Poszt-it, 5. rész – Kovács Natália: Folyamatos jelen

Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 14. kedd
2016-06-15

…a Tennessee-darabban Szemenyei János, az Albee-előadásban pedig Rusznák András volt egészen lenyűgöző.

Miközben ezeket a sorokat írom, a pécsi Király utca egyik éttermének kihalt teraszán vacsorázom. Nincs itt senki más, mert a vendéglőnek csak bent van TV-je, és mindenki a magyar-osztrák meccset nézi. „Góóól!!!” – hallom bentről az ordítást, és arra gondolok, ha kicsit is szeretném a focit, most biztosan megviselne, hogy mással kell foglalkoznom. De szerencsére egyáltalán nem szeretem. Egészen másfajta küzdelmek és győzelmek érdekelnek. Azon gondolkozom például, ha válogató lettem volna, én melyik előadásokat hívtam volna meg a POSZT versenyprogramjába, mert azok között, amelyeket eddig láttam, több olyan is van, amik nem értem, hogy kerülhettek a legjobb előadások sorába.

A_gat_kaposvar

A gát. A kaposvári Csiky Gergely Színház előadása

Ilyen például a kaposvári Csiky Gergely Színház előadása, Conor McPherson A gát – történetek a tűz körül című darabja, amelyet Bérczes László alkalmazott színpadra. A mű egy vidéki ír kocsmában töltött este történetét meséli el, illetve a szereplőket mutatja meg mesélés közben. Sörözgető felnőttek, akik mintha táborozó gyerekek lennének, rémtörténeteket mondanak egymásnak. Bérczes kisreálban rendezte meg ezt a sztorizgatós estét. Czigler Balázs részletesen kidolgozott kocsma-díszletében, a színpad elején, a nézőtér első sorával egy vonalban fotel áll, amelyet vibráló fénnyel világítanak meg az első lámpák; mintha a kandalló tüzének fénye vetődne rá. Ez teremti meg az otthonos, mesélős hangulatot, és világítja meg az előadás legvégén azt a minden szereplőt ábrázoló fekete-fehér fényképet, amelynek jelentőségét nem sikerült megfejtenem. Mégsem ez a legnagyobb problémám, hanem, hogy a történetmesélés végig realista játékmódon alapuló, szimpla szövegmondás, és ettől nagyon monotonná válik, annak ellenére, hogy egyébként a színészek kifejezetten jól csinálják. Egy idő után nehéz odafigyelni, és úgy érzem, semerre sem haladunk.

macska_a_forro_badogteton

Macska a forró bádogtetőn. A kecskeméti Katona József Színház előadása

Az esti két előadás közül Zsótér Sándor Macska a forró bádogtetőn-rendezése a második. Erre itt a POSZT-on nem jutottam be, de korábban már láttam Kecskeméten, és a versenyben eleve ennek az előadásnak drukkoltam. (Igaz, azóta megnéztem a Liliomfit, így most már két favoritom van.) Azonban azon morfondírozva, hogy én melyik előadásokat válogattam volna be, az is felötlött bennem, hogy vajon Zsótér off-programban bemutatott Mindent a kertbe-rendezése, vagy pedig ez méltóbb a versenyre. A dilemmám fő oka, hogy az idei két legjobb férfi főszereplői teljesítményt ezekben az elaődásokban láttam; a Tennessee-darabban Szemenyei János, az Albee-előadásban pedig Rusznák András volt egészen lenyűgöző. Korábban már írtam a Macska a forró bádogtetőn kecskeméti bemutatójáról, és bár nem elegáns, magamat idézem, mert nem tudom ennél pontosabban megfogalmazni azt, amit Szemenyei Brick szerepében csinál: „az előadás jelentős részében olyan, mint a létige: alig észrevehető, pedig nélküle értelmezhetetlen lenne a mondat. Van. Talán így a legpontosabb. Ha angolul beszélnék róla, folyamatos jelen időben fogalmaznék vele kapcsolatban. Arról, hogy mit csinál egy-egy jelentben, miközben mankójára támaszkodva, begipszelt lábbal ül az ágyon, azt mondanám »he is watching«, »he is listening«, de a kifejezések magyar megfelelője elnyeli a létigét, amire szükségem van a leírás pontosságához. Egyrészt, mert ez jelöli a folytonosságot, márpedig Brick létezése a nézés és a hallgatás folytonosságában realizálódik, másrészt, mert Brickkel kapcsolatban a nézés és a hallgatás nem cselekvést, hanem a létezés formáját jelölik. Ebben egyszerre van beletörődés és lemondás, elfogadás és tagadás.” Persze igazságtalanság volna nem említeni Trokán Nóra mélységesen fecsegő Margaretjét, a játékos és rétegzett szöveget (fordító: Ambrus Mária és Zsótér Sándor, dramaturg: Ungár Júlia) vagy Ambrus Mária díszletét, amelyben mint mindig, most is elmés részletek fedezhetők fel.

Poszt-it, 1. rész: június 10. péntek

Poszt-it, 2. rész: június 11. szombat

Poszt-it, 3. rész: június 12. vasárnap

Poszt-it, 4. rész: június 13. hétfő

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.