Az elmúlt években Magyarországon végbemenő kultúrpolitikai változások kapcsán osztrák szomszédaink „ízelítőt kívántak adni egy színházi nagyhatalom kínálatából”.

A márciusban a Burgtheaterben rendezett magyar fesztivál a politika és a színház kapcsolatának sajátos példája. Az előzmények röviden a következők. 2013 februárjában Vidnyánszky Attila kinevezésének hírére a Nemzeti Színház élére Matthias Hartmann, a Burgtheater igazgatója és hat neves osztrák kulturális személyiség (Elfriede Jelinek, Michael Haneke, Erwin Wurm, Ewald Palmetshofer, Kathrin Röggla és Peter Turrini) nyílt levélben tiltakozott Balog Zoltán emberierőforrás-miniszternél. Júniusban Hartmann és Balog megbeszélést folytatott Budapesten. A miniszter júliusban a Der Standardnak adott interjúban vissza-utasította a magyar kultúrpolitikát ért bírálatot. Szeptemberben Hartmann nem fogadta el a Burgtheaternek szóló meghívást a Nemzeti Színházba, a MITEM fesztiválra. Decemberben a Burgtheater meghirdette a Magyarország Fesztivált, amelyre többek között a Nemzeti Színházat is meghívta. 2014 februárjában pénzügyi és vezetési válság robbant ki a Burgtheaterben. A társulat megvonta bizalmát az igazgatótól. Összefoglalónkkal itt kapcsolódunk a történetbe. Az anyagot Perczel Eninkő fordította és szerkesztette. (A Szerk.)An der schönen blauen Donau

A bécsi Magyarország Fesztivál a sajtóban

Vidnyánszky Attila levele Matthias Hartmann-nak

Tisztelt Matthias Hartmann Úr!

Sokáig készültünk a Johanna a máglyán bécsi bemutatójára, mert London után Bécs az egyik legnagyobb „magyar” város. Szerettünk volna örömet okozni az ottani 200 ezres magyar közösségnek is, és előadásunkkal méltón képviselni a magyar színház ügyét Európa egyik legtekintélyesebb teátrumában.
A Burgtheater felkérését annak ellenére fogadtuk el, hogy Ön előzetesen sajtó útján tudatta: nemet mond a miénkre. Egy olyan találkozóra szóló meghívást utasított vissza, amelyen többek között Oroszország, Norvégia, Bulgária, Szerbia, Litvánia vezető színházai vesznek részt március 26. és április 7. között a budapesti Nemzeti Színházban. Mi nem politikai, hanem a művészi kvalitások alapján hívtunk rangos társulatokat.
Bár az Ön visszautasításának módja és érvei rendkívül sértőek voltak, a jó szándék jeleként úgy gondoltuk, megtesszük ezt a gesztust, és elfogadjuk a Burgtheater meghívását – mert mi a párbeszéd hívei vagyunk.
A Burgtheater háza tájáról érkező hírek azonban elbizonytalanítanak bennünket. Olvassuk a cikkeket, amelyek arról tudósítanak, hogy az Ön által vezetett intézmény 50 millió eurós költségvetés mellett 8,3 milliós veszteséget halmozott fel. Hűtlen kezelésről, adatok meghamisításáról, kreatív könyvelésről, közpénzek magánszámlákra jutásáról szólnak a hírek Bécsből. Halljuk, hogy Ön a testvérét és a sógorát nevezte ki a színház ifjúsági programja vezetésére. Olvassuk az elemzéseket, amelyek heves kritikával illetik az Ön igazgatói tevékenységét. Legújabban pedig azt halljuk, hogy a társulat bejelentette Ön iránti bizalmatlanságát.
Ezen aggasztó hírek miatt jelen helyzetben számunkra úgy tűnik, a Burgtheater nem a megfelelő helyszín ahhoz, hogy egy másik ország ügyeivel kapcsolatban a közvetítő szerepét betöltse – mindaddig, amíg saját financiális és etikai ügyeit nem rendezi.
Ebben a bizonytalan helyzetben a legmegnyugtatóbb döntés számomra az, hogy sem az általam vezetett intézményt, sem annak művészeit nem teszem ki annak, hogy a Burgtheaterben és az osztrák színházi életben dúló vitákban, botrányszagú eseményekben bármiféle módon eszközzé váljanak.
A Burgtheater a budapesti Nemzeti Színház legköltségesebb előadását hívta meg fesztiváljára. Mi ezt értékelve vállaltuk a költségek megosztását, ám az Önök kötelezettségvállalásáról eddig semmilyen érdemi információt nem kaptunk. A fentebb említett súlyos financiális gondokról szóló híreket hallva azonban nem szeretnénk, ha a Johanna a máglyán bemutatása további anyagi kihívások elé állítaná a Burgtheater költségvetését.
A fentieket alaposan megfontolva, a budapesti Nemzeti Színház nem kíván élni a meghívással.
Mi továbbra is nyitottak vagyunk – minden művészi érték fogadására. Ezért nemzetközi színházi találkozónk, a MITEM következő alkalmára szívesen látjuk a Burgtheater valamelyik előadását is.

Budapest, 2014. február 15.

 

A nagy füzet (Forte Társulat – Szkéné). Schiller Kata felvétele

2014 februárjának végén a felügyelőtanácsi jelentés megerősítette a Burgtheaterban történt pénzügyi viszszaélések gyanúját. Matthias Hartmann felfüggesztette igazgatói tevékenységét, majd március elején Josef Ostermayer kulturális miniszter menesztette őt hivatalából.
E hírekre reagálva a Krétakör erkölcsi okokra hivatkozva szintén visszamondta a vendégszereplést.Nyílt levelükben elismeréssel adóznak a fesztivál jelentette nemes gesztusnak, amely lehetőséget teremthetett volna, hogy „a magyar kulturális kormányzat által kitüntetett, illetve elhanyagolt színházi alkotók és csoportjaik közösen mutatkozhatnak be az osztrák közönség előtt, és lehetőség szerint párbeszédbe is léphetnek egymással. A kezdeményezés jelentőségét nem lehet eléggé megbecsülni, tekintettel arra, hogy hazánkban ma erre sajnálatos módon nincs sem hivatalos, sem informális lehetőség” – fogalmaz a Krétakör, hozzátéve: ez a fesztivál a szabad véleménynyilvánítás és a demokratikus konfrontálódás érdemi lehetőségét jelentette a társulatnak.
Mint írják, bíztak abban, hogy a Burgtheater gazdálkodásával kapcsolatban elindított vizsgálatok megnyugtató eredménnyel fognak zárulni, és tisztázzák Matthias Hartmann felelősségét. Az igazgató menesztése után azonban kénytelenek tudomásul venni, hogy „Matthias Hartmann személye és jelenlegi helyzete hitelteleníti a magyar kulturális kormányzattal szemben megfogalmazott, mégoly jogos és megalapozott kritikákat”.
Bár a közintézmény és annak vezetője nem egy és ugyanaz, a fesztivál kezdeményezője személyesen Hartmann volt, ezért a Krétakör társulata számára erkölcsileg elfogadhatatlan lenne, ha mégis részt vennének rajta. „Legfontosabb értékünk a szakmai integritásunk következetes és megalkuvásmentes képviselete itthon és a nagyvilágban egyaránt” – hangsúlyozzák.
A közleményben elnézést kérnek mindazoktól, akik jegyet vásároltak, és érdeklődtek a produkció iránt, és sajnálatukat fejezik ki Andreas Erdmann-nak is, aki a Burgtheater dramaturgjaként sok erőfeszítést tett annak érdekében, hogy a fesztivál megvalósulhasson. „Szolidaritásunkat és elismerésünket fejezzük ki a Burgtheater társulatának és dolgozóinak, akik a kialakult helyzet ellenére is alázattal végzik hivatásukat. Bízunk abban, hogy mindazok, akiket döntésünk most megsértett, idővel megértőek lesznek álláspontunkkal kapcsolatban” – írja a Krétakör társulata.
Budapest, 2014. március 12. (MTI)

A Burgtheater sajnálatát fejezte ki, amiért a Nemzeti Színház nem lesz ott a márciusi fesztiválon. Matthias Hartmann az APA osztrák hírügynökség jelentése szerint úgy fogalmazott Vidnyánszky döntésével kapcsolatban, hogy

„a patetikus formában közölt lemondás bizonyos értelemben a tények elferdítése, figyelmen kívül hagyva a fesztivál fő mondanivalóját”.

Bécs/Budapest, 2014. február 18. (MTI)

Vidnyánszky Attila 2014 februárjában Balogh Gyulának adott interjújában többek között az ukrajnai eseményekről, kampányszínházról, kirekesztésről beszélt.

Elmondása szerint előadásaiban nem operál aktuálpolitikai utalásokkal, hanem a konzervatív, keresztény értékrend mellett kampányol. Sajnálatát fejezte ki, hogy három budapesti előadásban is személyeskedő jelleggel kifigurázzák, kigúnyolják.
Nehezményezte, hogy bár „két fesztivál is szerveződik, az egyik Bécsben, a másik Berlinben; az ezekre meghívott előadások nagyon egyféleképpen gyakorolnak kritikát, hasonló módon politizálnak, nagyon hasonló esztétikát képviselnek. Bécsben és Berlinben ezek alapján alkotnak majd képet Magyarországról és az egyébként sokszínű magyar színházi szakmáról.”
Balogh emlékeztette Vidnyánszkyt, hogy a Johanna a máglyán című előadásában szintén „aktuálpolitizál, amikor liberális vagy baloldali külföldi uniós képviselőket idéz meg a színpadon”. Vidnyánszky azzal indokolta ezt, hogy „elfogultan, egyoldalúan vélekednek és foglalnak állást Magyarországról, mások pedig egyenesen dühödten acsarkodnak ránk. A Johannában elhelyezett aktuálpolitikai fricskának a személyemet is érintő, de elvi motivációi is voltak: több európai lapban megtámadtak, de arra nem adtak lehetőséget, hogy válaszoljak. Ezért jelenítettem meg az előadásban néhány újságot, például a Le Monde-ot.”
Vidnyánszky hangsúlyozta, hogy mindig is nyitott volt, és sokszínű színházat csinált, mindig szabad rendezőket hívott a társulathoz, és minden munkának szabad teret engedett. „Sokszor egyébként szomorúan tapasztalom, hogy az önmagát nyitottnak értelmező értékrend viselkedik kirekesztően. Én nem rekesztek ki senkit.”
Baloghnak arra a kérdésére, hogy bűnnek számít-e a politikai színház, ha nem dicséri a kormányt, azt válaszolta, hogy „nem bűn. És ki mondta, hogy nem lehet kritizálni? De ne tagadják le azt a tényt, hogy politizálnak.”
Vidnyánszky elmondta továbbá, hogy a bécsiek meghívásának lemondásával nem revánsot akart venni, bár megtehette volna, hogy rögtön visszautasítja a meghívást, de több előadásról is egyeztetések folytak, míg végül közösen döntöttek a Johanna a máglyán utaztatásáról. „Kint járt Bécsben a Nemzeti műszaki gárdája, hetekig folyt a Johanna adaptálásának előkészítése a két színház között. Mivel ez egy drága produkció, költségmegosztásról is szó volt, de ebben nem jutottunk el a megegyezésig. Még azt is mondtam a munkatársaimnak, hogy mivel március 15-re esett volna a vendégszereplés, bocskaiban kokárdával akartam megjelenni.”
Vidnyánszky nehezményezte, hogy a konferenciabeszélgetésre a bécsiek rajta kívül egyetlen konzervatív világnézetű alkotót sem hívtak meg, és vele szemben legalább nyolcan ültek volna a függetlenek közül. „Hiába kértem a Burgtheater igazgatóját, hívja még meg legalább a pesti Operaház vagy valamelyik magyar vidéki nemzeti színház igazgatóját, vagy a másik színházi szervezet vezetőjét, Hartmann kitérő választ adott. De én még így is vállaltam a vitát.” Ám amikor kiderült, hogy óriási összeg hiányzik a Burgtheater költségvetéséből, és hogy az igazgató rokonai kerültek vezető pozíciókba, bizonyossá vált Vidnyánszky számára, hogy Hartmann morálisan megkérdőjelezhető figura. „Keltette ellenünk a hangulatot, eljött Pestre kioktatni bennünket, miközben a saját háza táján nem tud elszámolni az általa vezetett intézmény pénzeivel.”
Az volt Vidnyánszky számára az „utolsó csepp a pohárban”, amikor a társulat többsége is megvonta a bizalmát Hartmanntól. Úgy vélte, ha a Nemzeti Színház részt vett volna a fesztiválon, „legitimiálta volna Hartmann pozícióját”.
Balogh jelentése szerint Hartmann úgy reagált, hogy sajnálják, de valahogy kibírják a Nemzeti hiányát. Vidnyánszky ebben nem is kételkedett.

Népszava, 2014. február 21. – Balogh Gyula

Felfüggesztette igazgatói tevékenységét a Burgtheater igazgatója, amíg nem tisztázódnak a tények. Egy napra rá Josef Ostermayer kulturális miniszter menesztette Matthias Hartmannt.

Anamnesis (Szputnyik – Katona). Schiller Kata felvétele

A miniszter két szakértői véleményre hivatkozott, amelyek szerint a művészeti vezető egyértelműen felelősséget visel a pénzügyi gazdálkodásért, márpedig Hartmann súlyosan elhanyagolta a kötelességét, igazgatóként nem volt elég gondos, nem számolta fel a könyvelés és az ellenőrzés évek óta meglévő hiányosságait, ami pedig egy igazgató elemi kötelessége lett volna – mondta rögtönzött sajtótájékoztatóján Ostermayer, aki szerint mindegy, hogy az igazgató tudott-e, vagy sem a visszaélésekről, a színház gazdálkodásáért ő felelt.
A menesztett direktor nem egészen öt évvel ezelőtti szerződtetését annak idején nagy ünneplés fogadta. Intendánsként Hartmann nem is volt eredménytelen, olyan sikeres kezdeményezések fűződnek a nevéhez, mint például a Die junge Burg, az iskolásoknak és az egyetemistáknak indított népszerű program. Vezetése alatt a nemzeti színház művek és rendezők változatos keverékét kínálta, gyakran maga is rendezett, amivel telt házakat és lelkendező közönséget vonzott. A Burgtheater játszóhelyeinek kihasználtsága figyelemre méltóan magas lett más német ajkú színházakéhoz képest.
Hilde Haider színháztudós szerint a nagy múltú teátrum változatos, 240 éves történetében még nem volt példa arra, hogy rossz gazdálkodás miatt menesztettek volna egy igazgatót, pláne nem egyik napról a másikra. Korábban is voltak idő előtti leváltások, nagyon különböző, többnyire politikai okokból – mondta az APA hírügynökségnek a Bécsi Egyetem Színháztudományi Intézetének oktatója.Bécs, 2014. március 11. (MTI/APA/dpa/Reuters)

A Der Standard újságírója, Margarete Affenzeller a február 28-i számban közölt interjút a fesztivál két válogatójával, Andreas Erdmann-nal és Jászay Tamással.

A napilap beszámolója szerint az a fajta nacionalista kurzus, amely Orbán Viktor regnálásának tavalyi éve óta meghatározza a magyar kultúrpolitikát, aggodalommal tölti el a külföldieket. Jobboldali nemzeti érzelmű személyek kerültek jelentős politikai pozíciókba, Alföldi Róbert mandátumát, aki sikeres öt évadot produkált a Nemzeti Színház igazgatójaként, nem hosszabbították meg. Helyette a nemzeti konzervatív Vidnyánszky Attilát nevezték ki az intézmény élére.
Affenzeller arról kérdezte Erdmannt, hogy milyen szempontok alapján választotta ki kurátorként a négy meghívott előadást. Erdmann elmondta, hogy olyan produkciókat kerestek, amelyek már nagy sikert arattak a közönség körében, elsősorban a magyar független színházak zászlóshajóinak előadásai közül. „Ennek a fesztiválnak a magyar független színjátszás az apropója. Tamás olyan előadásokat javasolt, amelyek nagy sikerrel mennek Magyarországon.”
Jászay elmondta, hogy „ez a válogatás természetesen szubjektív. Száz százalékig a program mögött állunk. Még a Nemzeti Színház vendégjátékát is akceptáltam volna, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy rajongója ennek az előadásnak.” Elmondta továbbá: az is fontos szempont volt, hogy melyik produkciók lehetnek érdekesek a külföldi közönség számára. „Természetesen mindig akadnak olyanok, akik egyeseket előtérbe helyeznek, és fordítva.”
Jászay idézte Pintér Béla mondását: „az előző kormány pénzt adott a független színházi alkotóknak, a jelenlegi pedig témát.” Elmondta továbbá, hogy ezek a színházi alkotók a jelenlegi kormányt kritizálják. „A kritikával az aktuális hatalmon lévők nem tudnak kezdeni semmit. Nem akceptálnak, ha nem az ő oldalukon állsz.”
Affenzeller elmondása szerint Ausztriában a független és az intézményi keretek között működő színházak közötti átjárás szinte lehetetlen, Jászay viszont azt emelte ki, hogy a független társulatok és a kőszínházak között létrejönnek ugyan átjárások, koprodukciók, de ezek kivételek, mint például az Anamnesis (a Szputnyik és a Katona József Színház együttműködésével). „Vidnyánszky Attilának az volt az elképzelése, hogy a független társulatok olvadjanak bele kőszínházakba, de ez nem működik. A munkametódusuk teljesen különböző. A szabad munkát lehetetlen- ség konvertálni, és egyéb esztétikai elvek is vannak.”
A Der Standard újságírónője megkérdezte Jászaytól, hogy szerinte milyen hatása lett volna a Johanna a máglyán című előadásnak, amely európai politikusokat figuráz ki, és feltehetőleg egy agresszív rendezés. Nemigen lehet ráismerni a konkrét személyekre – válaszolta –, ő egyedül Christine Lagarde-ot vélte felfedezni. Az üzenet az, hogy Johanna magyar, a bírái pedig az EU-politikusok, az ő ízlésének ez szimplán plakátszerű.
Az újságírónő felidézte a neves osztrák művészek által írt petíciót, de Jászay elmondta, hogy az semmilyen eredménnyel nem járt. Magyarországon továbbra is két különböző interpretáció létezik, a jobboldali és a baloldali. Jászay személy szerint nagyon hálás, hogy Elfriede Jelinek, Michael Haneke és a többiek megírták a nyílt levelet, ez nem jelenti azt, hogy egyetért minden szavukkal. De a magyar jobboldal úgy értelmezte, hogy ezeket az alkotókat Magyarország ellen hangolták.

A márciusban megvalósult Magyarország Fesztiválon végül összesen három magyar vendégjátékon, egy pódiumbeszélgetésen, két irodalmi felolvasáson vehettek részt az érdeklődők.

Szutyok (Pintér Béla Társulata). Schiller Kata felvétele

Az elmúlt években Magyarországon végbemenő kultúrpolitikai változások kapcsán osztrák szomszédaink „ízelítőt kívántak adni egy színházi nagyhatalom kínálatából”. A Burgtheater körüli botrány miatt számos meghívott társulat visszamondta a vendégszereplést – írja a Budapester Zeitung. Pintér Béla és Társulata mellett – ők a Szutyok című előadást játszották – részt vett a fesztiválon a budapesti Katona József és a Szputnyik Színház produkciója, az Anamnesis, valamint a Forte Társulat és a Szkéné által bemutatott A nagy füzet, felolvasóestet tartottak Tóth Krisztina írónővel, valamint egy zenés irodalmi estet tekinthettek meg a nézők Oláh Kálmán zongoraművész közreműködésével.
A visszamondások azonban még nyilvánvalóbbá tette, hogy „valami bűzlik a magyar színházi életben”.
A Burgtheater Kasino nevű játszóhelyén március 16-án megtartott vitaest témája „a magyar színházak jelenlegi helyzete” volt.
Lemondta részvételét Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, valamint Gulyás Márton a Krétakör képviseletében. Nem vett részt Horváth Csaba koreográfus sem, aki a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kényszerült távol maradni.
„Végül egy szinte megtizedelt társaság értékelte a mostani magyar színházi működést, amelynek résztvevői Máté Gábor, a Katona József Színház ügyvezető igazgatója, Mattyasovszky Bence, annak adminisztratív igazgatója, valamint Csáki Judit újságíró és színikritikus voltak.”
A beszélgetésen szó esett többek között a Nemzeti Színház új vezetője, Vidnyánszky Attila célkitűzéséről, hitvallásáról, mely szerint elég volt a „valóságban való dagonyázásból”, ehelyett jöjjenek vissza a hősök, akikre felnéz a publikum. A politikai befolyásolás egyre kézzelfoghatóbb, leginkább a pénzek, a díjak és a vezetői pozíciók osztogatásánál.
Máté Gábor és Csáki Judit kiemelte, hogy a független színházakat egyre riasztóbb anyagi bizonytalanság fenyegeti, a finanszírozások odaítélése átláthatatlanabb, mint valaha.
A beszélgetésben részt vevők hangsúlyozták, hogy nincsenek eszmecserék, párbeszédek és konfrontációk. Ezt a fesztivál egyértelműen alátámasztotta.Budapester Zeitung, 2014. március 22.
Judith Huber

Izgalmas színház a Burgban – ezúttal Magyarországról.

A Kasinóban tartott pódiumbeszélgetésen Csáki Judit azt kifogásolta, hogy Orbán Viktor 2010-es hivatalba lépése óta munkálkodik „a kultúra ideológiai szinkronizálásán”. A legújabb kormányrendelet szerint „az urbánus irodalomnak nemzetinek és kereszténynek kell lennie”. Csáki az antiszemitizmus megnyilvánulásának tartja azt, ahogyan elűzték a magyar Nemzeti Színház éléről a liberális, zsidó és felvállaltan homoszexuális igazgatót, Alföldi Róbertet.
A Krétakör volt a második társulat, amely lemondta a fesztiválon való részvételt. A magazin feltevése szerint az ő döntésüknek valószínűleg az lehet az oka, hogy túl provokatív lett volna az előadás, amelynek szerzője Gulyás Márton, a címe pedig: Korrupció.
Csáki Judit beszámolt továbbá arról, hogy a „nem-népnemzeti társulatok kulturális támogatása csaknem a felére csökkent”. Ennélfogva a „ballib lobbi, ahogy a kormányzat nevezi a csökönyösöket, a legkülönfélébb terekben játszik, pincéktől kezdve a lépcsőházakon át üresen álló üzlethelyiségekig”.
A rendező-koreográfus Horváth Csaba bebizonyította, hogy fillérekből is lehet „magas színvonalú és kreatív színházi előadást létrehozni”, „buja fantáziával és nagyszerű ötletekkel”. Az Ágota Kristóf A nagy füzet című regényéből készült előadásuk a Forte Társulat és a Szkéné Színház közös produkciója. „A Szkéné egyike a Budapesti Műszaki Egyetemen létrejött irodalmi színpadoknak, mely mára az egyik legelismertebb kortárs színházzá nőtte ki magát.” „Ágota Kristóf mondatai tömörek, hűvösek és tárgyilagosak, akárcsak Horváth Csaba színpadi eszközei: a vörös kosárral, sárga tökökkel, spagettivel és rengeteg krumpliszsákkal érzékletesen idézi meg a háborút és a szenvedéseket, valamint a brutalitást és a magányt.”
„Bodó Viktor rendező a magyar egészségügyről készített gúnyos farce-a az Akademietheaterben volt látható, a Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság koprodukciójában. Bodó 1978-ban született Budapesten, 2006 óta rendszeresen dolgozik a grazi Schauspielhausban. Maró kritikáját a kórházakban uralkodó fejetlenségről, a finanszírozás folyamatos csökkentéséről és a politikai beavatkozásról zenével, ritmussal és komédiázással próbálja feloldani.
Pintér Béla, a harmadik vendégjáték rendezője napjainkban a magyar független színjátszás legjelentősebb drámaírója és színésze. Bécsben Szutyok című művét mutatta be, amelynek 2011-ben a Hannoveri Festival Theaterformen keretében volt az ősbemutatója.
Csáki Judit elmondta még, hogy „a nacionalista küldetésű állami színházak üresen konganak, míg a saját játszóhellyel nem rendelkező, utazó társulatokat rajongó nézőtábor rohamozza meg”.

WINA-MAGAZIN, 2014. április,
Marta S. Halpert

Thomas Rotschild beszámolója szerint csalódni fog, aki abban a hitben látogat el az egyes országokat bemutató fesztiválok előadásaira, hogy ott merőben eltérő, egyedülálló színházi formákat fog látni.

„A színház, legalábbis Európában, a szupermarketek kínálatához és a bevásárlóközpontok építészetéhez hasonlatos, egyre egyformább, és egyre kevésbé megkülönböztethető. Sikeres rendezők repkednek és rendeznek Budapest és Barcelona, Prága és Edinburgh között.” Az újságíró szerint a fesztiválturizmus és a különböző tévécsatornák olyan esztétikát nyújtanak, ami teljesen független a kulturális és a színháztörténeti háttértől.
A nagy füzet Ágota Kristóf regénye, valamint Erick Aufderheyde azonos című színpadi változata nyomán egy nagyon hatásos, kétórás előadás. „Az előadásmód azonban ismerős számunkra: az epikus forma, amelyben váltakoznak a szereplők és az elbeszélő, a kifelé beszéd, a háttérbe vagy a színpad szélére komponált táncszólók, amelyek látszólag nem kapcsolódnak a cselekményhez, a kellékek fantáziadús használata – ebben az esetben: mindenféle-fajta zöldség –, a zene filmszerű alkalmazása, a nemnélküliség (a nagymama játssza a kopasz férfit is).” A beszámoló szerint az előadás jelentését politikailag nyitva hagyták. Lehet történelmi szemszögből értelmezni, hogy egy olyan generációról szól, amely Magyarországon a kommunizmusért felelős. Lehet antropológiai szemszögből is, hiszen az emberben jelen lévő rosszról szól. De metaforaként is, hiszen a jelenünkről szól.
Az újságíró Pintér Béla és Társulata négy éve futó Szutyok című előadását tartotta a legizgalmasabbnak. „Úgy kezdődik, mintha Václav Havel vagy Sławomir Mrożek abszurdja lenne. De lassacskán minden elvárás szertefoszlik.” „A lány, Rózsi, akit Irén és Attila magukhoz vesznek az árvaházból, és akitől mindenki undorodik a rossz fogai miatt, miután nemcsak a többi szereplő, hanem a nézők szimpátiáját is elnyeri, antiszemita és cigányellenes »Szutyok«-ká válik, a fiatal cigánylány, Anita opportunista farizeusnak bizonyul, és a ma játszódó történet többi szereplője is hazudik, alakoskodik. Mindezt egy olyan stilizált, tipizáló előadásmódban játsszák el, amely komikus és nyomasztó egyszerre. Kifigurázzák a népzenét és az amatőr színházat, megfricskázzák a magyarság kliséit.”
A Szputnyik és Katona József Színház közös produkciója, az Anamnesis egy kórházban játszódik, megtalálhatóak benne a kabaré, revü, tévés vígjáték jól ismert eszközei. „Az elején a Riders on the Stormot halljuk a bokszokból. Csakhogy egy héttel azelőtt Frank Castorf III. Richárdjában is ugyanezt a Doors-számot énekelték. Ugyanazt a részletet egy ennyire más színpadi történés kiemelésére. Tökmindegy? A szöveg másodlagossá válik a felületes zenéhez és asszociációkhoz képest, amelyeket előhív? A rendező Bodó Viktor volt. A vendégjáték előtti napon volt egy bemutatója Grazban, ahol jó ideje állandó vendég. Ott nincs tér a magyar sajátosságokra. Ott nem elég pár aktuális utalás, mellékmondat. Bodó ma az egyik legkeresettebb márka. Mint a Mars szelet vagy a Nescafé. A Magyarország Szcénát Graz Szcénának is lehetne titulálni. Az Anamnesis híres záró tablójában Csehov Három nővérét idézik. A Három nővérrel aratta első nemzetközi sikerét a Katona József Színház. Akkor Ascher Tamás volt a rendező. Most Ascher a közönség soraiban ült. Őhozzá úgy aránylik Bodó Viktor, mint Herbert Fritsch Peter Steinhez. És ennek semmi köze Orbán Viktorhoz.”
Az újságíró véleménye szerint csalódott, aki azt várta ettől a fesztiváltól, hogy rálátást kap Magyarország kultúrpolitikai helyzetére. A nacionalista jobboldal esztétikai normáinak megfelel a szocialista realizmus, az ő elvárásaik: a szépítés (régi szovjet terminológiával élve: a „lakirovka”), pozitív hősök, népzene, reményt gerjesztő optimizmus.
„A Magyarország Fesztivált azon a helyen rendezték meg, ahol egykor azt javasolta Thomas Bernhardnak egy szövetségi kancellár, hogy feküdjön be a pszichiátriára. Máshol is megpróbálják elnyomni a színházakat. Nemcsak Magyarországon lehetetlenítik el a függetleneket. És nemcsak az állam szabja meg a pénzeket, a tartalmakat. Elég például a Metropolitan Operára vagy a zürichi Schauspielhausra gondolni.”
A beszámoló szerint Magyarországra ma a jelenlegi kormány szemérmetlensége jellemző.

Thomas Rotschild (faustkultur.de)

Anamnesis – téboly a kórházban.
Bodó Viktor rendező vendégjátéka egy fekete humorú szatíra, ami kifigurázza a beteg társadalmat.

A beszámoló kiemeli Balázs Juli munkáját. Olyan teret hozott létre az Akademietheaterben, ahová senki sem szívesen feküdne be. Művészi módon van lepusztítva, csótánnyal, sündisznóval, egy olyan kávéfőzővel, ami néha hamut lök ki magából. A kritika szerint a nyolcvanperces este legfontosabb üzenete az elveszettség érzése. Az Anamnesisben Bodó csípősen, mégis halálosan komolyan járja körül az egészségügyet. A szerző egyik emlékezetes élménye, amikor egy férfi anyja holttestéért jön, de senki sem tud felvilágosítást adni neki a holttest hollétéről. A férfi átsiet a színpadon, találkozik három, teljesen magára hagyott súlyos sérülttel. Végre talál egy kórházi dolgozót, aki halottakat mutogat a férfinak, nőket, férfiakat egyaránt. De az anyját nem találja meg közöttük.
„Csípős nyelvű nővérkék, arrogáns orvosok, hülye ápolók revüznek át a színpadon. Szurikat adnak, betegeket sértegetnek, különböző holttesteket takarnak le, részvétlenül. Sőt még személyesen a halál is meglóbálhatja a kaszáját. Csak ha egy ágy megüresedik, akkor tolulnak fel az érzések. Ez viszont veszélyt jelenthet a nagyüzemre.” A beszámoló kiemeli azt a jelenetet, amikor a politikusok és az egészségügy között párhuzamot vonnak, mert a politikusok szintén összeolvasztanak, csökkentenek – radikálisan, pont ahogyan a független társulatokkal tették.
Bodó és huszonegy színészből álló csapata okosan gyúrta össze a darabot. Rövid videoüzenetekben valódi orvosok és ápolók beszélnek nem könnyű mindennapjaikról. Az emberben feltámad a remény, hogy maradt még némi emberség ebben a szörnyű gépezetben.

Wiener Zietung, 2014. 03. 18. Norbert Mayer