Archive of posts published in the tag: Pécsi Nemzeti Színház

Bérczes László: Egyszerű vagyok, mint a sár

Beszélgetés Köles Ferenccel

Ezeket játszottam korábban: sánta, béna, gyagyás félnótásokat. Igen, sokat tanulhattam – de azt a kihívást várom minden melótól, hogy a nemtudás kétségbeeséséből startolva új meg új színt hozzak elő magamból. A kollégák és a nézők pedig elcsodálkozzanak: jé, ezt a Kölest még nem ismerjük! De ha csak azért hívnak be a próbára, hogy azt csináljam,…

Bogya Tímea Éva: A megváltás elmarad

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – Pécsi Nemzeti Színház

A közelmúltban bemutatott Bűn és bűnhődés előadások látványa általában szürke, egyszerű, egy komor, sivár világ érzetét keltik. (…) A Pécsi Nemzeti Színházban márciusban bemutatott Zsótér Sándor rendezte Bűn és bűnhődés előadás viszont színes. Színes a világítás (Farkas Gyula), színesek a jelmezek (Benedek Mari), színes a díszlet (Ambrus Mária). Ettől, persze nem lesz könnyebb Dosztojevszkij regénye,…

Hajnal Márton: Nincs itt semmi látnivaló

A Pécsi Nemzeti Színház nyilvánosságra hozott igazgatói pályázatairól

Miután a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) vezetésére beérkeztek a pályázatok, az Emberség Erejével Alapítvány és a Jelenkor folyóirat nyílt vitaestet szervezett, hogy a négy induló csapat ütköztethesse a vízióit. A vita, amelynek talán természetesnek kéne lennie egy nevében is deklaráltan „nemzeti” intézmény vezetőváltása esetében, a jelenlegi viszonyok között mégis újszerűnek hatott, végül persze meghiúsult. A…

Aradi Hanga Zsófia: Színház a város szívében?

Pécs: Rázga Miklós, a leköszönő igazgató portréja

Rázga Miklós színész-rendező 1993 óta a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) társulatának tagja, 2010 óta igazgatója. 2015-ben sikerrel nyert felhatalmazást második igazgatói ciklusára, 2020-ban azonban jelezte, nem kíván újabb pályázatot benyújtani.[1] Helyére négy jelentkező is akadt. Mit kap a város, és mire van szüksége? Szükség van-e a változásra, vagy csak folytatni kell a megkezdett munkát? Milyen…

Pécsi szál

Távbeszélő 6.: Ujvári Janka és Füsti Molnár Éva

Két színésznő: Ujvári Janka és Füsti Molnár Éva. Két szakma: prózai színház és báb. Hol távolabb, hol közelebb egymáshoz, most éppen mindketten Pécsen. A Távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.

Aradi Hanga Zsófia: Nyolc trágár szó a zsarnokságról

Bánk bán – Pécsi Nemzeti Színház

2020-ban a Pécsi Nemzeti Színház előadása nem azzal kelt felháborodást, hogy politikáról beszél egy politikáról szóló darabban, hanem azzal, hogy eközben nyolc trágár kifejezés is elhangzik. Hol tartunk a párbeszédben?

Csáki Judit: „Éljen a gondolat, mi örökké szabad”

Fábián Péter: Mecseki tigris, vagy amit akartok – Pécsi Nemzeti Színház

Erőteljes a felütés: Horváth Szabolcs elegáns miniszterelnöknek öltözve éppen a lemondási beszédét gyakorolja, önnön szemére hány, amiért gyűlöletre idomította saját országát, miközben odakint a világban a saját hírnevét igyekezett öregbíteni.

Gabnai Katalin: Vetített viszonyok

A Pécsi Nemzeti Színház és a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadásai a Vidéki Színházak Fesztiválján, a Magyar Színházban

Elvileg minden a szerelemről szólna. Gyakorlatilag már a szövegkönyvekből csurog a vér. Dermesztő macska-egér játék az alapja mindkét produkciónak, a Christopher Hampton tollával átigazított Choderlos de Laclos regénynek, a látványosan tálalni szándékozott, nagyszínpadi Veszedelmes viszonyoknak és a Sediánszky Nóra által írt, parányi térben pihegő A név: Carmen  című, vegyes technikájú előadásnak.

Poszt-it, 6. rész – Kovács Natália: Legyen pécsi is

Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 15. szerda

Erős kontrasztot képez, ahogy a két különböző rendező ugyanannak a szerzőnek a talán kissé giccs-gyanús szövegeihez nyúl.

Karsai György: „Vissza, vissza!”

Az Istenítélet háromszor

A vígszínházi legújabb Istenítéletnek van egy kivételes jellegzetessége: elkészült a bemutatóra. Teljesen. Van eleje, közepe, vége…