Éva sincs már, s nyilván a hajléktalan asszonyka sem, aki az egykori Felszab téren féllábú mankós társával, a „kis majommal” együtt monodrámád hőse lett. És nincs forradalom se, az a forradalom se és semmilyen forradalom. Európa csendes. Csak a magunkba zárt csömör forradalma maradt.
A klasszikus mese épp csak ízléssel aktualizálva kel életre.
Kovács Natália: Szent élet
Ferdinand von Schirach: Terror – Katona József Színház (r. Dömötör András)
…az előadás olyan döntésre kényszeríti a nézőt, amely morálisnak is csak nagy pontatlansággal nevezhető.
…maga a fesztivál „kamaszkorba” lépett: tizenkettedszer jelent meg a hazai és külföldi Shakespeare-előadások válogatása a patinás mezőváros középkori téglavárában és egyéb helyszínein. Tizenkét év az identitás formálódásának éppolyan fontos ideje, mint a hagyományteremtésé – s mindkettő markánsan volt érzékelhető idén.
Új e-dráma: Ahogy tetszik – Závada Péter és a Katona előadásának szövegváltozata
Závada Péter előszava egy Ahogy tetszik-parafrázishoz
Kifejezetten érdekesnek tartom, és erre a dráma átírása során jöttem rá, hogy a mai magyar slam poetry formanyelve és a shakespeare-i szöveghagyomány között milyen sok hasonlóság látszik.
Furcsa, hogy miközben egy ember tragédiáját látjuk a színpadon, mégis erősebb, jobban kidolgozott a komikum, mint a dráma.
Úgy tűnik, színházi, drámai szempontból a hatalom, a beszervezők vagy az elárultak perspektívája kevésbé tűnik érdekesnek (bár a Jelentés játszik ezzel a síkkal is), mint az a folyamat, ahogy valaki kompromittálódik, a hatalom hálójába kerül.
…érdemes észrevenni Pintér érzékenységét, amivel egy bulvársztoriban is felfedezi a színházi alapanyag sekélységét és mélységét. Nála bármilyen egyezés a valósággal ugyanolyan színházi eszköz: geg, mint a többi, legfeljebb pimasz fricska.
Deres Kornélia: Fantaszta fogalmazó
Egy őrült naplója – Keresztes Tamással, Bodó Viktor rendezésében
Azon túl, hogy a mentális és fizikai környezet (…) együtt építi fel azt a Bodó-rendezésekből nagyon is ismerős szorongáslabirintust, amely általában maga alá gyűri főhősét, a dinamikus tér a történetmondóval való azonosulásban is fontos szerepet játszik.
Pethő Tibor: Felségjele a rózsaszín
Gotthold Ephraim Lessing: Emilia Galotti – Katona József Színház
[Az otthon békéjét feldúló hatalom] csak része – sőt olykor úgy érezzük, az előadás kedvéért létező ürügye – annak a nagy lélegzetű morális belső disputának, ami az emberi autonómiára, a független cselekvés határaira vonatkozik egy erénnyel kapcsolatos kérdés apropóján.
