A legtöbbször nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, vajon melyik volt az első meghatározó előadás egy-egy színház/alkotóműhely életében, amelyiktől kezdve megkülönböztetett figyelemmel követjük működését. Egy színházi műhely jelentékennyé válása ugyanis általában hosszabb folyamat, amely az egymást követő – egy irányba mutató, de nem feltétlenül egyenletes minőségű – bemutatók során alakul. A Zsámbéki Nyári Színház markáns…
Ha itt valamiért el kellett volna hagynom a nézőteret, akkor azzal az érzéssel távoztam volta, hogy az évad egy fontos produkciójáról maradok le.
A természetvédelmi területen elhagyatottan álló romos épületeket olyan organikusan nőtte be a művészet és a színház, ahogy a növények veszik birtokba az ember által elhagyott mesterséges építményeket.
…az egész előadásban nehéz tetten érni, hogy az alapjában véve hatásos és többé-kevésbé profi lebonyolításon túl mi a rendező célja, szándéka a darabbal.
Az előadásból nem derül ki, hogy kinek a nevében – a magyarok által vagy ellenében – épül fel ez az erőszak-labirintus, nem választható el egymástól nemzeti szenvedés és nemzeti önsajnálat. Igaz, maga a kérdés sincs feltéve.
Tudatosan vagy tudat alatt a megújulás vagy a romlás jeleit vizslatjuk, reménykedve és aggódva.
Harcias anyaként védte „gyerekeit”, az alkotókat, és ugyanolyan vehemensen, ahogy lelkesedni tudott dolgokért, talált mentséget a botlásokra.
A befejezetlenség jóformán élvezhetetlenné teszi az előadást.
Készülő produkcióról csak jót vagy semmit…
A rendezők szabadon élhettek a térválasztás lehetőségével…
