Napról napra

A legtöbbször nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, vajon melyik volt az első meghatározó előadás egy-egy színház/alkotóműhely életében, amelyiktől kezdve megkülönböztetett figyelemmel követjük működését. Egy színházi műhely jelentékennyé válása ugyanis általában hosszabb folyamat, amely az egymást követő – egy irányba mutató, de nem feltétlenül egyenletes minőségű – bemutatók során alakul. A Zsámbéki Nyári Színház markáns […]

Ha itt valamiért el kellett volna hagynom a nézőteret, akkor azzal az érzéssel távoztam volta, hogy az évad egy fontos produkciójáról maradok le.

A természetvédelmi területen elhagyatottan álló romos épületeket olyan organikusan nőtte be a művészet és a színház, ahogy a növények veszik birtokba az ember által elhagyott mesterséges építményeket.

…az egész előadásban nehéz tetten érni, hogy az alapjában véve hatásos és többé-kevésbé profi lebonyolításon túl mi a rendező célja, szándéka a darabbal.

Az előadásból nem derül ki, hogy kinek a nevében – a magyarok által vagy ellenében – épül fel ez az erőszak-labirintus, nem választható el egymástól nemzeti szenvedés és nemzeti önsajnálat. Igaz, maga a kérdés sincs feltéve.

Tudatosan vagy tudat alatt a megújulás vagy a romlás jeleit vizslatjuk, reménykedve és aggódva.

Harcias anyaként védte „gyerekeit”, az alkotókat, és ugyanolyan vehemensen, ahogy lelkesedni tudott dolgokért, talált mentséget a botlásokra. 

A befejezetlenség jóformán élvezhetetlenné teszi az előadást.

Készülő produkcióról csak jót vagy semmit…

A rendezők szabadon élhettek a térválasztás lehetőségével…

…tulajdonképpen felemelték a gagyit, egyfajta magasabb minőséggé változtatva azt.

…az utolsó zsámbéki színházi próbafolyamat emlékkiállítása fogadja a nézőt, „2061-ben”.