Gianina Cărbunariu a romániai színházi szcéna egyik legizgalmasabb figurája. Színházi aktivista, író, rendező, színházigazgató. Boros Kinga dramaturggal való együttműködése nem új keletű. Első közös munkájuk a marosvásárhelyi Yorick Stúdióban 2009-ben bemutatott dokumentarista színházi produkció, a magyarok és románok együttélését tematizáló 20/20 volt.

A dráma letölthető INNEN

A Cărbunariu nevével fémjelzett előadások általában valamely égető társadalmi kérdésre reflektálnak. Cărbunariu a színészeket bevonja a közös műhelymunkába, így az általa írt előadásszövegekben improvizációk nyomán született jelenetek és különböző vendégszövegek – vagy azoknak nyomai – egyaránt megtalálhatók.

A 2023-ban a nagyváradi Szigligeti Színházban bemutatott Magyarosaurus Dacus szintén magán viseli az alkotó(k) kézjegyét, azzal együtt is, hogy a szerző(k) ehhez az előadáshoz nem a belátható félmúlt dokumentumaiból táplálkoztak, nem használtak példának okáért saját gyűjtésű oral history anyagokat, de nem is a bulvársajtó hírei szolgáltattak kiindulási pontot a társadalmi látképhez.

A közös műhelymunka alapját a 19. század második felében született kalandor, Báró Nopcsa Ferenc erdélyi nemes naplója képezte. A paleontológus, geológus, albanológus, hírszerző és albántrón-aspiráns Nopcsa életlenyomata egyedülálló anyag. A naplón kívül újságcikkek, levéltári anyagok dokumentálják tevékenységét, történészek kutatásai támasztják alá szinte hihetetlennek tűnő kalandjait. Cărbunariu ezekre épít.

Ám hőse, Nopcsa Ferenc a dokumentumok ellenére is rejtelmes alak marad. Minél jobban ráközelít alanyára az író-rendező, annál több szétágazását láttatja a karakternek. A családtörténeti szálak, az etnikai sokszínűség hátterül szolgálnak – a felvillantott szereplők többnyire egy-egy kultúrtörténeti vagy politikatörténeti adalékkal gazdagítják a közép-kelet-európai történetet.

Fotó: Vígh László Miklós

Kiemelendő, hogy külön hangsúlyt kapnak az előadásban a női szereplők, akik kissé szarkasztikusan, a mai kort és a múltat egybejátszatva reflektálnak arra, hogy a múltbeli társadalmi konvenciók folytán ők sajnos csak halvány nyomot hagyhattak maguk után. Ugyanígy hangsúlyt kap a naplóban a csak „az albán”-ként vagy „az albánom”-ként, elhalványított figuraként megjelenő titkár, Bajazid Elmaz Doda, aki Nopcsa kevéssé propagált homoszexualitásának, illetve a kapcsolati dominanciaviszonyok érzékeltetésének kulcsfigurájaként említhető.

A sokrétű identitás árnyalatainak megjelenítése közben a kulturális gyarmatosítás, a nacionalizmus, az antiszemitizmus teszik a századokon átívelő történetmozaikokat a mában is továbbépíthető képpé. Cărbunariu főszereplője az átörökített traumákat magában ötvöző komplex figura, aki a közép-kelet-európai térség történelmével tisztában lévők számára ismerős viszonyítási pontok között lavíroz.

Nopcsa az ő olvasatában „kémtulajdonságú” ember, aki könnyen vált identitást: egyszerre magyar, román, albán, egyszerre erdélyi, monarchista és forradalmár. Továbbá egy személyben kivételezett arisztokrata, Bécsben végzett tudós, balkáni térképész, az albán korona várományosa vagy román csobán. A bulvárhős prototípusa, akit az első gépeltérítőként tartanak számon, akinek nevére Albániában terek és utcák emlékeztetnek. Akinek öröksége – a magyar és dák szavak kombinációjából Magyarosaurus Dacusnak keresztelt, törpére zsugorodott dinoszaurusz általa feltárt csontjai – a British Museumban öregbíti kutatói tevékenységének hírét.

Az ősidők óta erdélyi gyökerű, a nagyság érzetét magában hordozó, ugyanakkor az evolúció során eltörpült (ős)lény identitását növeszti a cím szimbolikussá. És ahogy a kihalt őslények valamikori életmódja (a popkultúrában való tobzódó megjelenítésük ellenére), úgy a Cărbunariu által előásott figura szenzációkban gazdag élete is további talányokat sejtet.

Mindannyian Nopcsák vagyunk, utal rá a színházi produkció. Ekképpen a báró személyiségének kivetülései is több színész megjelenítésében láthatók. Cărbunariu a véletlenre bízza, hogy ki melyik oldalát képviseli a főhősnek: a színpadon elhangzottak szerint a színészek sorsolással döntötték el, ki melyik mozaikkal egészíti ki a róla szóló összképet.

Ez a megoldás Gianina Cărbunariu, az író-rendező és Boros Kinga, a fordító és dramaturg közös művészi ars poétikájából is fakad. Nem mellékes, hogy a nagyváradi előadásban külön jelenetet kap a színházi hagyományból nehezen kikopó patriarchális színházvezetői tradíció is. A Czvikker Katalin és Novák Eszter irányította Szigligeti Színház terében megvalósuló előadás az ezzel a hagyománnyal szakítani akaró színházképet erősítő produkció.