A Színház folyóirat februári számában több cikket szenteltünk a megfigyelők / megfigyeltek témájának. A kiindulópont Kelemen Kristóf Megfigyelők drámája és előadása volt, mely a szexuális orientáció és az ügynökkérdés összefüggéseit vizsgálja a hatvanas évek Magyarországán.
Ebben az örök börtönben az Antigoné nem is dráma, hanem színjáték, amit a XX. században Európa számos tömlöcében eljátszottak…
Rendezőknek, drámaíróknak, dramaturgoknak tettük fel a kérdést, hogy látják, jelen van-e a kortárs dráma a magyar színpadon, és ha igen, akkor miben változott, melyek a jellemzői. Az alábbiakban négy színházi alkotó válaszát közöljük.
A színházak repertoárja látszólag bővelkedik kortárs magyar színpadi szövegekben, ám igazán jelentős drámai műveket vagy a mai magyar valóságra élesen reflektáló előadásokat nehezen találni köztük. A rendezők többsége szívesebben mesél klasszikus történeteket, minthogy direkt reflexiókat fogalmazzon meg a közéletre. Ha mégis, inkább hoznak létre saját színpadi szövegeket, a drámaírók tollából megszületett színdarabok többsége pedig fiókban…
Nagy vitába keveredtem egy kritikus kollégával az Egyszer élünk kapcsán – amely egyébként mindkettőnknek meghatározó színházi élmény volt, vagyis a vita nem a szöveg vagy az előadás minőségét illette, hanem azt –, hogy vajon néhány év múlva ki a csuda fogja érteni a nagyon kortársi, értsd: aznapi vagy tegnapi utalásokat.
Tágabb értelemben a patriarchális világ erőszakkultúráján siklik végig a darab szövege mint valami gördeszka pályán, ahol is a deszka maga a „düh”.
Ebben az univerzumban a pletykáló pénztárosok a sorsistennők, és a hentesek az alvilág urai, különös, könyörtelen és kérlelhetetlen alakok, megközelíthetetlen gigászok és szervilis küklopszok, ítéletvégrehajtók.
Kovács Dominik és Viktor az ELTE harmadéves hallgatói, 22 évesek. 2017-ben és 2018-ban is bemutatta egy-egy darabjukat a Nyílt Fórum a pécsi POSZT-on – ez volt a Jégtorta és a Mintapinty, melyek a Nyílt Fórum-kötetekben is megjelentek – , Bérnász című művükkel pedig elhozták a második díjat a Litera Arany-pályázatán. Olyanok, mint két tojás, egymást…
A kötet összes darabjában, azokban is, amelyek nem Erdélyben játszódnak, érződik ez a többes identitás, a többszörösen elidegenített nézőpont. A kötet drámáival és az Erdély-metaforával Székely mintha ezt mondaná: mindannyian idegenek vagyunk. Nemcsak akkor, ha kisebbségben élünk valahol, hanem akkor is, ha többségiként kirekesztünk másokat, mert a párhuzamos valóságok valamelyikben előbb-utóbb mi leszünk az idegenek.
A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg kategóriában Szilágyi Eszter Anna A Nyíregyháza utca című darabja az egyik várományosa idén a Színikritikusok Díjának. A művet tavasszal már színpadra is állította Novák Eszter az Ódry Színpadon.
