Napról napra

HAJÓS ZSUZSÁval, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ programtervezőjével és TAKÁCS GÁBORral, a Káva Kulturális Műhely szakmai vezetőjével KRICSFALUSI BEATRIX beszélgetett.

A színházi nevelés és színházpedagógia soha nem látott virágkorát éli Magyarországon. Lassan alig van olyan színház (legyen bár kő- vagy független), amelynek ne lenne színházi nevelési vagy színházpedagógiai programja. Ugyanakkor a színházi szakemberek jelentős része még mindig ismeretlenként, idegenkedve tekint a területre. Pedig ezek a programok hasonló változatosságot mutatnak, mint a színház bármely más területe: […]

A mű témája a férfi-női kapcsolatok és korunk más társadalmi kérdéseinek komikus helyzeteken keresztül történő bemutatása.

Szabó Máténak szinte minden fokozásra van egy kis ötlete, nem csak annyi, hogy a szereplők egyre gyorsabban táncoljanak, mintha tömeghipnózis áldozatai lennének.

Olyan érzésem van, hogy kezd eltűnni az emberek fejéből, hogy társulatban gondolkodjanak, inkább közösségek vannak, ahol nem csak koreográfusok és nem csak táncosok, hanem mindenféle művész mint egy amőba létezik.

Ami egy újságcikkben erkölcsi számonkérés, kaján ötlet, az a színházban több szempont, pillanatnyi benyomások és helyzetek egymásra rakódása, bonyodalom, a két fél által megélt fájdalom: élet.

Sose akarja megmondani a tutit, csak egyszerűen izgatja egy csomó minden a kultúrtörténetből, a személyes történetek szintjén.  Bíró Kriszta „csinálós alkat”, szereti az új helyzeteket, és szívesen eljátszana egy ötvenes bombázót.

Pakolódnak egymásra az ötletek, teszi bele mindenki a magáét, a sokféleség ellenére (vagy tán épp azért) hullámzó, de nem pulzáló az előadás, alaphangulata az anyegini burnout.

Honthy Hanná-s főhercegnőt alakít Harsányi – Zágon – Eisemann XIV. René című zenés hatalmi őrületében a Karinthy Színházban, nehéz sorsú munkásasszonyt a Levél apámhoz című monodrámában a Mozsár Műhelyben. Egri Kati az egyik legsokoldalúbb magyar színésznő, akit időről-időre újra felfedeznek.

A területen tapasztalható pezsgés és az egyre több, igazán inspiráló és izgalmas program láttán arra gondoltunk, hogy a színház negyedszázados fennállását többek között azzal tehetjük emlékezetessé, ha egy – a műfajába illő – forgatókönyv-pályázatot írunk ki.

Arany János úgy áll a középpontban, hogy tőle jóval kevesebb szöveg hangzik el, mint szellemi követőitől, költőtársaitól. Ennek nyomán pedig sokkal inkább kidomborodik az irodalomra, a költői hagyományra, a kortársakra és az utódokra gyakorolt hatása.

Egy sötét tónusú szóló a SÍN-ben meg egy interaktív táncmanipuláció az Open Fesztiválon. Mindegyik kortárs, a jelen lelki- és fizikai állapotokat kutatja síppal, dobbal, lábszárcsonttal – fizikailag és filozofikusan is.