Lineáris a színészi pályája – vallja. A diákszínjátszó csoporttól az egyetemen át a színházakig minden olyan egyértelmű volt számára. Marosvásárhelyt a csúcson hagyta ott, és így ugrott a bizonytalanba. Két éve a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja, de emellett sok más előadásban is játszik.
…kapunk egy finoman elemelt, helyenként abszurd tónusú, ám alapvetően realisztikus, jól követhető, átélhető történetet. Amelybe Mohácsi fokozatosan és gazdaságosan adagolja saját ötleteit, poénjait, szófordulatait, amelyek stiláris értelemben nem írják felül a szöveget – sőt, nem egyszer abból nőnek ki.
Üzemi hőmérsékletünkre nem tudjuk felfűteni magunkat, aki segítene, azt elüldözzük. Nem játszunk és nem játszunk rá. Némán, befelé nyüszítünk. Dehogy spleen ez.
A szombathelyi Kísértetek egy orrunk alá tolt nagytotál egy őrmezői famíliáról Norvégiában, vagy egy norvég családról Őrmezőn. Azaz bárkiről bárhol.
A Ványa bá’ mint új cím pedig kifejezetten modern megközelítést, kortárs valóságba ágyazottságot, az értelmezési konvencióktól való radikális eltérést sugallhat. Kinek csalódást, kinek megkönnyebbülést jelenthet az, hogy mindez végül is nem történik meg.
Jordán Tamás társulata tehát sokféle térben dolgozhat, és nem is lustálkodnak, annyi bizonyos.
A játszók ki-belépnek a vászon mögül és mögé, figyelemreméltó pontossággal idomulnak a vetített valósághoz…
Az előadás koncepciója maga a Liliomot játszó színész.
Az alapötlet tehát működőképes, sorjáznak is az aha-élmények, ám jó félóra után a regény ismeretében sejthetővé válik a végkifejlet.
