Napról napra

Az alábbi beszélgetés nem a közlés szándékával készült. Nánay István, a Színház meghatározó szerzője, korábbi főszerkesztő-helyettese 2020. július 15-én Zoomon mesélt kötetlenül a lap történetéről, és akkor még úgy gondoltuk, hogy az anyag a szerkesztőség magánarchívumába kerül mint a mindenkori szerkesztők számára hozzáférhető „családtörténet”, amely a többi szerkesztővel készült hasonló beszélgetésekkel továbbépül. A koronavírus-járvány első […]

A hazai színházi élet különös figurája. Debrecen és Budapest után 2013-ban Székesfehérvárra szerződött, ahol a Vörösmarty Színházban sorra kapja a főszerepeket. Fizikai és zenés színházról, kényszerekről és lehetőségekről, a közös alkotás csodájáról beszélgettünk.

Többnyire a Liza, a rókatündér címszerepével vagy a Válótársak sorozat elviselhetetlen, rosszmájú, idegesítő Tamarájával azonosítják. Balsai Móni a színházat illetően a kitartó újrakezdők táborát erősíti. Tizenéves korától színházi stúdiókban edződött a színészi pályára. Nincs ugyan főiskolai végzettsége, a tehetségéhez, a kisugárzásához nem fér semmi kétség. Győrben végigjárta a fiatal színésznők „iskoláját” a sokféleség jegyében, majd […]

Amerikai–magyar együttműködésben megvalósuló projektünk II. évadában továbbra azt vizsgáljuk, hogyan közelíthető meg a PC (political correctness, politikai korrektség) kérdése az előadó-művészetek területén. Mit jelent a diverzitás, és hogyan jelenik meg? Kik ma az előadók, az írók, a rendezők? Hogyan egyeztethető össze a művészeti szabadság a sokféleség etikai követelményével? Fontos és aktuális témák ezek, amelyeket amerikai […]

Mészáros Máté nem mindennapi pályát futott be táncosként: a Szegedi Kortárs Balett tagja volt, majd tíz éven át Európa vezető kortárstánc-együtteseiben táncolt. Mióta ismét itthon él, bár még nem zárult le az előadói karrierje sem, elsősorban független koreográfusként és pedagógusként találkozni a nevével. Legutóbb a SÍN Művészeti Központban mutatta be Máté és én című rendhagyó […]

„Kiborít a monotonitás és az egysíkúság a színészetben is” – mondja Spolarics Andrea. Erős karakter erős színpadi jelenléttel. Nem lehet nem figyelni rá. Fontos számára a színházcsinálás, fontos befolyással lenni rá. Évek óta a Budaörsi Latinovits Színház tagja, ahol a közelmúltban mutatták be Zsótér Sándor rendezésében a Kurázsi és gyerekeit, amelyben a címszereplőt, K. mamát […]

Az orwelli disztópiától (1984) az Adyról és szerelmeiről szóló szenvedélyes filmszínjátékon át (Elfogyni az ölelésben) a virtuóz komédiáig (Teltház) műfaji sokszínűség, eredeti vizuális, összművészeti megoldások jellemzik Horgas Ádám rendezéseit. Író, rendező, producer minőségében az online tér kihívásait, lehetőségeit is kiaknázza, a Digital Producer kitalálójaként alkotói csapatot épít. Úttörő vállalkozásokról, színházi forradalomról, Zoli bohóc csodálatos, filmre […]

A színházak egyszerűen elfelejtik a múltjukat. És a növendékeim nem tudják, ki volt Kállai Ferenc. El kellett magyarázni, hogy valamikor Magyarország legnagyobb színésze volt. És hogy volt egy pillanat, amikor a világ legnagyobb színésze volt. […] Nagyon nem szeretném, hogyha eltűnne az emlékezetből a… mit tudom én, Székely, vagy eltűnne a Bódy, róluk én minden […]

Nem szokták szeretni a kritikusok, ha egy rendező újrarendez egy drámát. Megúszást, csalafintaságot sejtenek a háttérben. Ez a gyakorlat ennek ellenére meglehetősen elterjedt Kelet-Közép-Európában, és vannak olyan rendezői életpályák, amelyekre már-már jellemző. Mi most két formátumos rendezőt választottunk – az újrarendezés szempontjából is – különböző kulturális és politikai közegből, Erdélyből és Magyarországról, hogy erősítsék meg […]

Párizsi lány egy pszichiátriai csoportterápiáról (Tok-tok) a házasélet buktatóit ízlelgető friss házas egy New York-i tetőlakásból (Mezítláb a parkban), naiv, elnyomott vidéki asszony a rendszerváltó évek Magyarországáról (Redőny). László Lili változatos karaktereinek néhány legutóbbi állomása az Orlai Produkció égisze alatt. Szerethetőség, humor, intenzitás dolgában nem szenved hiányt a harminc felé közeledő színésznő.

Tizenöt éve vagyok a Forte tagja. Előtte is volt élet s azon kívül is van. Ha hívnak máshova, ami vonzó, kihívás és egyeztetni is lehet, megyek. Ez nem egy kommuna, hanem egy társulat, egy olyan erős mag, amire mindig is vágytam.

Gazdag Gyula Bástyasétány hetvennégy című filmjében láttam először. Megfogott a karaktere, ahogy játszott, elraktároztam magamban. A Madách Színházban több erős alakítása volt, mellette játszott más helyeken, filmekben. Számomra a nagy „visszatérése” Szombathely volt. Most újra ott játszik – Kocsma Jenny a Koldusoperában – vendégként.