A lélek tereit kutatják, a Zadam Társulat felszínesebben, de magával ragadó dinamikával, az IITTHHOONN sokkal komótosabban, mélyre ásva és beengedve minket az otthonteremtés mindennapjaiba, melankolikusabb és kevésbé izgalmas módon.

Elsőre nem könnyű egy nevezőre hozni a Zadam Társulat exPre című előadását a Vass Imre–Somló Dávid páros bensőséges IITTHHOONN című performanszával. Mindkét előadás a belső tereinket vizsgálja, Zambrzyczki Ádám koreográfiája a darwini fejlődéselmélet mentén, a két másik fiatal alkotása pedig egyikük saját lakásának intimitásában. A lélek tereit kutatják, a Zadam Társulat felszínesebben, de magával ragadó dinamikával, az IITTHHOONN sokkal komótosabban, mélyre ásva és beengedve minket az otthonteremtés mindennapjaiba, melankolikusabb és kevésbé izgalmas módon.

exPre. Fotók: Mészáros Csaba

Az exPrecímű előadásban a három sötétszürke öltönyt viselő érkezése –sötétszürke öltönyökben, mezítlábasan egyfajta földi paradicsomba – egy pillanat alatt megtöltötte a Bethlen Téri Színház levegőjét. A produkció nem az evolúció vagy teremtés kérdéskörével foglalkozik, mikor az ember tudatra ébredését tárgyalja, hanem mindezt a mesterséges intelligencia öntudatra ébredésével kívánja összevetni – olvasható a felvezetőben, ám mégsem tesz sokkal többet, mint az evolúció sablonját olvassa rá a három izgalmas táncosra.

Majmokká válva mutatják meg az emberi gondolkodás fejlődését az öntudatra ébredéstől az állati lét szabadságán keresztül a közösséggé, társadalommá válásig. Eller Gusztáv, Frigy Ádám és Ivanov Gábor karakteres egyéniségek létrejöttét mozogják el nekünk, pontosan és erővel telten. Idegeskedő lényekként lakják be a teret, kutatva, keresve egymást és az ismeretlent. Lelkesek és tiszták.

Galkó Janka fényei jelenetekre szabdalják a világ felfedezésének mozgóképeit. Férfienergiákkal telik meg a tér, elsősorban Ivanov Gábor virtusának köszönhetően, a világot ellepik a férfiak, akik végtelen, nőtlen szabadságuk örömünnepét ülik éppen. Nő nincs, akkor probléma sincs, ami persze egyetlen generáció alatt kiölné az emberiséget, voltaképpen eléggé állati vízió. Mindezzel együtt nem ez a rész az erőssége az előadásnak: a női energiák hiányában egy idő után tét nélkülivé válik a három férfi léte.

A legizgalmasabb azonban akkor történik, amikor megérkezik a térbe Bujdosó Anna, aki robotként jelenik meg a férfiak között. Hamarosan élethalálharc kerekedik a jéghideg intelligencia körül. A táncos előadó delejes erejű lényével leuralja az egész teret, teremtést vagy evolúciót. A férfiak megvívták az elemekkel és egymással is a küzdelmeiket, de végső bukásuk előre borítékolható volt a világ ismeretében, ahol felfalnak és mi is felfalunk, mégis mindenki éhes. Az előadás a közhelyessége mellett is sodró lendületű produkció, főként a második felében.

Sokkal meditatívabb utazásra hív minket az IITTHHOONN című játék. A két fiatal alkotó egyikének lakásában gyülekezünk, egyszerre tízen lehetünk jelen – nem létezik, hogy ez így megéri –, teával és mogyoróval kínálnak, felpapucsoznak minket. Majd kis kakasülőről nézhetünk: voltaképpen egyetlen szobát. Vass Imre él itt. A két fiú sorra kapcsolja ki a különféle hangokat adó szerkezeteket, míg teljesen csend nem lesz, és ebben a csendben is maradunk egy ideig. A fiúk sorban elmesélik, hogyan lakták be évek alatt ezt a nem túl jó környékbeli, de jó házban lévő lakást. Zajok és zörejek, hangok, képek és egy videó vetítés keveredik az előadásban, amin az egyik jelenet felvétele játszódik le sokszor és nagyon lassan. Hosszú, tömény nemtörténés, amibe nem kerülnek bele igazi tőkesúlyok, így csendesen csordogál végig a maga kimért idején. Nem nagyon lehet kapcsolódni és távol maradni sem igazán. Bensőséges este, de túl lassú vagy túl gyors az igazi lassuláshoz.

Vass Imre többet beszél a lakáshoz való kötődéséről, Somló Dávid vendégként és hozott tárgyaival kötődik a helyhez, amihez kicsit mi magunk, nézők is kezdünk kötődni a két fiatalon keresztül. Saját otthonainkra gondolunk és a gondoskodásra, amit ezekbe az otthonainkba fektettünk hozott múltunk emlékeivel és relikviáival. Jó a csend, de néha túl hosszúra nyúlik. Nem tengnek túl a vendéglátók, megfelelő teret adnak nekünk a lakásban, körbebeszélnek és körbemozognak minket, bevezetnek a szoba történetébe, abba, ahogyan otthonná vált: térből hely lett. Jó tér, bár kevéssé kényelmes, az elmesélt történetek teszik otthonná. Egy idő után mindent tudunk erről a lakásról és a két fiatalról, ami most érdekes lehet számunkra. Kicsiket bök rajtunk az előadás, inkább csak elringat, mint nagy felfedezésekre sarkallna. Eltelik szép lassacskán.

IITTHHOONN. Fotó: Somló Dávid

A fiúk végül kicsomagolják a szobát, és elkezdik a leglehetetlenebb bútordarabokat egymás tetején kiegyensúlyozni, miközben egy jól csiszolt koreográfia során felváltva tűnnek el az ablakokban és az ajtóban. Ez valódi kockázat, mert az egyensúly valóban épp csak megvan, és mi vészesen közel vagyunk a veszélyzónához. Végül magunkra hagynak minket a szobával, a lakással és a lakáskulcsokkal – az utolsó dobja be a postaládába! Még felmerül a házibuli ötlete, mivel korábban a házigazdák emlegettek pálinkát is, de végül nem lesz buli. Egy különleges este lett, ami jól illett a sötét hangulatú nyócker világába.

Jó és termékeny ez a kétféle alkotói kör, még ha most voltaképpen ketten tettek ki egyet: egy jó dinamikájú és egy mélyre néző előadással. A Zadam Társulat a mozgásból indult ki, a fiatalok pedig a mozdulatlanságból. Mindketten az űrt mutatták meg, amiben élünk, és némiképpen űrt is hagytak maguk után. Elsősorban a mondanivalójukkal, másodsorban pedig azzal, hogy egyik előadás sem volt telitalálat.

Fotó: Pap Dávid Tamás

Ha sorra vesszük a mostanában bemutatott kortárstánc-előadásokat, például Cuhorka Emese és Molnár Csaba Pandóra szelencéjét, Vadas Zsófia Tamara Nibiruját a NEXTFESZT-en vagy Hód Adrienn és alkotótársai Délibáb című munkáját, úgy érződik, mintha az érett korban lévő táncalkotók nem éreznék jól magukat a bőrükben, és még Pataky Klárinak is ökölbe szorult a keze legutóbbi, Mint egy táj című darabjában.

Hol? Bethlen Téri Színház
Mi? Zadam Társulat: exPre
Kik? Előadók: Eller Gusztáv, Frigy Ádám, Ivanov Gábor, Bujdosó Anna. Fény: Galkó Janka. Koreográfus asszisztens: Sebestyén Tímea. Koreográfus: Zambrzycki Ádám.

Hol? magánlakás
Mi? IITTHHOONN
Kik? Alkotó-előadó: Vass Imre és Somló Dávid