Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Vidnyánszky Attila

TARJÁN TAMÁS: HÉV BŐVIBEN

Weöres Sándor Psychéje Vidnyánszky Attila rendezésében a Nemzeti Színházban – Többhangú kritika

Én úgy érzem, hogy az előadás minden egyenetlensége, problémája ellenére fontos lépés lehet az úton, amelyen Vidnyánszky Attila visszatérhet ahhoz a – magyar színpadokon szinte csak rá jellemző, kép és látvány költészetére építő – színházi nyelvhez, amellyel korábbi jelentős, lírai vagy epikai szövegekből építkező, ideológiai ballasztoktól mentes előadásait formálta.

Tarján Tamás: Búsképű Cervantes

Verebes Ernő: Don Quijote – KRITIKA - Nemzeti Színház

Cervantes, a cervantesi Don Quijote, Verebes átirata és Vidnyánszky rendezése többszörösen „elmegy egymás mellett” – egyik elfüstöli a másikat, nem körvonalaznak markáns könyv-, kor-, kultúra- és karakterképzetet.

Nemzeti színházak a mai Európában

Beszélgetés a Goethe Intézetben

Az egyetlen, amit elmondhatok magamról, hogy abban az értelemben mégiscsak marxista vagyok, ahogy Marx fogalmazta meg: „Az ideológia nem más, mint hamis tudat.” (MATTHIAS LANGHOFF)

Kutszegi Csaba: A lelkeket, ne az államot!

Körhinta; Brand – Nemzeti Színház - KRITIKA

Nos, aki a Nemzeti Színházban örömét leli a Körhintában, az nemigen tudhat mit kezdeni a Branddal. És nem ideológiai tartalom különbözteti meg egymástól élesen a két előadást, hanem a minőségük, valamint a bennük rejlő színházfelfogás és szakértelem (illetve az utóbbi hiánya).

TARJÁN TAMÁS: ITT IS FÁJ, OTT IS FÁJ

Fekete ég / Molnár Ferenc: A fehér felhő – KRITIKA

A Vidnyánszky Attilára jellemző komplex-látomásos színházi nyelvezet ezúttal nehezen áttekinthető, zajos kavalkádban, Olekszandr Bilozub zsúfolt, mindenfelé osztott-tagolt-szintezett díszletében mutatta magát.

An der schönen blauen Donau

Perczel Enikő a bécsi Magyarország Fesztivál sajtójáról

Az elmúlt években Magyarországon végbemenő kultúrpolitikai változások kapcsán osztrák szomszédaink „ízelítőt kívántak adni egy színházi nagyhatalom kínálatából”.

Elektronikus tanulmánykötet: Vidnyánszky Attila és a kritika

Szemelvénygyűjtemény a Vidnyánszky-recepcióból (1991-2013) (bővített online-változat)

A SZÍNHÁZ 2014. májusi számában „Nem nézőknek hízelgő csecsebecse színház” címmel összeállítás jelent meg a Vidnyánszky-recepcióból. A válogatás keresztmetszet a rendező munkáit elismerő kritikákból. A nyomtatott lapban terjedelmi korlátok miatt nem közölhettük a gyűjtemény valamennyi darabját, ezért honlapunkon elektronikus tanulmánykötetben tesszük közzé a teljes anyagot.

Néder Panni: Egy kakaós csiga belseje

Tudósítás a Heinrich Böll Alapítvány berlini konferenciájáról

Olyan ez a délután, mint egy kakaós csiga: a legtocsogósabb a közepe.

Hermann Zoltán: „…Elösmert emeltyűje a nemzetiségnek…”

A beregszászi Liliomfi Nemzeti színházi előadásáról

A Vidnyánszky-féle Liliomfi bárhol játszható, és a beregszásziak virtuóz előadásában bárhol élvezhető, csak a Nemzetiben nem, mert a Nemzeti színpada – nemcsak technikai, hanem szimbolikus értelemben is – hatástalanítja az előadásukat.

Kutszegi Csaba: Választott, csereszabatos szűz

Paul Claudel - Arthur Honegger: Johanna a máglyán / Nemzeti Színház - KRITIKA

Az összművészeti matériában a hétköznapi gesztusok is szimbolikussá nőnek, nagy ívű különlegesség születik meg a színpadon, olyan, ami leginkább csak jól sikerült operarendezések sajátja.