Gyereknevelés – nem az a kérdés, hogy lehet-e jól csinálni egyáltalán, hanem hogy ki hogyan rontja el. Hálás téma, amelyről mindenkinek van véleménye, miközben trendek és korszellemek váltakoznak. Amióta a jótékony atyai sallerek korát felváltotta egy sokkal gyerekközpontúbb szemlélet, azóta a túlságosan megengedő, válaszkészen, netán kötődve stb. nevelő szülők fölött illik pálcát törni, szörnyülködni, „bezzeg az én időmben”-t huhogni. Holott mindenféle külső behatás nélkül is van min tépelődnie korunk szülőinek. Erről maradéktalanul gondoskodott az elmúlt két év állandósult szükségállapota, próbára téve még a legbirkatürelműbb anyákat-apákat is. Van valami a levegőben, ami miatt jó időzítésnek bizonyult épp ezt a darabot műsorra tűzni a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban, már csak témájánál fogva is, amely most külön éllel ejt zavarba és szórakoztat.

Fotók: Barabás Zsolt

A gyereknevelés elrontása kapcsán egyébként nemcsak generációkat, hanem teljes nemzeteket érintő előítéletek is makacsul tartják magukat. Különösen lesújtó a vélemény a németekről, erre utal legalábbis, hogy Heinrich Hoffman 1844-ben írt horror mesegyűjteményét, a Jógyerekek képeskönyvét (eredeti címmel: Der Struwwelpeter-t) tipikusan németnek szokás nevezni. Nem vet túl jó fényt az ügyre a német gyereknevelés másik klasszikus darabja sem: Johanna Haarer alapműve, A német anya első gyereke. Az 1934-ben megjelenő könyv óva intette a friss szülőket a csecsemők túlságos babusgatásától, kényeztetésétől, gyakorlatilag alapvető szükségleteik kielégítésétől. Ezzel megalapozta a későbbi tökéletes katonákká nevelés feltételeit, ugyanakkor maradandó lelki sérüléseket okozott több generációnak és ma is érezteti hatását.

Haarerhez hasonlóan kilencven évvel korábban Hoffman doktor mesegyűjteménye (amely magyar nyelven Kócos Peti címen vált ismertté) sem tett mást, mint tükrözte korának értékrendjét és pedagógiai elvárásait. Hoffman, aki többek közt pszichiáter volt, állítólag hároméves gyerekének keresett karácsonyi ajándékul képeskönyvet, és mert nem talált, elkészítette sajátját: rosszalkodó gyerekekről szóló tanmeséket gyűjtött egy csokorba és illusztrálta azokat. A „Vidám történetek és mókás képek gyerekeknek háromtól hatéves korig” alcímet viselő gyűjteményben szereplő csintalan fiúk és lányok elnyerik méltó büntetésüket. A könyv Európa-szerte nagy sikernek örvendett, német nyelven több mint 500 kiadást ért meg és máig népszerű, leginkább mint bizarr, szadista elemekkel tarkított kuriózum.

Nem csoda, hogy a Tiger Lillies rátalált erre az anyagra. A téma tökéletesen passzol a kultikus zenekar börleszk és vaudeville határmezsgyéjén lavírozó stílusához. Amikor Martin Jaques, a Tiger Lillies énekese felfedezte magának a szöveget, saját bevallása szerint úgy érezte, mintha megtalálta volna rég elveszett rokon lelkét. Az együttes első nagyobb sikereit köszönheti az anyagnak, amely több fontos díjat elnyert, körbeturnézták vele a fél világot, ugyanakkor ismét leporolta Hoffman szövegét. Rémvarieté, junk opera: ez tehát a Shockheaded Peter. Parti Nagy Lajos magyar fordításátaz Örkény Színház mutatta be először 2009-ben, Ascher Tamás rendezésében.[1]

És hogy hogy hangzik ez a darab 2021 végén Sepsiszentgyörgyön Hegymegi Máté rendezésében? Üdítően, költőien, félelmetesen és bájosan. A Tiger Lillies zenéje és a morbid téma önkéntelenül is Robert Wilson és Nick Cave közös munkáira emlékezteti az embert, viszont a Jógyerekek képeskönyve Wilson sötét képi világával ellentétben vidám pasztellszínekben pompázik és belengi valami könnyedség. Devich Botond díszlete egy tisztes polgári házaspár (Apusunk – Erdei Gábor, Anyusunk – Gajzágó Zsuzsa) otthona, ahol a hőn vágyott kis utódok az étellifttel érkeznek, egyik a másik után, majd egy-egy sajnálatos nevelési fiaskó következtében ugyanilyen katonás egymásutánban kerülnek fekete hullazsákba. Mindezt annak ellenére, hogy a kedves szülők rendelkeznek a házibarát, Prof. Megmondja Sándor (Pálffy Tibor) szakszerű tanácsaival. A karizmatikus professzor szikáran taglalja a nézőknek a gyereknevelés egyetemes problémáit és tolmácsolja a hoffmanni elveket, miközben kétségbeesetten igyekszik egérutat nyerni a szexuálisan túlfűtött Anyusunkkal való afférból. Erdei Gábor tiszteletet parancsoló apafigura, aki számára a gyereknevelés mellett szintén a saját libidója körül forog minden: mivel Anyusunk már elzárkózik a házastársi szenvedély elől, Apusunk ledér nyuszikákra vadászik szabadidejében.

Na, és a gyerekek? Hoffman tanmeséi Phelim McDermott és Julian Crouch verziójában még sötétebbek, a gyerekek kivétel nélkül meghalnak. Előbb a fésülködni és körmöt vágni nem hajlandó Petikét (Derzsi Dezső egy kétségbeesett fűzfára emlékeztet leginkább) zabolázzák meg a végsőkig, aztán a levesét megenni nem hajlandó Auguszta (Benedek Ágnes, akit pajkos, igény szerint hízó-fogyó fekete árnyfigura is kísér) hal bele a konok éhezésbe. Az agresszív Frici (Korodi Janka) az általa megkínzott kutya áldozata lesz, Henike (Mátray László emlékezetes a piromán kislány szerepében) addig-addig játszik a gyufával, hogy maga is a lángok martaléka lesz. Rebike (Pál Ferenczi Gyöngyi) az előadás egyik leglíraibb jelenetében önjelölt űrhajósként, fejére húzott búrával felszáll az égbe. Konkrádka (Nemes Levente nagyon bájosan lóg ki a gyerekek sorából) nem hajlandó abbahagyni az ujjszopást, ezért egy bárdos figura lecsapja az ujjait és elvérzik. Janika (Beczásy Áron és Szakács László kettőse, mintha a Ragyogásból léptek volna ki) annyira a fellegekben jár, hogy tévedésből a folyóban végzi. A lázadó Fülöpke (Vass Zsuzsanna) pedig addig ficánkol a vacsoránál, amíg mindent magára borít és kedves szülei „jól odaszegezik”, mint a viccben.

Hegymegi Máté másodszor dolgozott együtt a sepsiszentgyörgyi társulattal a 2019-es Barbárok után és úgy tűnik, megtalálták a közös hangot. Az egyenletesen jó színészi alakításokon túl az énekhangok is emlékezetesek – a Jógyerekek képeskönyve gyakorlatilag egy teljes értékű koncertélményt nyújt, hála a Tiger Lillies hol vidám utcazenére emlékeztető, hol fájdalmasan lírai, kabarészerű zenéjének és Kónya-Ütő Bence zenei vezetőnek. A négyfős zenekar (Huligánok: Bocsárdi Magor, Kertész János, Kolcsár József, Kónya-Ütő Bence) bizarr statisztái a családi ügyeknek, végül ők is aktívan részt vesznek a végső leszámolásban.

A bájos-morbid mesevilág, a magával ragadó zene, a képregényesen letisztult képi világ (jelmezek: Giliga Ilka, fényterv: Baumgartner Sándor) és az előadás pörgő ritmusa (dramaturg: Komán Attila) összhatása egyfajta színes, összművészeti tűzijáték. Hogy közrejátszik-e a bő másfél év mizériája és ingerszegény környezete abban, hogy ennyire örömteli az alámerülés az abszurdban? Minden bizonnyal, de ez nem az előadás érdemeit kisebbíti, sőt. Szerencsés a néző, akinek eszébe juttatták, hogy az élet – és a színház – mennyivel gazdagabb a szükséges minimumnál.

Mi? The Tiger Lillies, Phelim McDermott, Julian Crouch: Jógyerekek képeskönyve
Hol? Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy
Kik? Szereplők: Pálffy Tibor, Gajzágó Zsuzsa, Erdei Gábor, Derzsi Dezső, Benedek Ágnes, Korodi Janka, Mátray László, Pál Ferenczi Gyöngyi, Nemes Levente, Beczásy Áron, Szakács László, Vass Zsuzsanna, Kónya-Ütő Bence, Kolcsár József, Bocsárdi Magor, Kertész János. Rendező: Hegymegi Máté. Dramaturg: Komán Attila. Díszlet: Devich Botond. Jelmez: Giliga Ilka. Fénytervező: Baumgartner Sándor. Zenei vezető: Kónya-Ütő Bence

[1] Az előadásról Koltai Tamás és Tompa Andrea is írt lapunknak: https://szinhaz.net/2009/02/13/koltai-tamas-az-elet-vegen-a-hal-all/; https://szinhaz.net/2009/04/06/tompa-andrea-verfagyasztok-tarsadalma/