Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Vidnyánszky Attila

Poszt-it, 8. rész – Kovács Natália: The End

Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 17. péntek

…mindkét előadás reflektál a színész komédiás voltára, használ commedia dell’arte elemeket, szóvicceket, mesésen elrajzolt karaktereket és mindezeknek megfelelően: egyszerre vulgáris és fennkölt.

Adorjáni Panna: A férfi (hetero)szexuális hatalma

Férfiábrázolás Vidnyánszky Attila Isten ostora és János vitéz című előadásaiban

…a világgal szembeszálló kivételes egyén, a romantikus értelemben vett zseni szexuális felsőbbrendűsége és potenciája okán is különbözik a „többiektől”.

Pethő Tibor: Totál plán

Vidnyánszky Attila Szindbádja – Nemzeti Színház

A Krúdynál megszokott intimitás, érzékiség, a premier plán látószög illúziójának s vele a bensőségesség érzetének felkeltése hiányzik elsősorban.

Kovács Dezső: Egy romvilág emlékképei

Vidnyánszky Attila Három nővére - újranéző

A sivár, gyötrelmes jelenből idilli, bukolikus emlékként dereng elő a régi élet. Igen, ide jutottunk.

TARJÁN TAMÁS: HÉV BŐVIBEN

Weöres Sándor Psychéje Vidnyánszky Attila rendezésében a Nemzeti Színházban – Többhangú kritika

Én úgy érzem, hogy az előadás minden egyenetlensége, problémája ellenére fontos lépés lehet az úton, amelyen Vidnyánszky Attila visszatérhet ahhoz a – magyar színpadokon szinte csak rá jellemző, kép és látvány költészetére építő – színházi nyelvhez, amellyel korábbi jelentős, lírai vagy epikai szövegekből építkező, ideológiai ballasztoktól mentes előadásait formálta.

Tarján Tamás: Búsképű Cervantes

Verebes Ernő: Don Quijote – KRITIKA - Nemzeti Színház

Cervantes, a cervantesi Don Quijote, Verebes átirata és Vidnyánszky rendezése többszörösen „elmegy egymás mellett” – egyik elfüstöli a másikat, nem körvonalaznak markáns könyv-, kor-, kultúra- és karakterképzetet.

Nemzeti színházak a mai Európában

Beszélgetés a Goethe Intézetben

Az egyetlen, amit elmondhatok magamról, hogy abban az értelemben mégiscsak marxista vagyok, ahogy Marx fogalmazta meg: „Az ideológia nem más, mint hamis tudat.” (MATTHIAS LANGHOFF)

Kutszegi Csaba: A lelkeket, ne az államot!

Körhinta; Brand – Nemzeti Színház - KRITIKA

Nos, aki a Nemzeti Színházban örömét leli a Körhintában, az nemigen tudhat mit kezdeni a Branddal. És nem ideológiai tartalom különbözteti meg egymástól élesen a két előadást, hanem a minőségük, valamint a bennük rejlő színházfelfogás és szakértelem (illetve az utóbbi hiánya).

TARJÁN TAMÁS: ITT IS FÁJ, OTT IS FÁJ

Fekete ég / Molnár Ferenc: A fehér felhő – KRITIKA

A Vidnyánszky Attilára jellemző komplex-látomásos színházi nyelvezet ezúttal nehezen áttekinthető, zajos kavalkádban, Olekszandr Bilozub zsúfolt, mindenfelé osztott-tagolt-szintezett díszletében mutatta magát.

An der schönen blauen Donau

Perczel Enikő a bécsi Magyarország Fesztivál sajtójáról

Az elmúlt években Magyarországon végbemenő kultúrpolitikai változások kapcsán osztrák szomszédaink „ízelítőt kívántak adni egy színházi nagyhatalom kínálatából”.