Zenék, öltözékek és magatartásformák utalják a produkciót közelebb és egyre közelebb: az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekbe.

A Karinthy Színház Aranysárkány-bemutatójának Novák Antal tanár ura, Egyed Attila idő előtt meghal. Lőtt sebbel a homlokán, szakadt, véres zakóban, fehér fénytől kísérve járja útját az előadásban. Kimérten mozog, legtöbbször maga elé mered. Mintha semmit nem fogna fel abból, ami körülötte zajlik. Pepike, a jó rokon egyszer lekiabál neki a színpadhátsó magasföldszinti folyosójáról: Tóni, te nem ebben a világban élsz! S hogy ez egészen biztos, azt megerősíthetjük.

Jelenet az előadásból / Koncz Zsuzsa felvétele

Vidovszky György az Árvácska és A tavasz ébredése után harmadszor rendez a Bartók Béla úti teátrumban, úgyhogy a Karinthy Színház már kezdi megismerni a lehetetlent. Hogy mást ne mondjunk, az est huzamos idejében mind a húsz szereplő színen van, plusz egy bicikli. Gadus Erika díszlete praktikusan és hangulatosan, bár nem mindig szétszálazhatóan sző egybe otthont és iskolát, tornatermet és vendéglőt, bármit és akármit. A berendezés különösen frappáns darabjai a lelógó mászókötelek, amelyek sajátos módon érettségi tárggyá is válnak.
A drámapedagógus-rendező ismét egy regényt választott színpadi feldolgozás céljára. Témáját tekintve most is olyat, amely passzol a diákkorból lassan kinőtt fiataljaihoz, akikkel már jó néhány éve együtt dolgozik. Ahogy korábban a Pál utcai fiúk vagy az Istentelen ifjúság, úgy ez az anyag is kézre áll, hiszen Kosztolányi Dezső Aranysárkánya egy vidéki gimnázium tanárának és tanulóinak története. Ezt a tartalmi fonalat itt el is ejtenénk, mivel megfogadtuk magunkban, hogy nem kérjük számon az előadáson az alapművet. Az ígéretet annál könnyebb betartani, mert a regény ismeretében már sajnos lehetetlen megítélni, hogy a regény nem ismeretében kihámozható-e egyáltalán az Aranysárkány cselekménye az előadásból.
A nyitókép egy össznépi tabló Novák Antal tanár úrral mint sikeres öngyilkossal a középpontban. Ez viszonylag egyszerű flashback technikát ígér. Ám a konstrukció ennél jóval bonyolultabb lesz. Az a legkevesebb, hogy bő félóra telik el, míg elérkezünk a regény kezdőpontjához. De Vidovszky György és a dramaturg Deres Péter nemcsak a kronológiát bontja meg – az eseménysor némely ok-okozati összefüggései hetykén helyet cserélnek -, de időről időre duplán veszik igénybe a főszereplőt. Jeleneteket fésülnek egybe, és játszatnak el szimultán. Egyed Attila Novákként egyetlen dialóguson belül hol Hilda lánya szökésére reagál, hol pedig orvosbarátját fogadja, aki látleletet vesz fel állapotáról, miután megbukott volt tanítványai megverték. Egyed Novákja a saját maga váltótársának bizonyul akkor is, amikor balra fordulva Lisznek Vilit felelteti az iskolában, jobbra nézve pedig Csajkás Tibort utasítja ki a házából, akit majdnem tetten ért a lányával. Mindezt Novákunk avval a szürreáliába hanyatló bénultsággal, kába tanácstalansággal teszi, amivel bebóklássza a színpadot Egyed Attila. Akit egyébként örömmel üdvözlünk azon a Karinthy Színház nevű szerény, házilag ácsolt mentőhajón, amely felvette őt, miután a tatabányai színház elsüllyedt.

De ideje rátérnünk arra, hogy mit is nyújt Vidovszky György markáns rendezése a Kosztolányi-regény helyett, mert annak szemlátomást sem a korát, sem a miliőjét, porfészkes vidéki világát nem akarta megidézni. Zenék, öltözékek és magatartásformák utalják a produkciót közelebb és egyre közelebb: az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekbe. Nem vagyunk benne Novák Antal nyakkendőjében, de benne vagyunk Novák Hilda (Császár Réka) piros hajcsatjában és tviszteléshez való szoknyájában, Koloszár András Csajkás Tiborának sötét szemealjában vagy abban a magabiztos nyegleségben és kétely nélküli agresszivitásban, amivel Dér Zsolt Lisznek Vilije elégtételt vesz.
Vidovszky György rendezésében az Aranysárkány elengedi, más világba küldi Novák Antalt, Kosztolányi Dezsőt és alkalmasint az összes többi öreget. Maradnak győztesen a fiatalok, a hevükkel, a szagukkal, a féktelenségükkel, a kíméletlenségükkel, a hormontermelésükkel, a gátlástalanságukkal és persze az esendőségükkel. Ha jobban megnézzük, ez is tud olyan baljós, szívfájdító és torokszorító lenni, mint egy szerencsétlen pedagógus teljes csődje és halálos tönkremenetele.

Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
Díszlet-jelmez: Gadus Erika. Dramaturg: Deres Péter. Zene: Pap Gábor. Mozgás: Gyevi-Bíró Eszter. Rendező: Vidovszky György.
Szereplők: Egyed Attila, Császár Réka, Sipos Viktória, Hasenfratz Júlia, Konrád Antal, Dér Denisa, Lengyel Eleonóra, Ivaskovics Viktor, Egri Bálint, Resetár Dániel, Pomlényi Attila, Dér Zsolt, Koloszár András, Molnár Tamás, Szilvási Dániel, Kenderes Csaba, Márton Gábor, Bene-Urai Arnold, Bognár László, Inoka Péter.

Karinthy Színház, 2011. január 9.