Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Trafó

Herczog Noémi: Trafó – a network része?

A Trafó színházi profiljának elemzése

A Trafó szimbolizálja a magyar független színház pillanatnyi kultúrpolitikai jelentőségét, intézményrendszerét és kiteljesedésének jelenlegi határait. Megmutatja, hogy a magyar független szféra esztétikai jelentősége dacára – ellentétben a nyugat-európai kultúrákkal – ma sem a kortárs színházi kultúra centrumát képezi, hanem a peremvidéket. Intézményi értelemben az államszocializmus ellenkultúrájának örököse.

Králl Csaba: Egyedül a vártán

Hézagok és pillérek a Trafó tánckínálatában

Hol vannak már azok az idők, amikor a Rosas több estén át az Erkel Színházban, a Nederland Dans Theater (NDT) az Erkelnél alig kisebb Vígszínházban, Marie Chouinard és társulata pedig a Tháliában lépett föl? Elmúltak, talán már vissza se jönnek.

Péter Petra: Bokszzsák és tütü

Frenák Pál Társulat: Lutte és Gergye Krisztián Társulat: Lautrec táncolni fog

Könnyű lenne kijelenteni, hogy Frenák férfidarabot, Gergye pedig női darabot készített. Viszont a primer érzelmi reakciókon túl nehéz lenne megmagyarázni, milyen is egy férfidarab, illetve női darab.

Halász Tamás: Életre-halálra

Timothy and the Things: Schrödingerre várva / Trafó

Látjuk-e egymást, tanúi vagyunk-e egymásnak, jól látjuk-e, amit látunk, egyáltalán, mi az a jól látás? A Schrödingerre várvában alakváltó figurák, váratlanul elkanyarodó, megváltozó helyzetek sorakoznak előttünk.

Rényi András: Versenymű testhangszerekre, érintésre, hangadásra és elnémulásra

Molnár Csaba: Az Ökör / Trafó

Az ökör dramaturgiailag nincs kész, és a kritikus fintorgás itt be is fejezhetné. Van azonban valami más a darabban, ami előhozza a kritikusból az elemzőt.

Králl Csaba: Horgász a pácban

Kálmán Eszter: A tó – Trafó

Kálmán Eszter a ma született bárány kíváncsiságával, mondhatni szűz szemmel csodálkozik rá a történetre. Az új szüzsé a habos-puccos magaslatokból – hercegi kastélyostól, varázslóstól – leszáll a földre, egy felfújható piciny gyerekmedencébe pecáját lógató, matróz pólós, fülig taknyos fiatalemberig és szárnyaló képzeletéig.

Komjáthy Zsuzsanna: Ugyanaz, de mégis más

TAO Dance Theater: 6 & 7

A tanult befogadási stratégiáink itt egy csapásra csődöt mondanak, hiszen a 6 és 7 című koreográfiákban nincs narráció, nincs lineáris fejlődés, nincs karakter, nincs csúcspont, nincs kezdet és hozzá képest nincs vég sem. Nincs konklúzió, nincs üzenet.

Varga Anikó: Ki a fényre!

3 in 1: az Antré és az Arccal a halnak estek új bemutatói

A művészeti intézmények fiatal alkotókat bemutató programsorozatai fontos vállalások, részét képezik a termékeny kulturális működésnek – ezt teszi a Trafó Antré, illetve az Artus Arccal a halnak című sorozatai révén, amelyekben fiatal táncművészeknek, alkotóknak nyújt bemutatkozási lehetőséget.

Kovács Bálint: Kövérkirekesztősdi

Almássy Bettina: Családi Al-Bumm – Trafó

…ha a nézőben folyamatosan működnie kell egy (tükör)fordítógépnek, ami állandóan jelez az agyunknak, hogy ez a badarság valójában nem ezt a badarságot jelenti, hanem valami mást, az tökéletesen meggátolja, hogy bármi, ami elhangzik, a zsigereinkig vagy a szívünkig hatoljon.

Ady Mária: Ruhakomplexus

Halas Dóra–Nagy Fruzsina: Tabu kollekció – Soharóza, Trafó

Másrészt a Tabu kollekció ruhakölteményeinek nagy része inkább vicces, bájos vagy épp – a maga abszurd tematikájával együtt – szép, mint provokatív. A halál ebben a humoros formában pont annyira jellemző téma, amennyire nehezen megközelíthető a maga komolyságában.