Kész csoda, hogy 1984-ben, mellesleg éppen 40 éve, a romániai államszocialista-nacionalista személyi diktatúra csúcsidejében, amikor inkább elvettek, mint adtak, inkább romboltak, mint építettek, és a lakosság életébe színt csak a húsvéti tojások különböző színeiben pompázó Dacia személygépkocsik hoztak (ha épp volt hozzájuk benzin), létrejöhetett Gyergyószentmiklóson egy kísérleti színház, akkor még „Figura Kísérleti Színház” néven, Bocsárdi László vezetésével. A Figurában akkoriban még Grotowski és Kantor szellemében születtek előadások, valódi kulturális színt hozva az akkori generál szürkeségbe. Mára kikopott az avantgárd, de a társulat szerencsére annál jobb formában van.

A Figurának is helyet adó városi művelődési házat épp renoválják, ezért a munkálatok idejére a színház – és vele a miniévad – a vasöntöde utcafronti épületének emeleti csarnokaiba költözött. Pont oda, ahol negyven éve megalakult. Itt látom a tavalyi évad két előadását, Az eltört korsót és A mizantrópot: az ipari teret mindkét esetben a díszlet dominálja, és mindkettőt viszonylag fiatal, de már nem kezdő rendező jegyzi.

Az eltört korsó. Fotók: Bartalis Előd

Az eltört korsót Golicza Előd tervező erősen lekoszlott OSB-lemezekből összeállított, a hosszanti falnál végignyúló keskeny pódiummal megtört dobozba helyezte. A nézők – mintha egy reality show részesei lennénk – három oldalról körülülik és a körbefutó, nagy ablaknyílásokon át kívülről kukkolhatják Heinrich von Kleist 1803 és 1806 között született társadalmi látleletét. A komédiának írt színműben (fordítóját titok fedi a miniévadon) a szereplők testi, lelki, erkölcsi és anyagi nyomorán van a fókusz. Botos Bálint rendező az erkölcs teljes hiányát az emberek lepattantságával is hangsúlyozza.  Mindenki eltorzult, meglehetősen koszos. A főszereplő majdnem végig egy szál fehér alsónadrágban játszik. Ahogy bonyolódik a cselekmény, alsója elöl is, hátul is egyre sárgább-barnább a szorult helyzetből adódó inkontinenciától.

Az előadás ugyanolyan érvényes, mintha kétszáz évvel ezelőtt látnám. A korrupt hivatalnok a még korruptabb felettesével bratyizik, jól kihúzzák egymást a bajból, miközben a „népet” becsapják. Rejtett zugokból láthatatlan tolóajtókon bukkannak elő a szereplők, majd ugyanott el is tűnnek. A magas pódiumon a helyi közösség elöljárói csak meggörnyedve tudnak közlekedni. Utalva arra, hogy a „főnökök” is a hierarchikus, autoriter rendszer nyomorultjai. A „nép” alul áll, felfelé nézve az örökké elérhetetlen társadalmi pozíciókra. Pont mint manapság: a helyszín és a karakterek csereszabatosak.

Az eltört korsó

Martin Crimp élesített, keményebb riposztokkal modernizálta és helyezte kortárs miliőbe Molière klasszikusát. A mizantróp-átiratát 1996-ban mutatta be a londoni Young Old Vic színház, melyet a Figurában – a műsorfüzet szerint „Molière és Martin Crimp műveinek felhasználásával” – Visky Andrej és Visky Bence állított színpadra. A játék terében egyszerre látjuk egy lakás több szobáját, a terek jelzésszerűen tagoltak, a díszlet hátrafelé szűkül. A tér végén a néha kinyíló bejárati ajtó mögött további távlatokat sejtünk. A Luminaxis Stúdió egy felső középosztálybeli, értelmiségi miliő illúzióját kelti. Amolyan menő penthouse-ban kukkolhatjuk végig a híres történet kortárs adaptációját. A jelenetekhez illően a történet hol a fogadótérben, hol intimebb térben, egy jó nagy cserepes zöld növény takarásában, vagy a konyhában zajlik. A könyvtárszoba egyfajta menedék az embergyűlölő Alceste számára, ahol a keresett „privacy-t” megtalálja. Eközben a mondén siserehad ide-oda viharzik a térben, majd hirtelen egy időre eltűnik elől, rendezői balra, levegőzni az arra sejtetett teraszon.

Visky Andrej A mizantrópban egy párkapcsolat ellehetetlenülését mutatja be. Minél inkább magába fordul Alceste, a drámaíró, annál inkább erőlteti mondén életvitelét Jennifer (Moliére-nél még Célimène), a filmsztár. Valamikori szerelmük, ahogy az lenni szokott, lassan eltűnik kreált egyéni világukból. Az együttélés bonyolult, fenntartása következetes munkát, harcot igényelne.

A mizantróp

Mindkét előadásban elsősorban a markáns színészi karakterformálások tűnnek fel. Nem eluralkodóan vagy kényszeresen, inkább realisztikusan, bátran használva (néha túl) erős tónusokat, de sohasem a partner játékának rovására. Ugyanakkor az is észrevehető, hogy külső ingerek hiányában a társulat tagjai folyamatosan figyelik egymást, játékuk egymás inspirálásából építkezik. Moșu Norbert-László korrupt és kéjsóvár, ijedt és diadalmas falusi bírója viszi Az eltört korsó cselekményét. Szeme mindent végigkísér. Hol lángol, hol sír, hol a legmélyebb gondolatokat engedi kitörni. Vehemens jelenléte mellett Licht (Dávid A. Péter) a haszonleső, intrikus írnok egyszer azért az alacsony mennyezet alatt kényszerűen meggörnyedt játékában mégis ki tud egyenesedni, amikor megcsillan előtte a hivatali előléptetés lehetősége. De csak egy pillanat erejéig. Utána már visszaáll a kéz kezet mos állapot és megy minden tovább.

Barti Lehel-András Ruprecht, Az eltört korsó rászedett szerelmese. Kiemelkedően sok humorral hozza sután igazmondó, de mindenképp vesztes karakterét, a felszínen láthatóaknál sokkalta mélyebbről építkezve. Külön szín az előadásban Huszár Boglárka cselédje. Majdnem néma, a beszűkültségtől nyomoréknak hat, betegesen sápadt, mintha rögtön elpityeregné magát. Régen azt mondták erre: volltreffer. Telitalálat.

A mizantróp

Ahogyan A mizantrópban Szilágyi Míra is. Jenniferként bravúrosan adja a nagyvilági filmsztárt, de szeme sarkában ott a fájdalom Alceste elvesztése miatt. Ez az Alceste és a rivadalfény közötti ide-oda vibrálás igazi színházi feszültséget teremt a színpadon. Ráadásul egyszerre tud összekacsintgatni az őt körülvevő hódolókkal, de kissé fellengzősen azt is tudatja velük, hogy ő bizony már elérhetetlen magasságból néz le a mindennapokra. „Németes” – mondták egykoron az ilyen alkatokra. Alceste szerepét Faragó Zénó adja. A pályája zenitjén levő aktort látjuk, aki már mindent tud, de továbbra is lángol benne a színészet. Gesztusrendszere minimalizált. Inkább belülről dolgozik. Szerelmétől és a külvilágtól való eltávolodását kimért aprólékossággal fokozza. Szemében látjuk a küzdelmet, ahogyan közölné a világfájdalmát, de azt is, hogy reménytelennek tartja, hiszen nincs hozzá szellemi partnere. Végül a környezetét gyűlölő ember teljes magányát, kiközösítettségét látjuk, ahogyan Alceste alakja szinte éterivé válik, összegörnyedve a könyvtár halvány zugában.

Mi? Heinrich von Kleist: Az eltört korsó
Hol? gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
Kik? Moșu Norbert-László, Kolozsi Borsos Gábor, Dávid A. Péter, Tamás Boglár, Pascu Tamara, Barti Lehel-András, Bartha Boróka, Fodor Alain Leonard, Huszár Boglárka. Díszlettervező: Golicza Előd.
Jelmeztervező: Bajkó Blanka Alíz. Rendező: Botos Bálint
Mi? Visky Andrej – Visky Bence: A mizantróp – Molière és Martin Crimp műveinek felhasználásával
Hol? gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház
Kik? Faragó Zénó, Moșu Norbert-László, Kolozsi Borsos Gábor, Szilágyi Míra, Barti Lehel-András, Fodor Alain Leonard, Pascu Tamara, Tamás Boglár. Dramaturg: Visky Bence. Díszlettervező: Luminaxis Stúdió. Jelmeztervező: Mihály Kata. Zeneszerző: Visky Péter. Rendező: Visky Andrej