Szántó Judit: Minta fogyó értékkel Mohácsi István és Mohácsi János: Buborékok – KRITIKA Úgy érzi-e a két Mohácsi, hogy az ő stílusuk és technikájuk bármire ráhúzható? Palettájuk egyre változatosabb (és sekélyebb): de „kaposvári” sikert, amióta a kalandozások korát élik, még nem könyvelhettek el.
Szabó Zsuzsa: Bőbeszédű narratíva Bulgakov: A Mester és Margarita – KRITIKA Bármennyire is félreviszi a szerteágazó, sokszor felesleges kitérőket tevő mesélés az előadást, a rendező, Rusznyák Gábor sokféle ötletet tartogat, hogy életre hívja a történetet.
Kutszegi Csaba: A lelkeket, ne az államot! Körhinta; Brand – Nemzeti Színház - KRITIKA Nos, aki a Nemzeti Színházban örömét leli a Körhintában, az nemigen tudhat mit kezdeni a Branddal. És nem ideológiai tartalom különbözteti meg egymástól élesen a két előadást, hanem a minőségük, valamint a bennük rejlő színházfelfogás és szakértelem (illetve az utóbbi hiánya).
Turbuly Lilla: Álvilágok Csiky Gergely: Ingyenélők - Nemzeti Színház – KRITIKA Ebben a történetben szinte senki sem az, akinek látszik.
Kutszegi Csaba: Minden jó, ha jó a vége? Misima Jukio: Krisztus születése - Csokonai Nemzeti Színház – KRITIKA …az előadás számomra nem lehet hiteles, mert nem érint meg, nem hozzám, a mában élő emberhez szól korszerű eszközökkel, hanem a hitemre és az ideológiai együttérzésemre apellál.
Dráma: Falussy Lilla: Érzéki matematika Színmű három felvonásban – DRÁMAMELLÉKLET „Ez a nő tényleg szeret. Hallottál már ilyet? Tényleg engem szeret. Minden hülyeségemmel. Csak engem. És nagyon hűséges. Egyszer sem csalt meg.”
Csatádi Gábor: Bedeszkázva önmagunkba Csoportkép oroszlán nélkül – KRITIKA …ez az oroszlán nélküli csoportkép-abszurd éppen úgy és azáltal képes már-már az elviselhetetlenségig nőve működni, hogy a párbeszédmonológok egyben monológ párbeszédekként is funkcionálnak. Ez a fajta válasznélküli válaszreakció húzza széttöredezetté, mérföldnyi hosszúvá a jeleneteket.
Kutszegi Csaba: Hanem Kattrin Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei – Katona József Színház - KRITIKA Zsámbéki színháza igaz, őszinte, külvilágra érzékeny színház, és olyan embertelen, törtető világban, amelyikben már nincs helye színháznak, mi lenne jobb választás, mint egy Brecht-darab.
Csatádi Gábor: Van még kérdés? De ne legyen! Moliére: Tartuffe - Örkény Színház – KRITIKA Bagossy értelmezésében nem Tartuffe (Nagy Zsolt) kegyes szólamaitól esik hasra Orgon (Znamenák István), hanem a kegyes szólamokban való hinni akarás stréber igyekezete ejti transzba.
Új e-dráma: Jánosfalvi Péter: Hamlet, Wittenberga művésze DRÁMAMELLÉKLET „Wittenberga hírhedt műhely. Az új ember születik ott, s erre senki sem számított.”
Turbuly Lilla: Mozgó ikonosztáz Dosztojevszkij: Karamazov testvérek – KRITIKA …az előadás középpontjában Iván Karamazov, az ő bűne vagy gyengesége, legfőképpen pedig bűnhődése áll.
Antal Klaudia: Tetemre hívás Ratkó József: Segítsd a királyt! – KRITIKA István térden állva kéri Istent, hogy segítsen rajta és a magyarokon. Fohászára válaszul felzúgnak a templomi harangok. Úgy tűnik, hogy nincs szükség itt tettekre, csak hinni kell.
