Napról napra

Hótreál és szürreál keveredik a Szinyor Bélában, és válik már-már apokaliptikus látomássá, de azért a darab alapvetően megmarad kicsit keserű, nem kicsit ironikus komédiának.

Maguknak keresték a bajt a Színházi Kritikusok Céhének tagjai. Kevésen múlott, hogy nem torkollott tragédiába az este.

A város, amennyiben a mindennapi életen kívül más események helyszínéül is szolgál, élővé, alakíthatóvá válik, és megszűnik érinthetetlennek, múzeumszerűnek lenni.

Az Alma-bábu és az Alma Mahlert megjelenítő Gloria Benedikt egyik kettősében például eljátsszák (eltáncolják): a báb mozgatja zsinórral az élő embert.

Lehetne az előadás markáns színésznődráma is, ehhez azonban nem szolgál kellő mélységgel és árnyaltsággal a mű mint alapanyag.

A látvány is azt az érzést fokozza, hogy félelmetes árnyak és a tudatalatti erdejében járunk.

Augusztus 18-án összeült a Színház Alapítvány kuratóriuma. Új elnököt, új kuratóriumi tagokat választottak, és kinevezték a Színház folyóirat új főszerkesztőjét.

A Színház folyóirat szerkesztősége megrendülve értesült arról, hogy főszerkesztője, Koltai Tamás július 18-án váratlanul elhunyt. Tamástól a lap szeptemberi számában búcsúzunk.

…teljesen normálisnak vélem, hogy nyári szabadtéri színházi fesztiválokon, nagy nézőteres játszóhelyeken a fő cél a szórakoztatás és a komolyabb műfajok népszerűsítése.

A „titokzatos erőnek” persze elsősorban az alkotóban és az alkotásban kell meglennie, de a befogadóban is kell lennie belőle valamennyinek, hogy rezonálni tudjon.

…bár a szerző ragaszkodik az alapvető tényekhez mind a főbb szereplőket, mind az eseményeket illetően, nem történelmi drámáról, hanem panoptikumról – paródiáról és pamfletről – van szó.

Marcel Iureş és George Mihăiţă színészi játéka hihetetlenül pontos…