A Tóték nem véletlenül a leggyakrabban játszott XX. századi magyar drámák egyike. Kimagasló esztétikai értékén túl is számos oka van gyakori reprízeinek, hiszen Örkény István drámája remek humorral, az abszurdot az attól esetleg idegenkedő néző számára is élvezhetővé téve beszél örökké érvényesnek tűnő társadalmi kataklizmákról és emberi problémákról, ráadásul kiváló színészi lehetőségeket is kínál. Noha…
Gyereknevelés – nem az a kérdés, hogy lehet-e jól csinálni egyáltalán, hanem hogy ki hogyan rontja el. Hálás téma, amelyről mindenkinek van véleménye, miközben trendek és korszellemek váltakoznak. Amióta a jótékony atyai sallerek korát felváltotta egy sokkal gyerekközpontúbb szemlélet, azóta a túlságosan megengedő, válaszkészen, netán kötődve stb. nevelő szülők fölött illik pálcát törni, szörnyülködni, „bezzeg…
Az elmúlt három-négy évben Sardar Tagirovsky e lehetőségek nagy részét végigjárta: rendezett Pesten, vidéken és határon túl, dolgozott kőszínházban és független színházban, nagyszínpadon és stúdióban, s miközben számos társulattal működött együtt, saját csapatot (Laboratorium Animae) is verbuvált maga köré. Miközben tartalmi, formai, minőségi szempontból is heterogén produkciók jöttek létre, egyre markánsabban és mind rétegzettebben rajzolódik…
Rég láttam nagyszínpadi előadást, mióta újra lehet színházba járni. Talán az intézkedések miatt van, nem tudom, de jóleső a közelség játszók és nézők között. A most tárgyalt két előadásnak különösen jól is áll, mert őszinte, közeli történetekről van szó.
„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…
A koronavírus-járvány a kulturális intézmények közül talán a színházat érintette a legmarkánsabban: a közönség hirtelen a színház hiányán keresztül érzékelte azt az egyébként evidens, ám mégis kevéssé reflektált, a színházat a többi médiumtól elkülönítő sajátosságot, miszerint a színház nem jön el az otthonunkba, hanem nekünk kell elmennünk érte.
S honnan máshonnan jöhetett az, mint Frédi lelkének melegségéből?! Nem lehet ilyesmit szakszerűen leírni… Amilyen nehéz a kritika, olyan könnyű és természetes volt interjúzni vele. Örült a felkérésnek, de nem csinált ügyet belőle.
Évfordulós ünnepségre voltam hivatalos. Tavaly hetvenéves lett a sepsiszentgyörgyi színház, s ennek apropóján emlékidéző napokra került sor.[1] Meglepett, amikor Bocsárdi László meghívott, hiszen kritikusként csak tisztes távolságból figyeltem a teátrum munkáját, bár Bocsárdi pályája alakulásában és a színház történetének egy nehéz szakaszában némi szerepet azért játszottam. Visszafogott performansszal vette kezdetét az esemény: a színház előtti…
Hogyan fér össze Brecht a teljesen elbulvárosodott Szegedi Szabadtéri Játékok műsorával? Nos, nehezen. Ezért is érzem bátor döntésnek a fesztiváligazgató, Herczeg Tamás részéről, hogy a frissen felújított újszegedi színpad műsorára tűzte a Koldusoperát, a színrevitellel pedig a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatóját, Bocsárdi Lászlót és társulatát bízta meg. Ám a bátorság dacára is releváns kérdés,…
Februárban töltötte be negyvenedik életévét ERDEI GÁBOR, aki 2006 óta tagja a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának. Rengeteg karakterszerepet játszott, de az utóbbi években egyre fontosabb megbízások találnak rá, jelenleg főszerepet alakít a Bocsárdi László által rendezett Koldusopera és a Sam, avagy felkészülés a családi életre című előadásokban. 2019-ben megkapta a Legjobb férfi mellékszereplő díját…
