Napról napra

A kezdetben sokat ígérő korszerű színházi realizmusból nem nő ki értelemre és érzelemre egyformán ható, összetett, elemezhető, izgalmas műeredmény.

Mundruczó Kornél legújabb rendezése megint egy sor fontos társadalmi kérdéssel és döntési helyzettel szembesíti a nézőt, azonban a megszokottól eltérően, meglepően kombinálja és használja fel ismerős eszközeit, aminek köszönhetően a kegyetlenség színháza a nevetés színházává válik.

Nézhetjük persze bizonyos aspektusból farce-nak (ahogy magunkat nevetségesnek), de egyelőre nem az.

Keresztesi József helyenként shakespeare-i (vers)formában megírt színdarabban szerepelteti korunk antihőseit, akiket még a karakterében machiavellista vonásokat is felmutató Masavári sem tudja kizökkenteni szürkeségükből.

Előadás- és színháztörténet az Archívumban Az Örkény István Színházban október 12-én az eredeti, Meggyeskert címmel mutatják be a Cseresznyéskertet. (Ez utóbbi, nyelvünkben meghonosodott címváltozat egy német fordítás magyarításából származik.) Ennek apropóján elektronikus kötetben gyűjtöttük össze a darabról szóló, Színház folyóiratban megjelent cikkeket és cikkrészleteket. Az 1971 és 2012 között megjelent írások nemcsak elemzik a különböző […]

„Mindent lehet, csak ne mondjon ellent az anyagnak, és ne hazudjunk, hogy nem magunkról vallunk.”

A kibontott történet egyszerűen nem elég erős ahhoz, hogy a szabad akaratra rákérdező öngyilkosság témáját mint gondolati absztrakciót elevenné tegye – a felskiccelt figurák és dilemmák elvesznek az elidegenítő elemek között.

Születésnapjára elektronikus kötetben gyűjtöttük össze a Színház folyóiratban megjelent, Molnár Piroskáról szóló vagy őt említő írásokat. Isten éltesse, Molnár Piroska!

A pedofília gyógyíthatatlan belső zavara mellett feltárul az egész államszocializmus összezavarodott gépezete. Thuróczy Szujója azért jár táncházba, mert kémkedik, de miközben tartótisztként zsarolja Istvánt, sörözni hívja hétvégi telkére.

Balla Péter szamara a kitartó, csak magában bízó, de hittel teli magyarság szimbóluma, ellentétpárja a nemzettől zsigerileg idegen, korszerűnek látszó, de lélektelen gép, amely csak romlást, testi-lelki szenvedést hoz a magyarra… Minek is a szimbólumai ezek manapság?

Rendkívül fárasztó három órán keresztül a képzőművészeti galériák végtelenített körforgásban játszott videoalkotásainak mintájára ismételgetni egyetlen jelenetet.

A produkció alapszinten működik, mentes a koncepcionális túlkapásoktól és értelmetlenségektől.