművészet világa […]
Puskás Panni: Köredzés a spektrumon Ha megtapsolom a harangot - Trafó Minden száz emberből egy autizmus spektrumzavarral él. Nem véletlen tehát, hogy annyi újságcikk, műsor és szervezet vagy épp művészeti produktum foglalkozik az autizmus témájával. A Ha megtapsolom a harangot című előadás arra tesz kísérletet, hogy megmutassa nekünk, mit éreznek, hogyan gondolkodnak az autista emberek.
Rádai Andrea: Csak egy sör? Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak – Trafóklub Kárpáti Pál kér egy sört egy Fekete Ádámtól, aki hosszan elmélkedik arról, hogy mit tehet ebben az egyszerűnek látszó helyzetben: odaadhatja azt a sört a barátjának, de dönthet úgy is, hogy egyszerűen csak kisétál a színpadról. Persze, ahogy az a monológjából is kiderül, az elméleti lehetőségek és a gyakorlat között áthidalhatatlan szakadék tátong: mind a […]
Hidi Boglárka: Gravitáció – ellene vagy mellette? | Mentorprogram Compagnie XY: Möbius és not standing: Csavar – Trafó Idén két újcirkuszelőadás is szerepelt a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Trafó programkínálatában, közülük az egyik, a Csavar (Screws) a fesztivállal karöltve valósult meg. A belga not standing együttes előadását Alexander Vantournhout rendezte, akinek két másik koreográfiáját – bár nem a not standing csapatával – korábban már láthatta a Trafó közönsége. A másik produkció az […]
Horeczky Krisztina: Béklyók nélkül Compagnie Marie Chouinard: Elemi életerő (Radical Vitality) – Trafó Chouinard-t nem béklyózta meg az oeuvre-je, sem az imázsa, nem gátolta megfelelési, bizonyítási kényszer. Szabad, könnyed művének markáns esztétikája, egyedi karaktere van.
Szoboszlai Annamária: Hamuban sült pogácsa helyett: onyx! SUB.LAB.PRO. The Ensemble Program: Onyx / Trafó A SUB.LAB.PRO The Ensemble Program legújabb premierjén a Trafóban három táncot mutattak be a résztvevő táncosok: Emanuel Gat (Sacre), Mészáros Máté (TK1/22) és Molnár Csaba (Easy Dances) koreográfiáit. Az est az Onyx címet kapta, mivel az ónix „erőteljes védelmet, erőt, fókuszt és akaraterőt sugároz”, feladata pedig az, hogy tulajdonosát folyamatosan előbbre vigye az életben. A […]
Puskás Panni: Minden rossz kabaré Hodworks & Dollár Papa Gyermekei: Kabaré A Hodworks és a Dollár Papa Gyermekei közös produkciója korántsem azért jött létre, hogy megnevettessen minket a Trafó pincéjében, jóllehet kínunkban azért nevetgélünk a másfél órás varietéműsor szándékolt kínosságán.
Török Ákos: A kocka nincs elvetve A színház helyzete a pandémia után Általános tapasztalat, hogy bár a korlátozások több hullámban és lépcsőben mára megszűntek, messze nincs annyi nézője a színházaknak, mint a járvány előtt volt. Noha a nézők számára a jegyekért folyó verseny fellazulása és az egy főre jutó légköbméterek számának növekedése jó iránynak tűnhet, a színházaknak korántsem az. Jelentős budapesti kőszínházak mellett elsősorban függetleneket befogadó/azokkal kooperáló […]
Horeczky Krisztina: Még egy tánc L-E-V – Sharon Eyal & Gai Behar: Chapter 3: The Brutal Journey of the Heart / Trafó Eyal jó ideje nem vállal rizikót, munkáiból évek óta hiányzik a bátorság, a frissesség, a radikalitás, a kíváncsiság, az újszerűség. Egy valamit tud nagyon magabiztosan, azt variálgatja, csak a talpalávaló változik.
Megyeri Léna: A középszer felvillanása 2 in 1 kritika: Mannès – Turine – Lemaître: Forces és Catherine Gaudet: A csodálatos elhalványulása A fokozatos, minimális változtatásokkal operáló repetícióra épülő szerkesztési elv, valamint a „hipnotikus” (talán a legelcsépeltebb szó jelenleg mind színlapokon, mind kritikákban) zene miatt mindkét előadás esetében felmerült bennem egy-egy ponton, hogy alkotóik bizony Sharon Eyal (és hű zenésztársa, Ori Lichtik) köpönyegéből bújtak elő.