Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Gáspár Ildikó

Zaklat-e a kritika?

Körkérdés – válaszol Boross Martin, Gáspár Ildikó, Kricsfalusi Beatrix, Néder Panni, Proics Lilla, Sárosdi Lilla, Schuller Gabriella és Székely Csaba

Mivel rendelkezik némi hatalommal ebben a világban, a kritikus felmutathatja a jót, és szankcionálhatja az elfogadhatatlant.

Jó kérdés – Átírni vagy meghagyni?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata, 2. rész

…ez a szemtelennek tűnő gesztus valójában lojálisabb a szerzőhöz, mintha avíttan, a szöveget érintetlenül hagyva tennék a közönség elé az alkotását.

Hermann Zoltán: Családi mesék

József és testvérei – Örkény Színház

Ascherék bátorsága – a düsseldorfi előadáshoz hasonlóan – abban mutatkozik meg, hogy a tetralógia elbeszélés-központúságának alá merték rendelni a színpadi hatásokat. Az Örkény Színház előadása igazából nem színház, hanem a legközvetlenebb történetmesélés, a mesemondás bűvölete pedig mindvégig, a három részen és az ötórás játékidőn keresztül is kitart.

Gáspár Ildikó: A mélység szélén ül a gyermek?

Néhány gondolat a József és testvérei adaptációjáról

A legfontosabb kérdésnek azt éreztem, hogy vajon a mélység szélén ül-e a gyermek? Egy katasztrófa előtt állunk-e megint – mint ahogyan ezt Mann már érzékelhette 1925-ben, amikor belefogott a regény megírásába –, „visszazuhanunk-e az emberré válás előtti létbe”, mint Jákob fiai, amikor fogukkal szaggatták le a csillogó ruhát testvérükről, Józsefről?

Pethő Tibor: Didaktikus haláltánc

Ödön von Horváth: Hit, szeretet, remény, Örkény Színház

Ödön von Horváth élesen metszett figurái, cselekményfordulatai ugyanis, ha nem óvatos a rendező, könnyűszerrel beleragadhatnak a didaktikusság, és ezzel a direktség csapdájába. Gáspár Ildikónál ezt önkéntelenül felerősíti olykor az aktualizálás szándéka.

Tarján Tamás: Gömb és korong

Thomas Mann: József és testvérei – Örkény Színház

Mégsem a „nagymítosz” köti le figyelmünket, hanem a cserepei. A kérdések sora: „miről szól” ez a premier? Mi a „főgondolata”? Isten? Az „istenkitalálás”? Az áldás fontossága? A szeretet mindenhatósága? Egyén, család, nemzetség, nép, ország, kontinens egymásra utaltsága?

Kovács Natália: Polgári és intellektuális

Örkény István Színház 2015/2016

…a színház számára fontos, hogy folyamatosan reagáljon a jelenre, a kortárs világra, és ne csak szórakoztatóipari intézmény legyen, hanem komoly, társadalomkritikus, intellektuális műhely is. Nehezebben tudnék azonban megragadni egy iránymutató, erős koncepciót.

Gáspár Ildikó: Hajdani hitelünk

Márciusi lapszámunkban a valóság van FÓKUSZBAN. Gáspár Ildikó esszéjével hangolódhatunk rá a témára.

A dokumentarista színház az ezredforduló után a dokumentumokról az előadókra helyezte a hangsúlyt. Az élő test a létezés egyetlen bizonyítéka.

Adorjáni Panna: Ez egy új élmény

Mikó Csaba: Apátlanok – Örkény Színház

Felemelő olyan színházat nézni, ami látszólag a hagyományos dramatikus és városi színházi kultúrát követi, de amiben az alkotók érintettsége mégis kézzel fogható.

Új e-dráma: Fekete Ádám: Csoportkép oroszlán nélkül (Természetes fényben)

Gáspár Ildikó előszavával

Igen, Fekete Ádám darabjának „üzenete” éppen ennyi: a zenére táncolni, az életet élni kell.