Az ötlet forintos: ahogyan Shakespeare erdeje, úgy a színház is a folyamatos szerepkényszerek és -cserék terepe – a kidolgozás ugyanakkor erős hiányérzetet hagy a nézőben.

„Nehezíti a helyzetünket, hogy a Szentivánéji álom egy világszerte ismert és gyakran játszott darab, amelyre már sok minden rárakódott” – mondja Rusznyák Gábor, a kecskeméti Katona József Színház Szentivánéji-előadásának rendezője. Az emberben, persze, kapásból felmerül a – kétségkívül kevéssé empatikus – kérdés: miért kell megrendezni a Szentivánéji álmot, ha a darab értelmezés- és előadás-történetéhez az alkotóknak nincs mit hozzátenniük? Azután megnézve a kecskeméti előadást regisztrálja: a produkció valóban nagy elődök nagy tapasztalataira épül, egyrészt az athéni erdőnek a tudatalatti, az ösztönösség kertjeként való felfogására; másrészt a darab mesés játékosságának kiaknázására.
Előbbi szándékot, mely a produkciót alapvetően meghatározza, mindenekelőtt az előadás két eleme leplezi le. Először is a Theseus-Oberon- és a Hippolyta-Titania-szerepösszevonás, amelyet az előadás szépen és következetesen vezet végig (dramaturg: Hárs Anna). Másodszor, Khell Zsolt expresszív díszlete: a két helyszínre, az erdőre és egy színházi öltözőre (amelynek tükreire, biztos, ami biztos, az „Athén” szó betűit ragasztották) komponált látvány két rétege élesen és pontosan elválik. Az erdő teljesen művi és elemelt, a zsinórpadlásról belógatott, időnként hullámszerűen mozgatott neoncsövekből épül, s a fénytestek Fodor Viola jelmezeiben is visszaköszönnek (ráadásul Rusznyák egy dzsesszzenekart is felléptet a háttérben). Az öltöző ellenben viszonylagosan realista, s mint eredendően színházi helyszín önreflexív gesztusokra is lehetőséget ad. Az ötlet forintos: ahogyan Shakespeare erdeje, úgy a színház is a folyamatos szerepkényszerek és -cserék terepe – a kidolgozás ugyanakkor erős hiányérzetet hagy a nézőben. A nyitó képben Hippolyta mint részeg színésznő jelenik meg, párjaként Theseus mint vezető színész, a mesteremberek mint a színház műszaki személyzete, ám e színházi motívum, amely a látványt alapvetően meghatározza, a továbbiakban nem bomlik-használódik ki kellő intenzitással.

Müller Zsófia (Borsóvirág), Mihály Dóra (Pókháló), Hajdú Melinda (Puck), Kőszegi Ákos (Oberon), Kéner Gabriella (Titania) és Szakács Brigitta (Porszem) / Walter Péter felvétele

Többek között azért sem, mert a koncepció a színészi megvalósításban egyáltalán nem köszön vissza. Pedig az erdőben, gondolom, színházat játszanak az öltözőben fölkészülők – a játékmód, a stílus azonban itt is, ott is ugyanaz. Kőszegi Ákos egyformán bődül el Theseusként és Oberonként (vajon ezzel a megoldással valamiféle formátumot kíván kölcsönözni valamelyik/ mindkét figurának?), Kéner Gabriella színésznője és amazon-tündérkirálynője egyformán pasztell. A négy fiatal szerelmes négy különböző alapállást és mentalitást jelenít meg, többnyire plasztikusan, a megfelelő karakterjegyeket felvillantva. Zeck Juli Hermiája az elkényeztetett, akaratos, hisztis apuka-kislánya; Trokán Nóra Helénája épp ellenkezőleg: a saját lábán megállni képes, kívül pokróc, belül finom vadóc. Kántor Zoltán Lysandere a könyvet elsősorban párnának használó ösztönvezérelt macsókezdemény; Csémy Balázs Demetriusa épp ellenkezőleg: kiművelt, literátus értelmiségipalánta. A mesteremberek jeleneteinek ziccereit nagy hatásfokkal használja ki Hegedűs Zoltán, Aradi Imre, Fazakas Géza, Ferencz Bálint, Széplaky Géza és Portik Györffy András, különösen Aradi félszegsége és Fazakas minden lében kanálsága marad emlékezetes. Hajdú Melinda Philostratként észrevehetetlen öltözői asszisztenst, Puck szerepében Oberonért ismeretlen okból rajongó, a tündérkirály kedvéért mindent megtenni hajlandó szolgálót játszik.

Kecskeméten második évadát tölti a Cseke Péter és Réczei Tamás fémjelezte művészeti vezetés, és csaknem két teljes évad eredményeit áttekintve a Katona József Színház műsorstruktúráját jócskán uraló kommersz vonal mellett valamiféle művészszínházi törekvés tapintható ki. Ez legfőképp olyan szakmailag is magasan jegyzett alkotók meghívását jelenti, mint Bagó Bertalan, Barta Dóra, Solin Militaru az előző, Szász János, Vladislav Troickij és legutóbb Rusznyák Gábor az aktuális szezonban. A kérdésre: mindez elég-e, elég lehet-e a magas színvonalú és eredményes művészi munkához, ez a Szentivánéji álom nemleges választ ad. Noha idő és lehetőség van még, lesz még próbálkozni bőven.
William Shakespeare:
Szentivánéji álom
(Katona József Színház, Kecskemét)

Fordító: Nádasdy Ádám. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Fodor Viola. Dramaturg: Hárs Anna. Rendezőasszisztens: Borsos Andrea. Rendező: Rusznyák Gábor.
Szereplők: Kőszegi Ákos, Kéner Gabriella, Kántor Zoltán, Csémy Balázs, Zeck Juli, Trokán Nóra, Hegedűs Zoltán, Aradi Imre, Fazakas Géza, Ferencz Bálint, Széplaky Géza, Portik Györffy András, Körtvélyessy Zsolt, Hajdú Melinda, Müller Zsófia, Mihály Dóra, Szakács Brigitta, Jani Etelka, Tóth Mihály, Látó Richárd, Bognár Brigitta, Kovács Mihály, Basa István, Mátrai Zoltán.