Mire kibontjuk az alkotók által kínált, egyszerűnek tűnő, de annál bonyolultabb tartalmakat, és meg tudjuk állapítani, hogy a velünk szemben ülő most mosolyog ránk, vagy csak a nirvánába néz a fejünk fölött, addigra megszeretjük a szituációt – és haza sem akarunk menni, ha bekapcsolva hagynak nekünk valami zenét.

Loop. Fotók: Mészáros Csaba

A Tünet Együttes Loop – merülés két levegővel című produkciója Furulyás Dóra és Szász Dániel kettős szólóestje – a magányos nő szorongásai és az elfojtós férfi ösztönvilága témában. A társulatnak és főleg Szabó Rékának, a csapat rendező-koreográfusának régi mániája a szóló. Rendezhetnének már akár egy Tünet retrospektív szólófesztivált. Annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy a Tüneten belül is generációváltás van, és Szabó Réka a saját szólóit kezdi a fiatalabbaknak betanítani, legalábbis a Lomtalanítás esetében ez történt. Az est első darabja, a Szász Dániel által táncolt és koreografált Loop azonban hamisítatlan premier. Szász 15 éve a Tünet Együttes hiperaktív tagja, sokszor ámulhattunk már az egyéni teljesítményein egy-egy darab részeként. Kivételes adottságú táncos, minden mozgásformát igen rövid idő alatt képes elsajátítani. Valaki mesélte, hogy egyszerre kezdett vele capoeirázni, de amikor látta, hogy Szász már a második órán tudja az egész rendszert, elkeseredésében fogta magát és inkább átpártolt balettra. Nyilván ez a felfokozott tempó, a táncos önsanyargatás vezetett oda, hogy Szász tavaly – egy saját magának tartott próbán – térdszalagszakadást szenvedett. Az ilyesminek általában vannak pszichés előzményei, és – mint a darabban láthattuk – szerencsére lettek lelki következményei is.

A Loop egy sötét alagút, a szülőcsatorna, a kishalál bunkere, a hurok térben és időben, amely folyton önmagába harap. A főhős lemerül és bemutatja kényszerpihenője traumatikus képeit, azt a módosult tudatállapotot, amelyet átélhetett, míg azon gondolkodott, hogyan tovább. Meddig tart a színpadi tánc határa, milyen mélyen lehetséges a magunkba zuhanás, és hogy az egyre mélyülő magányunkból hogyan menekülhetünk. Tudjuk-e kontrollálni majd a múltbeli tapasztalatokat, sikeresek lesznek-e a változásaink, vagy ismét visszatérünk ugyanoda, a saját tengerfenékre, és elölről kell mindent kezdeni. Az önmagukba visszatérő mozdulatok, a feszes és ellazuló izmok, a pörgő dinamika és a meg-megtörő lendület ellentéte zaklatottá teszi az előadást. A táncos teste hol éles fényben, hol füstben, sötétben tűnik fel, egyszer torzóként, irreális mozdulatokkal zavart keltve, máskor a tökéletes terminátor formájában. Szász Dániel fizikai kalandja a belső háború képeit villantja fel. A testével virtuóz módon bánni tudó táncos látszólag kőkemény ugyan, de ezúttal megmutatja az esendőségeit is. Nem öniróniával, hanem vérkomolyan – és talán pont a humor hiánya ad némi aggodalomra okot. Azt már sejthetjük az előadásból, hogy mégsem ért véget a táncos karrier, de nem lehetünk biztosak benne, hogy a táncos lét számára nem az önpusztítás egyik formája-e. A konfliktus tovább él az előadás után – mindenki igyekszik meggyónni, ha nem is megbánni a saját maga ellen elkövetett bűneit.

Szász Dániel a Loopban

Furulyás Dóra elvárásokról, önbizalomról szóló, önmagával élcelődős szingli szólója ad feloldást ezután. A Lomtalanításon végre nevetni is lehet, pedig ez sem kis teljesítmény fizikailag, ráadásul a szövevényes mozgásrendszer közepette folyamatosan beszél az előadó, így a beszéddel organikusan összefűződő mozgás monodrámaként működik. A táncos megjelenik az üres térben, elhelyez egy haspadot, és elkezdi rajta akrobatamutatványait, miközben verbálisan berendezi a teret a fölöslegesség szimbolikus cuccaival. Kidobás előtt megjeleníti a napi rutinjait, a céltalanságát, a szorongásait, a kommunikációs problémáit. Leltárt készít egy egyedül élő, már épp nem tinédzser nő problémáiról és keresi a kiutat. Kiselejtezi a lelkét, miközben átmozgatja alaposan a testét is, szinte kifulladásig. Ez is egy gyónás, de nincsenek kétségek, hogy megkönnyebbülés is egyben.

Furulyás Dóra a Lomtalanításban. Fotók: Mészáros Csaba

A Lomtalanítást egy táncos, derűs–ironikus női „kifecsegésnek” is gondolhatnánk amúgy, ha nem láttuk volna a darabot 2004-ben a koreográfus, Szabó Réka előadásában is. Sokkal drámaibbnak tűnt akkor számomra a női időpánikról szóló előadás, hiszen a saját korosztályunk, a saját élethelyzeteink problémáit vetette fel. Érdekes megfigyelni, hogy egy körülbelül olyan korú táncos, mint mi akkor, hogyan látja ma ezt a szerepet. Nem arról van szó, hogy Furulyás Dóra ne magát játszaná, csak épp kívülről is tudja nézni a művet. Plusz jön még mellé a hasonulni tudás, a kíváncsiság és az ambíció, aztán máris úgy tűnik, hogy kicsit jobb helyzetben van, mint az a 13 évvel ezelőtti pionír, aki ma már megteheti, hogy a fiataloknak ad lehetőséget, nekik tapossa az utat. A teret és a kosztümöt is újragondolták. Jobban illett Furulyás Dóra személyiségéhez Szűcs Edit lágyabb jelmeze, mint Juristovszky Sosa geometrikusabbja Szabó Réka szikárabb jellemén, a mozgást harmonikusabbra gyúrták, de Szabó vad szélsőségei is jól kilátszanak még belőle. Emez egy kedves hippi, amaz egy pánik punk volt, mindkét verzió hiteles. Petri Lukács Ádám és Szabó Réka szövege megmaradt, ahogy az atmoszféra is, azaz egy szóló klasszikussá válásának lehettünk tanúi.

Vadas Zsófia Tamara Sleeping Beauty Projectjének alapgondolata szintén a nő és annak változásai, ám a Csipkerózsika-mese utópisztikus kortárs tánc verziója általánosabb, a jelen társadalmi helyzetre reflektáló és közösségi élményre alapozó előadás. A főszereplője pedig egy megvilágosult, de legalábbis öntudatos nő, egy lelki fitneszguru, egy mentalista szektavezér. Ismerjük jól ezt a típust, hisz válságaink idején mi is mindig rendszerbe próbáljuk foglalni az univerzumot, és szinte már másoknak is tudunk bölcs tanácsokat adni.

A közönség a színpadon foglal helyet, szanaszét elhelyezett székeken. Vadas üdvözli a szeánsz résztvevőit és szép álmokat ígér, legalábbis egy jó álomkísérletet. Az álom és ébrenlét határvidékére invitál a mentális kubus segítségével, így nevezi azt a teret, amiben ülünk, és ahol valóban nagyon fura, érzéki dolgok történnek velünk ezután. A nőguru biztosít minket arról, hogy a kísérlet során nem alakulhat ki semmilyen fizikai vagy lelki károsodás a résztvevőkben, ugyanakkor emlékezetes élményeket ígér, amelyek középpontjában mi leszünk. Aztán kezdetét veszi az utazás, a vezetőnk hol előadóként, hol távoli, szemkápráztató mobilszoborként tűnik fel, de van, hogy csak a hangja van jelen, miközben egy drón repked felettünk, rajta az apró, embert ábrázoló figura, mintha az ő transzfigurációja volna. Utasításokat ad, megjegyzéseket tesz, a fejünkbe lát – látvánnyal és hanggal kényeztet, vagy előkapja az aurapurgátort, feloldja a szektorok közti mentális barikádokat, és eltávolítja a kubuson kívüli valóság üledékét, hogy felkészülhessünk a Nagy Átlépésre. Ilyen X-men generációs „hülyeségeket” beszél, miközben szuggesztív, és valóban megteremti a közös meditációhoz kellő koncentrációt. Már barangolunk is az álom és az ébrenlét határvidékén, amiben a Nemes Z. Mário által írt szöveg meg Gryllus Ábris (zene) és Tóth Márton Emil (látvány) közreműködése is sokat segít.

Vadas Zsófia Tamara a Sleeping Beauty Projectben

A töredezett mese a hétköznapokról, a halálról és a lánykáról a néző közvetlen élménye lesz, mert néha magára van hagyva, és akkor kénytelen a másik reakcióit nézni – vagyis a nézője lenni egy másik nézőnek. Jó irányítással, erős koncepcióval hihetetlen bensőséges helyzeteket tud ez teremteni. Mire kibontjuk az alkotók által kínált, egyszerűnek tűnő, de annál bonyolultabb tartalmakat, és meg tudjuk állapítani, hogy a velünk szemben ülő most mosolyog ránk, vagy csak a nirvánába néz a fejünk fölött, addigra megszeretjük a szituációt – és haza sem akarunk menni, ha bekapcsolva hagynak nekünk valami zenét. Koreográfia, játék, audiovizuális terror, interakció, tréning és happening kellemes keveredése az előadás. Sokkal inkább magunk gyónunk magunknak, mintsem az alkotó lelkének kivetülésére figyelnénk. Annyi szóló, ahány néző és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Mi? Loop – merülés két levegővel
Hol? MU Színház
Kik? Lomtalanítás – Rendező-koreográfus: Szabó Réka. Alkotó-előadó: Furulyás Dóra. Fény és tér: Szirtes Attila. Jelmez: Szűcs Edit. Zene: dj Mangó, Márkos Albert, Németh Márton – Eastend Stúdió. Szöveg: Petri Lukács Ádám, Szabó Réka.
Loop – Alkotó-előadó: Szász Dániel. Fény és tér: Szirtes Attila. Jelmez: Szűcs Edit. Zene: Barna Balázs.

Mi? Sleeping Beauty Project
Hol? MU Színház
Kik? Alkotók: Gryllus Ábris, Tóth Márton Emil, Vadas Zsófia Tamara. Fény: Dézsi Kata. Konzulensek: Nemes Z. Mário. Producer: SÍN Kulturális Központ.