A valóságban sérülékenyek és kiszolgáltatottak vagyunk. Nem úgy, mint a mesében, ott azok lehetünk, akik lenni akarunk.

Teljesen felesleges adalék ehhez a kritikához, hogy a Rejtő Jenő utca négyes szám alatt lakom, ezért nap mint nap látom a mellettem lévő lépcsőház kapuja mellett az emléktáblát, melyen az áll, hogy ebben a házban született Rejtő Jenő. Mindig izgalmasnak találtam a gondolatot, hogy ha kinézek az ablakon, körülbelül azt látom az ablakból, mint Rejtő, a Magyar Színház épületét, amely különben a XX. század elején még sokkal jobban nézett ki. (Hát, így múlik el a világ dicsősége.)

Fotók: Nagy István Dániel

Azt is kinyomoztam már, hogy Rejtő az első emelet 9-ben lakott, régi vágyam, hogy egyszer bemenjek oda körülnézni. A Karinthy Színház és a Nézőművészeti Kft. előadásának fiktív tere ez a lakás, amelyet  – megkérdőjelezhető hatékonysággal – épp felújítanak, a szobákban Rejtő Jenő múzeum készül. A munkásbrigád bemutatása felvonultatja az összes velük kapcsolatos sztereotípiát: a melósok lusták, erőszakosak és ötig sem tudnak elszámolni. Néha kicsit bántó a dolog, de kár lenne letagadni, hogy nagyon vicces. A brigád épp műveletlensége miatt olyan nagyon kiszolgáltatott a főnöknek: át lehet őket verni a benzinpénzzel, nem értik, mit jelent, hogy nyolc helyett csak négy órára lesznek bejelentve. És van egy srác, Rómeó, aki a kiszolgáltatottak között a legkiszolgáltatottabb, mert ő „nem magyar”, vagyis „nem úgy magyar”, mert „nincs személyi igazolványa”. Őt a rendszer tényleg úgy használja ki, ahogy akarja, akkor is be kell fizetnie a benzinpénzt, ha busszal érkezett.

Rómeó (Pápai Rómeó) a munka rendkívül hosszú szüneteiben Rejtő Jenő egyik regényét olvassa. Valószínűleg a Piszkos Fred, a kapitány címűt, amellyel az előadás indul (tudják, azzal a jelenettel, amikor Fülig Jimmy a kését keresi), és aztán újra és újra ebből a regényből látunk jeleneteket. Egy párhuzamos világ ez, amelybe Rómeó is belekerül egy munkahelyi „baleset” miatt, ő lesz a Vadsuhanc, az álruhás herceg, és egyre nehezebben tudja a valóságot és a fikciót elkülöníteni egymástól. A biztonságot adó szövegben történhet vele akár száz veszély, soha egy haja szála sem görbül, megvédi Rejtő meséje. A valóságban a baleset után bénultan ül, és a főnök végül kirúgja nyomorúságos munkahelyéről is, mert nincsenek papírjai.

A történet mélységes tragikumát csak ritkán érezzük. „Igyekeztem, hogy a humoron és a drámán felül az életből is adjak valamit, nem sokat, csak annyit, amennyit egy operettlibrettóban mint csempészárut elhelyezhet a szerző…” – írja Rejtő Az utolsó szó jogán című könyvében, és valóban, mintha Scherer Péter rendezése is így bújtatná el a valóság nyomorát a rengeteg harsány, már-már túlzásig vitt vígjátéki elem között. A legviccesebb jelenetek azok, amelyek kirántanak minket a sztereotípiák közül. Ilyen például, amikor a melósok tízóraiznak, és Kovács Krisztián Sanyikája ugyanazzal a határozottsággal ránt ki a táskájából egy gesztenyemassza-tömböt, mint ahogy a többiek a kiflit és a párizsit, majd tejszínhabot fúj rá, és azt majszolja.

A munkásokat játszó színészek Rómeó fiktív Rejtő-világában is szerepet kapnak. Banovits Vivianne, aki a nagyfőnök Vanda nevű lánya, és aki iránt az egész brigád gyengéd érzéseket táplál, a párhuzamos világban Vöröskarom maffiavezér, és el akarja vetetni magát Vadsuhanccal. Marton Róbert, aki Robiként simlis kisfőnök, Nagy Bivaly a mesében, a hierarchia majdnem tetején helyezkedik el itt is. Katona László Bandiként és Buzgó Mócsingként hasonlóképpen szerencsehagyott, kevés ésszel megáldott figura, Kovács Krisztián Sanyikája és Holdvilág Charlie-ja is valahol a hierarchia legalján helyezkedik el, Molnár Gusztáv Imiként és Fülig Jimmy-ként is jó kedélyű, nagyszájú és akarnok. Látjuk pár jelenet erejéig Piszkos Fredet is Scherer Péter alakításában, bár nincs túl sok dramaturgiai funkciója, talán inkább azért jelenik meg, hogy A piszkosak című előadásból ne éppen Piszkos Fred hiányozzon. Könnyű viszont megérteni, hogy Rómeó miért éppen az álruhás herceg szerepét kapja ebben a történetben: kivetettsége és lenézettsége itt mássággá, különlegességgé alakul. Mindkét szerepben olyan fiút látunk, aki sokkal több, mint amennyit a körülötte lévők észrevesznek belőle.

A piszkosak nem meséli el nekünk a Rejtő-regényt, inkább a hangulatát adja vissza. A jeleneteket sokszor songok választják el egymástól, az egyik ilyen song Fülig Jimmy előadásában arról szól, hogy a közönség ebben az előadásban nem fogja tudni követni Rejtő történetét, ezért aztán kénytelen lesz majd elolvasni a könyvet, akit ez nagyon érdekel. És az előadás lényege valóban nem is ez, hanem Rómeó története, illetve az, hogy az utolsó jelenetekben hogy tud kikeveredni a tényleg nagyon nehéz helyzetbe került fiú.

Rómeó ugyanis munka és pénz nélkül, balesetéből éppen csak felépülve marad egyedül Rejtő egykori otthonában. Ekkor belép Rejtő Jenő (Mucsi Zoltán), aki érti Rómeó problémáit. Persze, hogy érti, zsidó volt a második világháború alatt, nem írhatott, mocskolódó cikkek jelentek meg róla, 1942-ben a munkaszolgálatosokkal a keleti frontra küldték, ahol ’43 január elsején, 36 évesen betegségben elhunyt. Mucsi Rejtője egy üres könyvet ad Rómeónak, s ennek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha tudjuk, Rejtő a keleti frontra gyalogolva nem akart megszabadulni műveitől és üres papírlapjaitól, cipelte őket magával. Az üres papír a menekülő útvonal: ha nem is a világok legjobbikát éljük, ott van nekünk a lehetőség, hogy fantáziánkkal és egy tollal ideális világot teremtsünk, ahol otthon érezzük magunkat, ahol azok lehetünk, akik vagyunk, vagy akik lenni akarunk.

Hol? Karinthy Színház
Mi? A piszkosak
Kik? Szereplők: Banovits Vivianne, Pápai Rómeó, Marton Róbert, Molnár Gusztáv, Katona László, Kovács Krisztián, Piszkos Fred, Scherer Péter, Mucsi Zoltán
Jelmez: Pirityi Emese. Mozgás: Horgas Ádám. Fényterv: Mervel Miklós. Zene: Marton Róbert. Dalszövegek: Marton Róbert, Molnár Gusztáv. Dramaturg: Gyulay Eszter. Szakértő: Thuróczy Gergely. Asszisztens: Fábián Ilona. Rendező: Scherer Péter