Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Katona József Színház

Gabnai Katalin: Aki korpa közé

Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz – Katona József Színház

Elénkbe lökik a főhőst, s már itt vagyunk a weimari köztársaságban. S itt az első megoldandó probléma is. Hogyan kövessünk átéléssel egy erények nélküli embert?  Azonosulni nem lehet – és nem is kell – vele, szétfoszló személyisége viszont arra is alkalmatlan, hogy meggyűlölve szerveződjünk ellene.

Közszerep mint szerep

Jákfalvi Magdolna és Szabó-Székely Ármin levelezése

Jákfalvi Magdolna: A Pintér-előadás tézismondata terjed a médiában: lehet-e valós személyt színpadra állítani? Jó felvezetés, s mint ilyen, pontatlan. Ez az előadás annyira állít valós személyeket a színpadra, mint bármelyik másik teszi, azzal a különbséggel, hogy felkínálja: nézzük kulcsdrámaként.[1]

Kricsfalusi Beatrix: Ha nem hiszed, inkább akkor se járj utána

Ascher Tamás Háromszéken – A Pintér Béla és Társulata és a Katona József Színház koprodukciója

Bulváros túlzással szólva az évad legjobban várt színházi eseménye volt az Ascher Tamás Háromszéken bemutatója. Azok körében mindenképp, akik emlékeztek A bajnokot övező botrány hevében feltett újságírói kérdésre, miszerint „Pintér Béla mikor ír drámát egy színházigazgató szaftos magánéletéből”, és tudták, hogy az előadás az erre adott „parádés riposztként” jött létre. Többhangú kritika Kovács Natália és…

Kovács Dezső: Mókusmező

Spiró György: Széljegy – Katona József Színház, Kamra

Mókusmező az álmok netovábbja. Zöld sziget, közel a városhoz, ide vágyódik a műszaki fordító nő nevelt fiával, a városi dzsungelből. Ám az álmoknak ára van, nem is akármilyen.

„Véresen komoly, de mégiscsak játék a színház”

Fekete Ernővel Gócza Anita beszélgetett

Fekete Ernő hűséges típus: 22 éve a budapesti Katona József Színház társulatának tagja. Nem egy harsány alak – saját elmondása szerint –, de azért tud meglepetéseket okozni.

A változások nem jók vagy rosszak, hanem törvényszerűek

Hajduk Károllyal Marton Éva beszélgetett

Sokan ma sem értik, miért hagyta ott a sokak által vágyott Katonát, miért cserélte fel a biztosat a függetlenek bizonytalanabb helyzetével. A Szputnyik megszűnése óta a Vígszínház tagja, de mindenhol azt keresi, ami „nyitva tartja a szemet”.

Rádai Andrea: Az alkotó is ember

Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken – Katona József Színház

Ami egy újságcikkben erkölcsi számonkérés, kaján ötlet, az a színházban több szempont, pillanatnyi benyomások és helyzetek egymásra rakódása, bonyodalom, a két fél által megélt fájdalom: élet.

Pethő Tibor: Arany OK

Arany-előadások a költő születésének 200. évfordulóján – Örkény, Nemzeti, Katona

Arany János úgy áll a középpontban, hogy tőle jóval kevesebb szöveg hangzik el, mint szellemi követőitől, költőtársaitól. Ennek nyomán pedig sokkal inkább kidomborodik az irodalomra, a költői hagyományra, a kortársakra és az utódokra gyakorolt hatása.

Dömötör Adrienne: Amikor a főszereplő a szöveg marad

Lucy Kirkwood: Munkavégzés során nem biztonságos – Katona József Színház, Kamra

A téma önmagában – vessen fel mégoly fontos és időszerű kérdéseket is – aligha indukál izzó színpadi feszültséget.

Proics Lilla: Hát, mit lehet tenni…

Peter Shaffer: Amadeus – Szabadkai Népszínház Magyar Társulata

Pedig Béres Attila előadása zenei precizitással, olyan színházi profizmussal működik, ami nagyon meggyőző – minden hajszálpontosan van a helyén. Kivéve a nőt mint embert az én szempontrendszeremben: mit kérdez, mire késztet, miről gondolkodtat ez a színház?