BELÜGYMINISZTÉRIUM
MAROS MEGYEI FELÜGYELŐSÉG
Securitate
Forrás: „Moldovan”
00427/1986. május 17.
Aki kapja: Strîmbu E. alezredes
„Tavasz” ház

Másolat
SZIGORÚAN TITKOS
4. sz. példány

TÁJÉKOZTATÓ JELENTÉS
(magyar nyelvről fordítva)

A forrás arról értesít, hogy 1986. május 14–17. között a budapesti, havonta megjelenő SZÍNHÁZ szaklap három szerkesztője és kritikusa Marosvásárhelyen járt, mégpedig CSABAINÉ TÖRÖK MÁRIA főszerkesztő-helyettes, NÁNAI ISTVÁN színikritikus és CSÁKY JUDIT, ugyancsak színikritikus. A teljes időszak alatt a Grand Hotelben voltak elszállásolva. Mindhárman sűrűn látogatják Romániát a Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely útvonalon, és úgy tűnik, hogy jártak már Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is.

CSABAINÉ TÖRÖK MÁRIA lényegében a főszerkesztői teendőket is ellátja a SZÍNHÁZ című lapnál, mert a kinevezett főszerkesztő, BOLDIZSÁR IVÁN író, kinevezése óta csak a pozíciójáért járó fizetést veszi fel, és nagyon keveset avatkozik bele a szerkesztőségi munkába. BOLDIZSÁR, ahogy már korábban is jelentettem, a főváros legmagasabb politikai köreinek a közvetlen közelében forgolódik, rendszeresen találkozik a Párt első titkárával, akivel régóta közeli baráti viszonyt is ápol. BOLDIZSÁR IVÁN közeli viszonyban van CSABAINÉ TÖRÖK MÁRIA elvtársnővel […]. CSABAINÉról még csak annyit, hogy korábban ACZÉL GYÖRGY kancelláriáján dolgozott, közvetlen munkatársak voltak, és ACZÉL most is konzultál CSABAINÉval, vagy emez kér konkrét problémákkal kapcsolatos tanácsokat tőle.

NÁNAI ISTVÁN 40 éves, az egyik legjelentősebb színikritikus, jelenleg egyike a magyar sajtó két-három leghíresebb színikritikusának. […] CSÁKY JUDITH szintén jelentős színikritikus, és a SZÍNHÁZ folyóirat munkatársa.

Minden év tavaszán-őszén ezek a személyek Erdélybe utaznak, és visszatérvén a budapesti folyóiratokban írnak a hat romániai magyar nyelvű színház és a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet előadásairól. Írásaik szigorúan szakmai jellegűek. A felsorolt három személyhez még hozzákapcsolódik a MAGYAR NEMZET kritikusa, ZSÁMBÉKYNÉ BERKES ERZSÉBET. Mindnyájan a legtöbbször Kolozsvárra mennek, ahol Kántor Lajos vendégei, ő igazítja el őket az itteni színházi életben. Neki nagy befolyása van ezen személyek véleményének kialakításában a romániai színházi életről.

Legutóbbi marosvásárhelyi látogatásukra f. é. május 14-én, szerdán érkeztek, programjukat előre leegyeztetették telefonon. A kolozsvári rendező, TOMPA GÁBOR várta őket, és este a Színművészeti Intézetben megtekintették a „Cukorváros” című előadást Tompa G. rendezésében. Mindjárt az előadás után Nánai István elmondta Tompa Gábornak, hogy nagyon gyengének értékeli az előadást.

1. é. május 15-én, csütörtökön reggel Nánai I. és Csáky J. Tompa Gáborral vásárolni volt, míg Csabainé egész délelőtt a belvárosi üzleteket látogatta a forrás feleségével, később az ebédet mindnyájan az idős Tompa Miklósnál fogyasztották el, majd a délutánt a néhai (jelenleg elhunyt) rendező, Harag György feleségénél töltötték, este Gergely Géza, a Színművészeti Intézet adjunktusának vacsoravendégei voltak.

Marosvásárhelyi tartózkodásuk alatt CSABAINÉ többször találkozott FÁBIÁN LAJOSsal, a Bolyai Líceum orosztanárával, akivel valamilyen rokoni viszonyban van.

Május 16-án, pénteken reggel HARAG GYÖRGY özvegyénél kávéztak, majd CSABAINÉ egy kolozsvári rendszámú autóval, melynek rendszámát a forrás nem jegyezte meg, Nagykendre (Balavásár mellé) utazott vásárlás céljából – szalmafonatból készült tárgyakat lehet arrafelé venni –, ahonnan 15.30-kor tért vissza, majd miután Haragnénál elfogyasztották az ebédet, a forrás vendégei voltak 9.30-ig, amikor is elmentek megtekinteni TAMÁSI ÁRON „Csalóka szivárvány” című darabjának előadását TOMPA MIKLÓS rendezésében. Előadás után találkoztak a fiatal és az idős TOMPÁval, majd május 17-én, szombaton kora reggel elindultak Kolozsvárra, és onnan haza a MNK-ba.

Máskülönben, mint kiderült, ezen az útjukon csak ezt a két előadást akarták megnézni Marosvásárhelyen, mert Kolozsváron nem volt műsoron olyan előadás, ami érdekelte volna őket. A forrás nem tud arról, hogy felvették volna a kapcsolatot más marosvásárhelyi személyekkel, de nem látogattak meg egyetlen szerkesztőséget vagy más intézményt sem, mert nem ismernek „civileket”, színházon kívüli embereket.

A beszélgetések során nem érintették a budapesti problémákat, a budapesti vezetés velünk, erdélyi magyarokkal kapcsolatos terveit, a forrás hiába erőltette a témát, és azt a benyomást keltették, hogy e téren nem tudnak semmi újdonságot. A beszélgetések majdnem teljességében a színházra vonatkoztak: színészekre, szereposztásokra, pletykákra stb.

A forrásnak volt egy érdekes beszélgetése CSABAINÉval pénteken, május 16-án este, miután a TV-ben a bemondó beolvasta a párt legfelsőbb vezetésének moszkvai látogatásáról szóló közleményt. CSABAINÉ nagy érdeklődéssel hallgatta a hírt, melyet a forrás élőben fordított, majd a következőket mondta: Budapest ezen a tavaszon annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az új szovjet vezetés, GORBACSOV már kapcsolatokat létesített és kétoldalú tárgyalásokat folytatott a Varsói Szerződés hat tagállama közül öttel, csak Romániával nem voltak kétoldalú tárgyalások, csupán alkalmi találkozások nemzetközi kongresszusokon.

A budapesti politikai körök kíváncsiak, hogyan fognak zajlani a kétoldalú találkozók Gorbacsov és Ceaușescu között a párttalálkozók keretén belül.

CSABAINÉ asszony értékelte, hogy most már a budapesti politikai körök is értesültek arról, hogy folytatódnak a szovjet–román kapcsolatok, még akkor is, ha csak egy munkalátogatás során, személyes találkozó keretében, és nem nagyobb létszámú pártdelegációk részvételével. Fontos tényként értékelte, hogy ezen a találkozón GORBACSOV elfogadta a meghívást Romániába, melynek időpontját később egyeztetik, és megjegyezte, hogy amennyire ő tudja, a magyarországi meghívást GORBACSOV még nem fogadta el.

Ezzel kapcsolatosan elmondta, hogy ilyen körülmények közt a budapesti politikai köröknek újra kell értékelniük a „rossz” szovjet–román kapcsolatokra vonatkozó kijelentéseiket, ugyanis azok pontatlannak bizonyultak, és ekképp a magyar legfelsőbb vezetésnek újra kell gondolnia Bukaresttel kapcsolatos nézőpontját.

CSABAINÉ megjegyezte, hogy az utóbbi időben Erdélyre vonatkozó bizonyos anyagok publikációját leállították a magyarországi sajtóban.

Hozzátette, hogy megjelenés előtt van egy MAKKAI LÁSZLÓ által jegyzett háromkötetes „Erdély története”, mely újból viharokat fog kiváltani, ám közölte, hogy az újabb fejlemények tükrében nem tudja, hogy a könyv forgalmazását jóvá fogják-e hagyni, vagy sem.

CSABAINÉ elmondta, hogy Budapesten KÁDÁRt többször elmarasztalták – például BOLDIZSÁR IVÁN többször beszélgetett erről KÁDÁRral (mármint a támadásokról) –, mivel a románokkal szemben a magyar vezetés erőtlen, a férfiasság hiányát bizonyítja (impotens).

Ilyen kifejezést használt.

A fent említett hölgy beszámolt arról, hogy BOLDIZSÁR elmondása szerint, aki első kézből kapja az információkat, a magyar vezetés „élet-halál” vitát vív minden alkalommal, amikor a román partnerekkel találkozik bármilyen nemzetközi vagy a Varsói Szerződés tagországaival való találkozón. Említette, hogy milyen súlyos nézetkülönbségei akadtak a románoknak SZŰRÖS MÁTYÁSsal, a Központi Bizottság titkárával. Tehát ne higgyük, hogy Kádár Ianoşnak ne lenne pontos elképzelése, politikai stratégiája ebben az irányban. De többet annál, mint amit eddig tettek, nem lehet tenni, mert a szovjetek nem engednek többet.

Természetesen a forrás kénytelen volt mindezeket lelkesedéssel végighallgatni, érdeklődést kellett mutatnia, mert úgy tűnik, CSABAINÉ közvetítésével a budapesti vezetés azt üzeni az erdélyi magyar értelmiségnek, hogy a magyar vezetés „minden lehetségest megtesz az erdélyi magyarokért”.

Más konkrétumot nem tudott elmondani a forrásnak azzal kapcsolatban, hogy ezek az „élet és halál” jellegű viták hol és mikor zajlottak le, még akkor sem, amikor a forrás egyenesen rákérdezett, milyen találkozókon folytak ezek.

Más adatok és információk nem hangoztak el a forrás jelenlétében.

Forrás: „Moldovan”
A tartótiszt megjegyzései az eredeti példányon
Tartótiszt: Strîmbu Emil alezredes
SE/GcM/4 pld.
1320/457

Románból fordította: Szikszai Katalin

A Színház szerkesztősége 1985-ben, jobbra Csáki Judit. Fotó: Iklády László