Napról napra

Jó ideje nyilvánvaló, hogy a múzeumnak – mint a tárgykultúra utolsó fellegvárának –, műfaji megújulásra van szüksége, hogy képes legyen válaszolni a kortárs kihívásokra. Ezt a célt szolgálja a Magyar Nemzeti Galériában sokadik éve megrendezett Textúra összeművészeti projekt, a különböző művészi kifejezésmódok közti párbeszéd és összekapcsolódás terepe.

A Hangosító 48. adásának vendégei a „vidékiség” kapcsán beszélnek tabukról, dilemmákról: Háda Fruzsina színésznő (Budapest-Záhony), Kelemen Kristóf rendező (Niké, szabadságunk szobra), Kricsfalusi Beatrix irodalom -és színháztörténész és Nagy Zsolt színész.

„[A] mai fiatalság szerencsétlensége, hogy nincs már igazi kamaszkora: sem erotikus, se politikus, se morális meg más egyéb szempontból; mindent összemancsoltak, összepancsoltak, egy kondérba dobáltak! És ezenkívül túl sok vereséget ünnepeltek győzelem gyanánt, túl gyakran vették igénybe az ifjúság legbensőségesebb érzéseit […]” – így jellemzi kora tinédzsereit a Radnóti Színház Istentelen ifjúság című előadásának Julius […]

A Magyar Állami Operaház 123 évvel az ősbemutató után végre saját előadásban színpadra vitte a Rusalkát. Nagy fegyvertény a régi adósság törlesztése: még nagyobb fegyvertény lenne, ha az előadás érdemei nem merülnének ki puszta létében.

Igen, így érdemes színházat csinálni; meggyőződéssel állítom ezt még akkor is, ha az öt és fél órás tour de force közben, és különösen a vége felé többször úgy éreztem, hogy elviselhetetlen és tűrhetetlen, amit látok és érzek. És akkor arról, hogy a színészek mindezt hogyan működtetik és viselik el, még egy szót sem szóltam. Tomi […]

Az sem lehet egyszerű feladat, hogy a Tháliának – vagy akár a többi szórakoztató, kommersz, bulvár jelzővel illethető színháznak – minden évadban kell találnia négy-nyolc olyan színdarabot, amely felkínálható a könnyebb műfajt preferáló közönségének. Érthető, sőt helyénvaló, ha ezenközben a színházvezetés a prózai műfajon belül is változatosságra törekszik. Ebben az évadban a Thália Színház indulásként […]

In the second season of our project of American – Hungarian collaborations, we would like to continue to deal with the problem of how to approach the question of PC (political correctness) when it comes to the performing arts. What is “diversity” and how diversity appears? Who are the performers, directors, writers? How can we […]

Amerikai–magyar együttműködésben megvalósuló projektünk II. évadában továbbra is azt vizsgáljuk, hogyan közelíthető meg a PC (political correctness, politikai korrektség) kérdése az előadó-művészetek területén. Mit jelent a diverzitás, és hogyan jelenik meg? Kik ma az előadók, az írók, a rendezők? Hogyan egyeztethető össze a művészeti szabadság a sokféleség etikai követelményével? Fontos és aktuális témák ezek, amelyeket […]

Figyelemre méltó elköteleződést mutat, ha egy színház évadának első három premierje közül kettő kortárs magyar ősbemutató. Különösen, hogy olyan vállalkozásról van szó, amely annak idején a színvonalas szórakoztatás jegyében született, és alapvetően a mai napig ez az irányvonal határozza meg a repertoárját. De szintén jelentős múltra tekint vissza a társulat azon törekvése, hogy izgalmasnak ígérkező […]

A Független Színház Magyarország évek óta végez szervezői és összekötői munkát magyar és nemzetközi roma és nem roma alkotók között, amelynek szemléje mindig az adott évben megvalósuló, világszerte egyedülálló Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál. Érdeklődésemből fakadóan mesterszakos hallgatóként most először önkénteskedtem is a fesztiválon, amelyen a visszatérő társulatok mellett idén több új névvel is találkozhatott a […]

Bacskó Tünde színészi útja Debrecenből a József Attila Színházba, majd a Pécsi Nemzetibe, onnan a Stúdió K-ba, majd vissza a Mecsek aljára vezetett, ahol a Pécsi Harmadik Színház meghatározó művésze és Fábián Gáborral a Tandem Színház megalapítója. Életpályája mellett a pályaelhagyás szorító kényszeréről, bizonytalanságról és a lehetséges továbblépésről is beszélgettünk.

Az abszurd humor jól ütemezett és kifogyhatatlan, az elrugaszkodott helyszínek vizuálisan is eltávolodnak a valóságtól, miközben a külön kis heppjeikre fixált szereplők által a tudattalan vágy és a tudatos szándék epikus küzdelme elevenedik meg az exopotámiai sivatagban. Ebben a Boris Vian-átdolgozásban épp csak az tűnik oda nem illőnek, hogy Fehér Balázs Benő rendezése tulajdonképpen nagyon […]