Az alábbiakban arra kerestük a választ, hogy az egyes színházak – a nagy teátrumok, budapestiek és vidékiek, nagy táncegyüttesek, művészszínházak, kis független társulatok és játszóhelyek, illetve magánszínházak – hogyan látják a taót, milyen változás történt az ő színházukban a tao megjelenése óta, mire volt a tao hatással. Mit változtatnának a rendszeren, mennyire tartják a mostanit igazságosnak, kellene-e differenciálni. A különbségek markánsak, ám a véleménybeli eltérések mégsem feltétlenül az adott színház profiljától függnek.

A kérdéseket több tucat színháznak küldtük el, ők a válaszolók:

• Artus Kortárs Művészeti Stúdió, Goda Gábor művészeti vezető
• Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ, dr. Rihay-Kovács Zita társelnök)
• Jurányi Közösségi Produkciós Inkubátorház, Rozgonyi-Kulcsár Viktória intézményvezető, ügyvezető elnök
• Katona József Színház, Máté Gábor ügyvezető igazgató, Dely Katalin gazdasági igazgató, Mattyasovszky Bence adminisztratív igazgató
• Madách Színház, Szirtes Tamás igazgató
• MU Színház, Erős Balázs egyesületi elnök, művészeti vezető
• Nemzeti Színház, Vidnyánszky Attila igazgató
• Orlai Produkció, Orlai Tibor producer
• Örkény István Színház, Mácsai Pál igazgató
• Pécsi Balett, Uhrik Dóra ügyvezető igazgató és Vincze Balázs művészeti vezető
• Radnóti Miklós Színház, dr. Komáromi György gazdasági igazgató
• Szegedi Nemzeti Színház, Gyüdi Sándor főigazgató
• Thália Színház, Kálomista Gábor igazgató
• Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, Szikora János igazgató

1. Mi a véleménye általánosságban a tao intézményéről?

Artus: Alapvetően nagyon jó elgondolás, hogy az üzleti szektor saját maga is támogathatja a kultúrát. Talán nem csak a jegybevétel mértékének kéne a támogatási összeg alapjául szolgálni.

FESZ: A társaságiadó-kedvezményre jogosító támogatást a köznyelv egyszerűen taóként ismeri, ami tulajdonképpen az adónem elnevezésének a rövidítése.

Jó dolog, hogy az előadó-művészeti szervezetek finanszírozásának van egy olyan lába, amely (elvileg) nem a mindenkori politikai döntéshozóktól, a költségvetési pozícióktól függ, hanem a szerzett saját bevételtől. Ez persze azokat a független társulatokat is bevételszerzésre, illetve kifejezetten jegybevételszerzésre sarkallja, amelyeknek működési modellje középpontjában egyébként nem a nézőszám és a jegybevétel, hanem a sajátos alkotói koncepció, művészi látásmód, formanyelv, társadalmi felelősségvállalás áll.

Jurányi: Alapvetően ellentmondásos érzések és gondolatok vannak bennem ezzel kapcsolatban. Részben örülök, hogy lett és van ez a lehetőség, és ilyen módon hozzá lehet jutni támogatáshoz a forprofit szférától (még ha ez igazából hozzánk kvázi az államkasszából kerül is…), hiszen éppen abban az évben indult el Magyarországon ez a lehetőség az előadó-művészet terén, amikor a szponzoráció és a mecenatúra már igencsak haldoklott, és egyáltalán nem lehetett ilyen úton támogatókat találni kulturális ügyekhez.

Ugyanakkor ezzel a támogatási rendszerrel nagyon sok „gyerekbetegség”, vagy inkább szarvashiba is együtt járt, gondolok itt arra, hogy erre hivatkozva csökkentek állami és fenntartói támogatások bizonyos intézmények tekintetében, illetve hogy sok visszaélés is történt, nemcsak a támogatottak, hanem akár a támogatók körében is. Sajnos ha valami jó, akkor jó magyar szokás szerint sikerül elrontanunk, telhetetlenséggel, mértéktelenséggel.

Katona: A TAO intézményéről általánosságban jó véleménnyel vagyunk. Az eredeti törvényhozói szándék arra irányult, hogy az előadó-művészeti szervezetek forrásait bővítsék. Ezzel is biztosítva azt, hogy a jegyvásárlóknak ne piaci áron kelljen hozzájutniuk ehhez a kulturális termékhez. Miután azonban a TAO megjelenése másnapján cégek húztak hasznot abból, hogy a TAO 10%-át visszakérték, sőt a későbbiekben hallani lehetett, hogy egyes színházak csak azért jöttek létre, hogy nyerészkedjenek, és nagyobbnál nagyobb összegeket lenyúljanak, egyértelmű, hogy az egész rendszer átgondolásra szorul.

Madách: Mivel a tao-támogatott előadó-művészeti szervezetek a jegyárbevételük 80%-áig fogadhatnak be tao-támogatást, azt teljesítményalapú állami támogatásnak tekintjük. A tao mértékének meghatározása során csak az játszik szerepet, hogy a közönség saját adózott jövedelméből mennyit fordított az adott előadó-művészeti szervezet előadásaira. Pontosan ennek arányában juthat állami támogatáshoz a színház. A tao-támogatás nem függ attól, hogy a produkciók létrehozására mennyit fordított a művészeti szervezet, mint ahogy semmilyen zsűri szubjektív véleménye sem tudja növelni vagy csökkenteni azt, csak az számít, hogy a közönség milyen mértékben ismeri el az előadó-művészeti szervezet munkáját.

MU: Most már látható, hogy több veszélye van így a rendszernek, mint haszna. Az nem kétséges, hogy a színházak nagy részének szüksége van a tao beépítésére a működésébe, de a rendszer átláthatatlansága miatt inkább a visszaélések, az ügyeskedések terepe is lett a tao. És mivel jegyeladáshoz kötött a támogatás, rossz befolyással van a színházi terület működésére.

Orlai: Szerintem a Tao az egyetlen lehetőség arra, hogy a színházak a mai körülmények között működjenek és érdemi munkát végezzenek, függetlenül attól, hogy állami, független vagy magánszínházról van szó. A Tao lehetővé teszi, hogy az állam az általános közvetlen finanszírozásból háttérbe vonuljon, így csak a művészszínházakat és a függetleneket kellene hogy finanszírozza.

Örkény: Nem vagyok híve. Eredeti formájában a tao plusz támogatási lehetőségként merült fel, az állami és/vagy önkormányzati támogatások kiegészítéseként. Ez üdvös lett volna. Ám a törvény elfogadásakor a fenntartók a tao-támogatásokkal egyáltalán elérhető összeget azonnal elvonták a színházaktól – ez egyébként előre látható volt. Így a tao megjelenése egy csapásra destruálta a korábbi támogatási formát, kiszolgáltatta a színházakat az üzleti szférának, és ezzel megágyazott a közvetítő cégek elfogadhatatlan rendszerének. A tao megnehezítette működésünket, elsősorban a tervezést. Ez akkor is így van, ha mindeddig a tao-támogatás feltöltése általában sikerült színházainknak.

Pécsi Balett: Alapvetően jó lehetőség, jó az alapötlet, de a visszaélések és a kiskapuk eshetőségét ki kellene zárni. Úgy látjuk, a tao megjelenése csökkentette a cégek hajlandóságát az általános (nem tao-alapú) támogatásra.

Radnóti: A társasági adókedvezmény fontos és nélkülözhetetlen bevételi forrássá vált minden színház, és így a Radnóti Színház számára is. A színházak a tao-támogatással erős piaci ösztönzőt kaptak, ami művészszínházak esetében – és amennyiben egyéb más forrás hiányzik – járhat negatív hatással például a műsorpolitika tekintetében.

Szegedi Nemzeti: Általánosságban helyesnek, örvendetesnek tartom, hogy az állam – felismerve, hogy a művészeti élet színvonalának és sokszínűségének fenntartásához a közvetlenül juttatott állami támogatások nem elégségesek – hajlandó lemondani adóbevételeinek arról a részéről, melyet a gazdálkodó szervezetek közvetlenül juttatnak az előadó-művészeti szervezeteknek. Helyesnek és fontosnak tartom, hogy az állam ezt a támogatási rendszert szabályozni akarta.

Thália: A tao az egyik legfontosabb finanszírozási rendszer, mert teljesítményalapú.

Vörösmarty, Székesfehérvár: A lényeg nem az, hogy minek hívjuk, hogyan képezzük, hanem az, hogy szükség van a TAO révén bekerült finanszírozási forrásra, mert hiányában drasztikusan összeomlana a színházi finanszírozási rendszer.

Fotó: Dömölky Dániel

2. Igazságosnak tartja-e, hogy a nagy jegybevételű színházak/produkciók, akár stadionban játszott előadások további nagy összegű támogatásban részesülnek a tao-bevételek által? Kérem, indokolja válaszát.

Artus: Nem, mert így az kap támogatást, akinek egyébként is már bőven van. Nagy nézőtér – nagy bevétel, és még plusz a tao.

FESZ: Önmagában ez nem igazságtalan. A stadionban, arénában tartott színházi előadásnak, hangversenynek a költségei is jelentősek. Ami igazságtalan, az az, hogy a hangverseny vagy színházi produkció létrehozása és játszása nem cél, hanem csak a szükséges feltétel a tao-támogatás megszerzéséhez. Az is igazságtalan, hogy az eleve forráshiánnyal küzdő független társulatok hiába játszanak évi 500 000 néző előtt, az előadásaik jegybevételének nagy része a szintén alulfinanszírozott befogadóhelyeknél jelenik meg, így tao-támogatásuk sem jelentős.

Jurányi: Nehéz ezekre a kérdésekre feketén-fehéren válaszolni. Alapvetően én hiszek abban, hogy azon túl, hogy a színház értéket teremt, hogy a művészetről szól, azért mégiscsak fontos, hogy a nézőkhöz is eljusson, és nem értek azzal egyet, hogy egy nagy nézőszámú előadás csakis kommersz lehet. El tudom képzelni, hogy egy stadionos produkció is, ami a kiállítása miatt valószínűleg nem is annyi pénzből jön létre, mint egy kamaradarab, képviselhet értéket, lehet jó, hogy egyszerűen fogalmazzak; és akkor nem sajnálom tőle azt a plusz forrást, amit ezen az úton még megkaphat. Ugyanakkor persze látom és tudom, hogy sajnos vannak olyan kezdeményezések, amiknek a hátterében nem az áll, hogy értéket akarnak képviselni, hanem valóban inkább a jegybevétel megduplázása, és ilyen módon az ebből elérhető nyereség a létrehozás motorja. Ezekkel természetesen egyáltalán nem értek egyet, és nem gondolom, hogy ezt a „tevékenységet” ezzel a támogatási rendszerrel legitimálnunk kell.

Katona: Nem tartjuk igazságosnak. Véleményünk szerint a TAO-támogatás célja az kell legyen, hogy a korlátozottan piacképes  művészeti produktumokat (művészszínház, bábszínház, gyerekszínház; kortárs dráma, független színházi előadás, stúdiószínházi előadás stb.) támogassa, illetve biztosítsa azt, hogy a magasművészeti alkotások minél szélesebb réteg számára elérhetőek legyenek. Azokat a művészi kezdeményezéseket, amelyek az egész világban a piacról élnek, és ezért jönnek létre, nem tartjuk indokoltnak támogatni.

Madách: Szerintem fontos különbséget tenni ennél a kérdésnél. Vannak olyan színházi produkciók, amelyek kivételesen nagy közönséget vonzanak, és a nézők fokozott igénye miatt akár sportcsarnokban is előadhatók, nagy nézőtérrel, ami egyben nagyobb színpadot és díszletet, sok szereplőt, nagyobb zenekart, kivetítőket és helyszíni élő közvetítést is jelent, hogy az előadás messziről is élvezhető legyen. Ezekre az előadásokra valóban drágábbak a jegyek (így magasabb az esetleges tao-bevétel is), mint a kőszínházakban, de a produkciók költsége is sokkal nagyobb. Ezeket azért semmiképp nem hasonlítanám azokhoz a produkciókhoz, amelyek a tao-törvény kiskapuit kihasználva színházi előadásnak színlelnek popzenei koncerteket vagy más rendezvényeket.

MU: Ez így igazságtalanná teszi a TAO intézményét, visszaélésekre, ügyeskedésekre ad lehetőséget, valamint pontatlan képet fest egy-egy produkció értékéről. Az a gondolat, hogy minél többen néznek egy előadást, az annál több, egyenesen dupla támogatást érdemel, rossz irányba befolyásolja egy színház műsorának struktúráját.

Orlai: Ez az elv rendben van, már amennyiben ezek a produkciók nem részesülnek állami támogatásban. Ha egy produkció nagy tömegeket tud megmozgatni, akkor jogos a Tao és a jegybevétel együtt, hiszen a kereslet-kínálat viszonyokat erősíti.

Örkény: A rendszer nem igazságos, és nem is kiegyensúlyozott. A kényes határ, amely a művészetet a szórakoztatóipartól elválasztja, a taóban nem esztétikai vagy ízlésbeli fogalom többé, hanem puszta pénz. A tao csak a bevételt tekinti kiindulásnak: ez abszurd, helytelen és igazságtalan. A tao további ilyetén működése, illetve megváltoztatása kultúrpolitikai felelősség.

Pécsi Balett: Nem igazságos, mert ezzel a helyzettel pont a rétegműfajok működését, például az opera és balett játszását nehezítik meg. Praktikus lenne egy szorzót kitalálni a taón belül: az opera és a balett esetében a taót, mondjuk, kétszeres szorzóval lehetne igényelni. A jelenlegi helyzet ugyanis arra ösztönzi a színházakat/társulatokat, hogy a populáris, könnyen eladható kommersz irányba menjenek el.

Radnóti: A válasz nem a színház kompetenciája.

Szegedi Nemzeti: Nem helyes, hogy ez egy kereskedelmi alapú támogatás: minél nagyobb egy előadó-művészeti szervezet bevétele, annál nagyobb támogatáshoz juthat. Véleményem szerint bármiféle közpénzből nyújtott támogatásnak – és közvetve ez is az: adó, ami egyébként az állami költségvetésbe folyna be – az értékek mellé kellene állnia. Az egyes műfajok és előadások jövedelemtermelő képessége nagyon különböző, ezért helyesen kitűzött támogatási célnak az igazi értékek kereskedelmi versenyhátrányainak kompenzálását tartanám.

Thália: Semmiképpen sem igazságos. A rendszerrel való visszaélésnek tekintjük, mely nem szolgálja a tao-támogatások alapvető célját. A törvény kiskapuit kihasználva jutnak cégek olyan bevételekhez, melyek erkölcsileg nem felelnek meg a színházi közegnek.

Vörösmarty, Székesfehérvár: Ha lenne egy, a most TAO-nak nevezett forrással összemérhető alap a színházak finanszírozására, nyilván igazságosabban, de teljesítmény szerint lehetne szétosztani.

Fotó: Kocsis Gábor

3. Hol és hogyan húzná meg a tao-támogatottak körét? Differenciálna bármilyen alapon a támogatott előadások között, és ha igen, hogyan?

Artus: Nem zárnék ki senkit, de a támogatás mértékét differenciálnám. Például úgy, hogy a nézőtér nagysága határozza meg a tao százalékos mértékét. Konkrétan: a nettó bevétel x %-a (jelenleg mindenkinek 80%) 100 fős nézőtérig 100%, 200 fős nézőtérig 90%, 300 fős nézőtérig 80%, 400 fős nézőtérig 70%, 500 fős nézőtérig 60%, 600 fős nézőtérig 50%, 700 fős nézőtérig 40%, 800 fős nézőtérig 30%, 900 fős nézőtérig 20%, 1000 fős nézőtérig 10%, 1000 fő felett 5%.

FESZ: Ó, igen. A nyilvántartásba vétel feltételeit meg kell változtatni. Az nem lehet, hogy olyan szervezetek, amelyek csak papíron léteznek, előadó-művészeti tevékenységük nyoma az online és offline sajtóban, műsorközlő felületeken nem látszik, szerepelhetnek a tao-támogatásra jogosult előadó-művészeti szervezetek nyilvántartásában.

Pontosan meg kell határozni az előadás és a hangverseny fogalmát, kritériumait. Egy popzenei koncert, amelynek az elején egy színész jelmezben elszaval egy verset, nem minősülhet színházi előadásnak.

Ennek megítélése valóban nem hagyományos hatósági feladat. De ahogyan a filmszakmai hatóság mellett működik a Korhatár Bizottság, amely a filmeket sorolja be, ugyanúgy felállhat az a szakértői testület, amely a hatósági eljárás folyamatában meg tudja ítélni, hogy a jegybevételt olyan előadás vagy koncert után jelentik le, amely megfelel a törvény feltételeinek, vagy nem.

A hatóság mellett működő szakértői testület feladata lenne folyamatosan monitorozni a nyilvántartott szervezetek tevékenységét. Egy-egy előadásra előzetes minősítést lehetne kérni, és ha ez megvan, akkor a hatóság nem utólag, a jegybevételi adatszolgáltatás ellenőrzése vagy a helyszíni ellenőrzés keretében kénytelen megítélni, hogy megfelel-e a törvénynek egy olyan produkció, amelyről sem kritika, sem hirdetés nem jelent meg, amelyben egyetlen magyar közreműködő sem vett részt, amelyről videofelvétel nem áll rendelkezésre, és mégis jelentős nézőszámot és jegybevételt produkált.

Megfigyelhető, hogy a tao-támogatások fogadására létrehozott szervezetek művészeti célú projektpályázatokon nem indulnak. A hatályos előadó-művészeti törvény alapján törölni kell a nyilvántartásból azt a szervezetet, amely a nyilvántartásba vételétől számított öt évben nem részesült a törvényben meghatározott egyetlen támogatásból sem. (Megjegyzendő, hogy a tao-támogatásról nem az előadó-művészeti törvény rendelkezik.) Kérdés, hogy a hatóságnak van-e kapacitása egy ilyen irányú vizsgálat elvégzésére, és a szükséges intézkedések megtételére. Kellene hogy legyen.

A jegybevételi adatként figyelembe vehető jegyár maximuma 10 000 Ft legyen.

Bürokrácianövelő, de mégis: olyan rendezvény esetén, amely nem hagyományos helyszínen történik (hanem például stadionban), az előadás megtartását a megtelt nézőteret is bemutató fényképpel is kell igazolni.

Jurányi: Természetesen. Kérdés persze, hogy hogyan, és milyen alapon. Ugyanis a nézőszám, a jegybevétel mind-mind objektív mutató, amelyek alapján lehet táblázatokat kitölteni, képletek segítségével számokat generálni… De persze tudjuk, hogy ez nem képes semmilyen módon szakmai szempontokat tükrözni. Ami már egy abszolút szubjektív, vagy legalábbis számokkal nehezen megfogható feltételrendszer.

Az biztos, hogy szigorítanám a regisztrációt, valós szakmai grémiumra bíznám azt, hogy a beadott kérvények alapján az adott szervezet jogosult-e a regisztrációra. Csak itt lehetne betenni egy féket, hiszen ha valaki nem regisztrált, akkor nem tudja igénybe venni a tao-támogatást. És én biztosan nem évekhez kötném a regisztrációt, hanem teljesítményhez, szakmai munkához, és ez esetben pont nem nézőszámhoz, hanem referenciához: hol, mikor, mit és kivel mutatott be, milyen kritikai visszhang kísérte, kapott-e szakmai elismerést, díjat, hány előadást tudott játszani egy-egy produkcióból stb. Nem tudom elhinni, hogy egy ilyen szűrőn, ami, hangsúlyozom, utánkövetés, és szakmai alapokon nyugszik, át tudnak menni fantomszervezetek.

Katona: Visszaállítanánk azt, hogy színházi előadást csak színházteremben támogassanak. A jelenlegi mértékben nem tartjuk indokoltnak a külföldön tartott előadások támogatását (noha volt, hogy mi is tudtunk ezzel élni). Ugyanakkor miután néhány független társulat rendszeresen fesztiválokra jár (Pintér Béla és Társulata, Proton, Maladype, a valamikori Szputnyik), ezzel párhuzamosan át kell gondolni a kiemelkedő független társulatok támogatását. Biztos, hogy a külföldi előadások támogatását legalább ugyanolyan mértékű magyarországi jelenléthez lenne hasznos kötni. A fizetőnézőszám után járó támogatás súlyozási rendszeréhez hasonlóan differenciálást tartanánk szükségesnek a művészi misszió alapján.

Madách: A törvény feladata meghatározni a támogatottak körét, nem egy színház igazgatójáé, aki maga is érintett a kérdésben.

MU: Nehéz kérdés, de talán azzal, hogy szabályoznám a jegyárat, amely után a TAO lekérhető. Azaz ne lehessen, mondjuk, 90 000 forintos jegy után is TAO-t igényelni. Ezt a határt meg lehetne húzni 2-3 000 forintnál, így talán a visszaélések is csökkennének. Vagy szabályoznám, hogy mely előadások után kérhető le a TAO (például csakis színházban tartott előadások után), így könnyebben is ellenőrizhető a rendszer, az adott helyszín vagy produkció maximális befogadóképességének ismeretében.

Orlai: Nem gondolom, hogy differenciálni kellene, és bárkit ki kellene zárni . A Tao egy elért eredmény visszatükröződése, ezáltal nem lehet senkit sem „eltiltani” tőle. Inkább az a megoldás, hogy a közvetlen állami források valóban csak a művészi-piaci viszonyok között nem rentábilis rétegkultúrát támogassanak.

Örkény: Differenciálnék. Eszembe jutnak a hajdani műfaji szorzók, a kínos alkuk tárgyai, önérzetek sértői, vég nélküli viták okozói. Ám amikor kialakult ezek körül egyfajta konszenzus, több volt bennük az igazság és a méltányosság, mint a puszta jegyeladásból származó forintok automatikusan 1,8 tizeddel történő felszorzásában. Ezt a rendszert át lehet gondolni, ki lehet dolgozni a tao esetében is.

Pécsi Balett: A támogatottak körét nem húznám meg, de műfajok szerint lehetne differenciálni. Lásd a 2. kérdésre adott válaszunkban. Szorzót használnék, vagy azt is lehetne, hogy például a rétegműfaj (balett/opera) kaphasson 100%-ot, ne csak 80%-ot. Az a legnagyobb baj, hogy a rétegműfaj eleve kisebb költségvetésből dolgozik, és alapból nehezebben tud érvényesülni a piacon.

Radnóti: A válasz nem a színház kompetenciája.

Szegedi Nemzeti: A jelenlegi rendszer kolbászfesztiválok keretében rendezett diszkóműsorok létrehozóját ugyanúgy (vagy nagyobb mértékben) támogatja, mint a legjelentősebb klasszikus és kortárs alkotások előadóit. A támogatható szervezetek köre létrehozott előadásaik műfaja és bizonyított színvonala alapján jelentősen szűkítendő.

Thália: A törvény eredeti célját kellene figyelembe venni. Sokkal konkrétabban meg kell határozni a támogatható intézmények, cégek körét.

Vörösmarty, Székesfehérvár: A régebben regisztráltak még könnyen megkapták a lehetőséget, most az igazi, de kisszínházi műhelyek már nem kapnak lehetőséget a regisztrációra.

Az önbevallás ellenőrzésének szigorítását kellene megszervezni. Azt tapasztaljuk, hogy rámenős újságírók is képesek felfedni mind a hamis állításokat, mind az összefonódásokat, tehát egy erre szakosodott kis létszámú szervezet ezt el tudná végezni.

Fotó: Dömölky Dániel

4. Hogy látja, volt/van-e hatása az ön színházának műsorpolitikájára, profiljára a tao-támogatásnak, a tao-támogatás támasztotta igényeknek? Kérem, indokolja válaszát.

Artus: Igen, volt hatással. Kicsit több előadást tudunk tartani és befogadni, mert a tao által valószínűbb, hogy nem kerül mínuszba egy este. Egy kis nézőterű színháznál a kiadás mindig több, mint a bevétel.

FESZ: Mint a FESZ társelnöke azt látom, hogy egyre nagyobb tudatosság jellemzi a szervezeteket akkor, amikor forgalmazzák az előadásaikat: keresik a módját, hogy jegybevételük legyen az általuk létrehozott produkciók előadásainak játszása után. Azt nem hiszem, hogy kifejezetten a tao-támogatás lehetősége közvetlen hatással lenne a műsorpolitikára, de az nyilvánvaló, hogy a függetlenek számára sem mindegy, hogy hogyan alakul a nézőszám és a jegybevétel, mivel már az ő bevételeiknek is fontos eleme a tao-támogatás.

Jurányi: A műsorunkra annyiban van hatással, hogy mi jelenleg úgy működünk, hogy a taóból új produkciók előállítását és fiatal tehetségek felkarolását valósítjuk meg. Így ennek köszönhetően évente akár 5-6 bemutatónk is van, és tudunk támogatni fiatalokat, olyanokat, akik nem jogosultak még egyéb támogatásokra.

Az nálunk még nem fordult elő, hogy valamit kifejezetten azért hoztunk létre vagy fogadtunk be, mert nagy jegybevételt, és ezáltal taót vártunk tőle. Természetesen az a taótól függetlenül fontos, hogy az előadások bevétele fedezze a kiadásokat, gázsikat, hiszen erre nincsenek egyéb források, így a közönségszervezés és a telt ház mindig cél, nem is csak a fenntarthatóság miatt, hanem azért is, hogy a létrehozott produktum minél szélesebb körhöz eljusson, hiszen ezért is csináljuk.

Katona: Határozottan volt. Főképp amiatt, hogy 2010-től a TAO-támogatásra hivatkozva a Fővárosi Önkormányzat támogatása csökkent. Színházunk profiljára, a darabválasztásokra kevésbé volt hatással, de a bemutatók számára, az éves előadásszámra, a játszási rendre, a maximalizálandó jegybevételre mind-mind hatással volt. Tekintettel arra, hogy a Katona magát a szó klasszikus értelmében vallja művészszínháznak, működésében a fentieknek sokkal kevésbé kellene szerepet játszania megfelelő dotáció mellett.

Madách: A minél több tao-támogatás befogadhatóságának feltétele minél több minél sikeresebb előadás és sok-sok elégedett néző. De melyik színháznak nem az a célja, hogy telt házas előadásokat játsszon minél több visszatérő nézővel?

MU: Határozottan nem. A MU profilja a tehetségkutatás, a közösségi projektek, a kísérletező vagy alulról jövő kezdeményezések felkarolása. Ezen nem változtatunk csak azért, hogy növeljük a bevételünket olyan előadásokkal, amelyek éppen ezt a profilunkat gyengítenék.

Orlai: Közvetlen hatása biztos, hogy nincs a műsorpolitikára, soha nem hoztunk létre azért előadást, mert az majd nagy közönség előtt tud menni. Igazából a Tao nálunk pont a diverzifikálás lehetőségét teremtette meg.

Örkény: Az Örkény Színház nem változtatott műsorpolitikáján vagy gondolkodásán a tao-rendszer megjelenésével.

Pécsi Balett: Sajnos igen, nagyobb kényszert érzünk mi is arra, hogy a műsorpolitikánkat a könnyebben eladható előadások felé toljuk…

Radnóti: A Radnóti Színház stabil fővárosi és állami támogatása miatt tudta és tudja függetleníteni magát a tao esetleges negatív hatásától, de a tao-támogatás teljesen beépült a finanszírozásunkba.

Szegedi Nemzeti: Csak nagyon kis mértékben: kizárólag a befogadandó vendégjátékok kiválasztásában merül fel ez a szempont.

Thália: Nincs ilyen jellegű igény a műsorpolitikára vonatkozóan.

Vörösmarty, Székesfehérvár: Nincs. Csak finanszírozási háttér.

5. Mennyiben épült be az ön színházának finanszírozásába a tao-bevétel? Milyen típusú támogatás helyét vette át? Mit okozna, milyen hatással járna, ha a tao-bevételtől elesne?

Artus: Színházunkban a tao összege az éves forgalom körülbelül 5%-a. Nagyon kis mértékben befolyásolja az éves működést.

FESZ: A tao-támogatás a független előadó-művészeti szervezetek (elsősorban a színházak) éves költségvetésében egyre jelentősebb tétel. Ténylegesen többletforrásként jelentkezik, ugyanakkor előfordul, hogy a befogadóhely átengedi ugyan a teljes jegybevételt, de az nem fedezi az előadás költségeit. Ilyen esetben a tao-támogatás ténylegesen nem minősül többletbevételnek, hanem az előadás veszteségét pótolja. Figyelemmel a költségvetési támogatások szűkösségére és kiszámíthatatlanságára, tervezhetetlenségére, súlyos veszteség lenne a független terület számára is, ha megszűnne a tao-támogatás.

Jurányi: Mi speciális szervezet vagyunk, mert ernyőszervezetként évek óta több kisebb-nagyobb társulat, szervezet jegyértékesítését is mi végezzük, ez már a tao-rendszer előtt is így volt; következésképpen elég nagy összeg után gyűjtjük be a tao-támogatást évről-évre, és azt visszaforgatjuk a tagszervezetek munkájába: abból hoznak létre előadásokat, szerveznek fesztivált, abból finanszírozunk programokat (Titánium stb.).

Ha csak a Fügét nézem, a tao hiánya akkor is elsősorban a létrehozást veszélyeztetné, mert gyakorlatilag ez a produkciós keretünk, hiszen egy új bemutatót az NKA 800 000–1 000 000 forintos támogatásából lehetetlen színpadra állítani, így azt mindig ki kell pótolni.

És érintené a forgalmazást is, hiszen számomra a tao-támogatás legnagyobb előnye, hogy lehetővé teszi olyan előadások forgalmazását is, amelyek kísérletibb jellegűek, nem annyira „nézőbarát” előadások, de értékesek és fontosak. És mivel egyik-másik előadás bekerülése nem jönne ki a jegybevételből, azokat nem is tudnánk játszani, de a taóval, amit persze csak kvázi másfél évvel később látunk, lehet úgy tervezni, hogy azok is futhatnak, még ha az adott évben veszteségesek is, nem mintha kisebb lenne irántuk az érdeklődés, hanem mert kisebb térben játszódnak, több színész van bennük stb.

Összességében működni tudnánk, de kisebb stábbal és kevesebb új produkcióval. És – érdekes, hogy pont a tao-támogatás hiánya miatt – kisebb kockázatvállalással.

Katona: Nagymértékben épült be. A teljes költségvetésünk 20%-a a TAO-bevétel. Nagyrészt a tulajdonos, a Fővárosi Önkormányzat támogatásának szerepét vette át. Ha egy az egyben elvonnák, az színházunkat ellehetetlenítené, a működésünket drasztikusan kellene átstrukturálni (játszóhelyek bezárása, létszám csökkentése stb.). A mostani támogatási rendszerben a Katonának létszükséglete a TAO-rendszer fennmaradása.

Madách: A Madách Színház költségvetésének ma már a jegybevétel után a legnagyobb bevételi forrása tao-támogatás. E nélkül – az állami- és az önkormányzati támogatás drámai csökkenése miatt – duplájára kellene emelnünk a jegyárakat, és valószínűsíthető, hogy 15-20 ezer forintos jegyárak mellett sokkal kevesebb néző láthatná az előadásainkat. Bizonyos, hogy nagyon sok csalódott nézőnk lenne, akik az emelt jegyárakat nem engedhetnék meg maguknak.

MU: A bevételeink körülbelül10-15%-át jelenti a TAO, amely a működési támogatásunk kiegészítése. Így ha elesnénk tőle, az amúgy is korlátozott keretek közé szorított működésünk, szolgáltatási lehetőségeink csorbulnának.

Orlai: Nem vette át a helyét semminek, csak azt tette lehetővé, hogy több új produkció születhessen. Nélküle sokkal kevesebb előadás, kevesebb új produkció lenne, és újra csak 2-3 szereplős darabokat játszanánk.

Örkény: Természetesen tökéletesen beépült, mert központi támogatási összegek helyét vette át. Ha a tao-bevétel megszűnne, és nem lépne a helyébe azonos nagyságrendű fenntartói támogatás, színházunk működése jelenlegi formájában ellehetetlenülne.

Pécsi Balett: 2017 óta vagyunk önállóak, egyelőre nem épült be a költségvetésünkbe, de számítunk rá a jövőben, szükséges lesz a működéshez. De konkrétan a mi esetünkben, ha az állami-önkormányzati támogatásunk 30%-kal emelkedne, akkor akár kikerülhetne a rendszerünkből a tao. A céges támogatások egy részét vette át.

Radnóti: Lásd előző válaszok.

Szegedi Nemzeti: Mára nem tudnánk létezni a tao-támogatás nélkül, viszont nem egy más típusú támogatás helyét vette át, hanem a költségek növekedése folytán keletkezett finanszírozási űrt pótolja – sajnos csak részben.

Thália: A tao-támogatás a költségvetés szerves része. Ha a tao-támogatás megszűnne, ahhoz, hogy a jelenlegi műsorpolitikát fenn tudjuk tartani, jelentős áremelést kellene végrehajtani. Ez magában hordozza a nézőszám drasztikus csökkenésének veszélyét.

Vörösmarty, Székesfehérvár: Minden normál színház finanszírozásába beépült. Az helyes, hogy bizonyos teljesítményekkel arányos a mértéke. Jelenleg nélküle teljesen kiszolgáltatottá válna a színház, esetünkben a fenntartónak.

6. Mit gondol a tao körüli visszaélésekről, mennyire kompromittálja mindez a rendszert?

Artus: A tao nagyon sok visszaélésre, korrupcióra, ügyeskedésre ad lehetőséget. Látszatelőadások, látszatbevételek, látszattámogatások, de valódi pénzek, melyek magánszemélyek közt osztódhatnak fel. Nyilvánvalóak a csalások, ami az egész rendszert kompromittálja.

FESZ: Felháborító és elkeserítő. Nem emiatt jött létre ez a támogatási forma. Az volt a cél, hogy a teljesítménnyel arányos többletforrás úgy kerüljön be a rendszerbe, hogy azt annak fenntartására, megerősödésére, azaz színházi és zenei produkciók bemutatására, továbbjátszására, illetve a működéssel kapcsolatos kiadásokra fordítsák. Sajnos nem látszik az előadó-művészeti területen, hogy évi 15-18 milliárd forint tao-támogatás áramlik be évente. Összehasonlításként: a független színházi terület (a régi VI. kategória) által befogadott tao-támogatást az általunk ismert adatok alapján évi 100-200 millió forint közé becsülöm.

Az utóbbi időben oknyomozó újságírók által nyilvánosságra hozott adatok egy része előttünk is ismert volt: az elszámolások adatai nyilvánosak, a hatóság oldalán elérhetőek, igaz, nem teljes körűen. Színházi szakemberek és a hatóság munkatársai részvételével már 2013-ban létrejött egy munkacsoport a visszaélési módok feltárására és a visszaszorítás eszközeinek kidolgozására. A visszaélések elleni fellépést szolgálta a jogalkotó döntése, amikor az EGT-államokban tartott előadások és hangversenyek jegybevételére korlátozta a tao-támogatás alapjául szolgáló bevételt, és amikor 1,5 milliárd forintban határozta meg az egy évben befogadható támogatás maximumát. Ma már tudjuk, ezekre is találtak megoldást azok a szervezetek, amelyek nem tudtak lemondani óriási tao-bevételeikről. Bízom benne, hogy a feltárt visszaélések nyomán megindulnak a hatósági vizsgálatok, és előkészítik a jogszabályok módosítását.

Jurányi: Erről már szóltam fentebb. Mélységesen elszomorít, és azt gondolom, hogy veszélyezteti ennek a támogatásnak a lehetőségét, bár ez az egész rendszer tele van betegségekkel. Egy újragondolás, racionalizálás mindenképpen ráférne, ha fennmarad egyáltalán, mert jelenlegi állapotában nemcsak nehézkes, de életszerűtlen és szakmaiatlan is.

Katona: Rendkívüli mértékben kompromittálja. Tartunk attól is, hogy eddigi támogatóink úgy érzik majd, együtt kompromittálódnak a színházakkal. Máris hallani olyan hangokat, hogy nagyobb cégek visszavonulnak inkább, minthogy gyanúba keveredjenek. Mi azonban bízunk benne, hogy az adófizetők számára is egyértelmű a különbség a valóságos teljesítményt felmutató színházak és a törvény adta lehetőségekkel visszaélő, a törvényhozó eredeti szándékával szemben működő gazdasági társulások között. Másrészt, mivel Magyarország a következmények nélküliség országa, félünk, hogy ennek a helyzetnek a tisztába tétele nem vagy nem a megfelelő módon valósul meg.

Madách: A kiskapukat kihasználó csalókra a törvény legnagyobb szigorával kell lecsapniuk az illetékes hatóságoknak. Ebben a kérdésben nincs helye mentségek keresésének, semmiféle közösséget nem vállalok azokkal, akik a bevételek hamisításával, ügyeskedéssel milliárdokkal rövidítik meg az állami vagyont. Fontosnak tartom emellett azt is, hogy egy-egy színvonaltalan előadás, vagy a visszaélésgyanús esetek, esetleg csalás híre mennyire rombolja a közönség bizalmát, hány nézőnek veszi el a kedvét attól, hogy minőségi előadásokat látogasson.

Mindezek mellett viszont perdöntő lenne, hogy ezt az alapvetően jó és eredményorientált rendszert, amely a hazai előadó-művészet felvirágzásához vezetett, ne a visszaélésekből ítéljék meg. A tao-törvény megléte lehetővé teszi, hogy a színházak ne kényszerüljenek jelentős jegyáremelésre. Nézők százezreinek ad lehetőséget, hogy megfizethető áron kultúrához jussanak, a színházak számára pedig stabil működést biztosít. A visszaéléseket a törvény finomításával és a végrehajtás fokozott ellenőrzésével lehet kiszűrni.

MU: Röviden: dühítő, elszomorító és kompromittáló.

Orlai: Sajnos minden területen vannak visszaélések, így a Tao területén is. Rengeteg áfacsaló van, számlagyáros és tb-csaló, sikkasztó. Ez ugyanannyira felháborító, mint a Tao területén érvényesülő visszaélések. De ez nem kompromittálhatja a rendszert. A bűnüldözés eszközeivel kell felvenni vele a harcot.

Örkény: Közvetítő cégek működését és igénybevételét egyértelműen tiltanám. Ezek működését a tao számos hátránya közül a legnagyobbnak tartom. A jelenség köszönő viszonyban sincs a tao eredeti funkciójával, és súlyosan kompromittálja azt. Mi magunk természetesen nem vesszük igénybe közvetítő cégek közreműködését – mert megtehetjük. De vannak kulturális intézmények, amelyek rászorulnak erre, mert nem rendelkeznek megfelelő társadalmi kapcsolatokkal, holott munkájukat egyébként erkölcsösen és hasznosan végzik.

A jelenlegi helyzetnél sokkal tisztességesebb lenne, ha a tao-összegek adóként befolynának az államkasszába, és onnan kerülnének vissza, automatikusan, az erre jogosult, regisztrált előadó-művészeti szervezetekhez.

Pécsi Balett: Szégyenteljesnek tartjuk a visszaéléseket, mert sok társulatnak valóban szüksége lenne a támogatásra. Továbbá a kiskapuk következtében az ügyesebbek elveszik a taót a cégektől, így azok, akinek ténylegesen szüksége volna rá, már sok esetben nagyon nehezen tudnak felkutatni olyan céget, amelytől a taót igénybe tudnák venni.

Egyébként a művészetekre eleve kisebb hajlandósággal adnak taót a cégek, mint a sportra, ez is nehezíti a helyzetet.

Radnóti: Határozottan elítéljük a tao-támogatás körüli visszaéléseket és korrupciót. A színházi szakma egészének az az érdeke, hogy ezek az esetek kiderüljenek, és megtisztuljon a tao-rendszer.

Szegedi Nemzeti: A rendszer a korrupció által erősen fertőzött: az állam adóbevételeiből átengedett összeg jelentős része nem az előadó-művészet támogatására fordítódik, hanem ilyen-olyan trükkökkel magánszemélyeknél landol, a támogatást nyújtók és a támogatást befogadók oldalán egyaránt; a sport területén még több visszaélésről lehet hallani. Ezzel együtt a tao-támogatások rendszerének szükséges jobbításakor nem a jogsértések, visszaélések megakadályozása az egyetlen feladat: a támogatási keret alapjául nem a bevétel nagyságát, hanem a művészi értéket kell kitűzni.

Thália: Köztörvényes bűncselekménynek tartjuk. A rendszert alapjaiban megrázza és megalázza, amikor visszaélnek a törvény adta lehetőségekkel.

Vörösmarty, Székesfehérvár: Teljes mértékben elítélendő bármilyen nemű és mértékű visszaélés! Igen, a színházak működésére, társadalmi helyzetére rendkívül negatívan hat.

A Nemzeti Színház részéről Vidnyánszky Attila igazgató válaszolt egy rövid bekezdésben: Az elmúlt években többször nyilatkoztam a tao kapcsán. A törvény elfogadása előtt mindent elkövettem, hogy a taóra vonatkozó részei ne vagy ne így lépjenek érvénybe. Az idő minket igazolt. Minden aggályunk, amit 2008–2009-ben a Magyar Teátrumi Társaság megfogalmazott a tao kapcsán, beigazolódott.

Véleményem a taóról azóta sem változott.